Az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos helyet foglal el a magyar történelmi emlékezetben, máig erősen befolyásolja, hol látjuk a helyünket a modern világban. Ez az emlékezet rögtön a szovjet hadsereg november 4-ei intervenciója után elkezdődött, majd számos változáson ment keresztül a következő évtizedekben, hogy most, a 70. évfordulón még mindig alapvetően határozza meg a történelemképünket. Az első hónapokban izzásban tartotta a parazsat a felszín alatt, majd kettévált, elhallgatásra ítéltetett, céljai kikoptak. Miközben még Kádár János is kettős értékelést adott a történtekről. A rendszerváltás után ’56 többféle értelmezése a politikai lózungok szintjére süllyesztette az emlékezést, pedig állami emlékezetpolitika helyett jobban járnánk, ha az ünnepeinket a közösségekre bíznánk.
Hogyan változott 1956 emlékezete a magyar köztudatban? Milyen kettős „definíciót” adott Kádár? Hol tartunk napjainkban? Dr. Rainer M. János történészt, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem egyetemi tanárát kérdeztük.
Nem ért véget november 4-én
