Leozinhoról van szó, aki 27és fél évesen szerezte első gólját a Serie A-ban. „Későn érő típus”, vághatjuk rá egyből, „ebből már nem lesz nagy karrier, leszámítva a tudományost”, gondolhatjuk tovább, és legyinthetünk határozott alkar és csuklómozdulattal, mert a tudomány relatíve érdektelen az emberek többsége számára a futballhoz képest.
Négy nappal a világbajnoki döntő után Leozinho először szerepelhetett kezdőként a brazil első osztályban. Addig úgy tűnt, hogy az általában három támadóval pályára lépő Athletico PR edzője, Odair Hellmann a szélsők közül hatodik választásként tekint rá, és kizárólag csereként. A csapatból ugyan Bruninho a Sahtarhoz távozott, ezzel egyet mindenképpen előre léphetett a rangsorban a világbajnokság alatt, na de a kezdőbe? Két gólt lőtt, és ennek köszönhetően a csapat idegenben megverte a Sao Paulo FC-t 2-1-re.
Einstein elméletében az idő és a tér relativitása csak együtt értelmezhető, összefügg, Leozinho viszont különválasztotta a kettőt, és egyelőre csak a térről bizonyította be viszonylagosságát. Egész pontosan azt, hogy egy labdarúgópálya és egy futsalpálya között nemhogy 9-szeres a méretbeli különbség, mint azt a számadatok mutatják, hanem elhanyagolható, mérési hibahatáron belüli.
