Vélemény

Bárány Tibor: Nagy Magyar Megbotránkozástörténetek

Mohos Márton / 24.hu
Meseország mindenkié című könyv
Mohos Márton / 24.hu
Meseország mindenkié című könyv
Az elmúlt fél évszázadban a pragmatikai kutatások (különös tekintettel a beszédaktus-elméletre és annak ezernyi továbbfejlesztésére, kiterjesztésére) részletesen feltárták, hogy a beszélők hány- és hányféle módon használhatják a nyelvi megnyilatkozásokat arra, hogy erőszakot kövessenek el egymással szemben, illetve hogy a nyelv hogyan válhat a meglévő egyenlőtlen és igazságtalan hatalmi viszonyok fenntartásának és megerősítésének eszközévé. Mindebből azonban nem következik, hogy egy szexista fordulat – akár a legdurvább és legerőszakosabb pornográf nyelvi klisé – automatikusan és minden esetben a nyelvi erőszak célját szolgálná. Bárány Tibor írása.

Három epizód a Nagy Megbotránkozások közelmúltbeli magyarországi történetéből.

  • 2014 őszén (majd egy második hullámban 2017 tavaszán) felháborodott kommentelők egy irodalomtankönyv visszahívását követelik, mert az egyik elemzendő költemény, Varró Dániel Hat jó játék kisbabáknak című verse veszélyes tevékenységekre buzdítja az ártatlan ötödikeseket. (A teljesség igénye nélkül: macskák farkának megrángatása, laptopkábel elrágása, fémtárgyak konnektorba dugdosása.)
  • 2020 őszén Dúró Dóra a kamerák kereszttüzében szimbolikusan és fizikailag is megsemmisíti a Meseország mindenkié című kötet egyik példányát, mondván: a kiadványban olvasható, újraírt mesék „homoszexuális propagandát” terjesztenek, ilyeténképpen megrontják serdülő gyermekeink erkölcseit.
  • 2026 őszén civil kampány indul a magyar könnyűzenében az utóbbi időkben (neve is van az időszaknak: „suttyó summer”) elharapózó szexista tartalmak, ezeken belül is kimondottan a nőket tárgyiasító, megalázó zeneszámok ellen; a kampány résztvevői petícióban szólítják fel a zeneipar kulcsszereplőit, hogy „vállaljanak felelősséget az általuk közvetített üzenetekért”.

Mi a különbség a három eset között?

A kérdés nyugtalanító. Egyfelől senki sem szeretne egy gyékényen árulni az egységsugarú kommentelővel, aki nem ismeri fel a humort és az iróniát Varró Dániel gyerekversében, valamint Dúró Dórával, akinek semmi sem szent, ha egy homofób akcióval politikai tőkét kovácsolhat maga és pártja számára. A tankönyvbeli rigmuson fennakadni butaság, az „érzékenyítő” mesék örvén kirekesztő politikai kampányt szervezni számító gonoszság. Másfelől viszont a „suttyó summer” elleni fellépésben sokak szerint van valami. Ezek a fiatal előadók (Kkevin, Bruno x Spacc, Vini, Desh) most már aztán tényleg átléptek egy határt. Sokmilliós letöltésszámot elérő dalaik nem pusztán ízléstelenek vagy viszolyogtatók: a divatos, fülbemászó zenei alapra felreppelt szexista sztereotípiák káros mintákat közvetítenek a bulizó fiataloknak, normalizálják a szexuális erőszakot és a kizsákmányolást – legalábbis így gondolja számos ismerősöm, közelebbi és távolabbi véleménybuborékok lakói. A petíció aláíróinak száma lassan eléri a hatezret.

A három érvelés szerkezete zavarba ejtően hasonló.

A cikk tartalmából
  • Egy lapon említhető a Varró-vers, a mesedarálás és a „suttyó summer”?
  • Tényleg ilyen közvetlenül hatnak a művek a fiatalokra?
  • Ha a szexista erőszak valós probléma, biztos, hogy a dalszövegekben kell keresnünk az okát?
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik