Több tízezer egykori ügynök nevét hozzák nyilvánosságra szerda délelőtt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának honlapján – közölte az MTI.
Ezek az iratok között kereshetünk
Az aktiválást követően négy, 1990 előtti állambiztonsági irattípus lesz bárki számára ingyenesen hozzáférhető:
- a 6-os karton,
- a B (azaz beszervezési) – napló,
- a H (azaz hálózati) – adattár
- és a B (azaz beszervezési) – dossziék.
Ezek közül szerda délelőtt az első három válik hozzáférhetővé a nyitottaktak.hu oldalon – mondta Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója.
Az oldalon keresőfelület segítségével szűrhetnek majd születési adatokra, fedőnévre és mindhárom, nyilvánosságra hozott irattípusra az érdeklődők.
A 6-os karton első oldalán személyazonosító adatok – például név, születési hely, idő, anyja neve, foglalkozása – olvashatóak. Hátoldalán pedig olyan, az ügynöki tevékenységgel kapcsolatos adatok, mint a beszervezés körülményei és motivációja, illetve a hálózati működés időtartama.
A B-napló kizárólag az 1957 és 1962 közötti időszakból maradt fenn a B (azaz beszervezési) – dossziékról.
A harmadik, szerdán nyilvánosságra kerülő titkosszolgálati adattípus az 1970-es évektől mágnesszalagokon gyűjtött H (azaz hálózati) -adattár, amelyben az egykori ügynökök személyes adatait, fedőnevét rögzítették.
„Kisemberek nevei” derülhetnek ki szerdán
A negyedik irattípus a B-dosszié, melyet a törvény szerint február 25-éig kell nyilvánosságra hoznia a levéltárnak. Az előző háromtól eltérően ez hosszabb, jellemzően 20-50 vagy akár több száz oldalas dokumentum. Ezek az iratok a tartótiszt szemszögéből tartalmazzák részletesen az ügynök életútját a kiszemelésétől, beszervezésétől ügynöki tevékenységének értékelésén át az elbocsátásáig.
Becslések szerint közel 150 ezer ügynököt foglalkoztathatott az állambiztonság a Rákosi- és a Kádár-rendszer négy évtizede alatt. Ám közülük csupán egyharmaduk neve ismert, részletes, érdemi információ pedig csak mintegy 10 százalékukról van.
1956-ban és a rendszerváltás során sok irat elveszett, a maradékot pedig 1997-ig, az ÁBTL elődje, a Történeti Hivatal létrejöttéig a Belügyminisztériumban őrizték. Ott nem érvényesült civil, szakmai kontroll, az iratokat továbbra is a politika által közvetlenül irányított állami szerv kezelte – mutatott rá Cseh Gergő Bendegúz.
A most nyilvánosságra kerülő több tízezer név többnyire „kisembereket”, például kocsmárosokat, vendéglátósokat, szállodai dolgozókat, boltosokat, buszvezetők, vasutasokat, vagy a határban dolgozó gazdákat takar – tette hozzá.
