Az amerikai nyugat kincsei szerencsevadászok tömegeit vonzották kalandra a XIX. században. Sokan meggazdagodtak, még többen csalódtak és tönkrementek az arany és drágakövek utáni hajszában. A még jórészt feltérképezetlen területeken egyre másra felfedezett lelőhelyek hatására a század második felére egyfajta csodavárás uralkodott el az amerikai közvéleményen.
A kapzsiság ára
A tényként kezelt hit, hogy a nyugati föld mesés gazdagságot rejt, hatalmas lehetőséget kínált a csalóknak is. Az olyanoknak például, mint Philip Arnold. Sokáig dolgozott könyvelőként egy fúrókészítő vállalatnál, feltehetően innen szerezte az alaptőkét saját “vállalkozásához” néhány gyémánt formájában. Unokatestvérével, John Slackkel kiváló, ám kockázatos tervet eszeltek ki – olvasható a Rubicon.hu-n.
Egy éjszaka, 1870 novemberében San Franciscóban felkeresték a város egyik legbefolyásosabb pénzemberét, George D. Robertset. Arra kérték, hogy egy értékes erszényt helyezzen el nekik letétbe a bankban. Némi unszolásra meg is mutatták a náluk lévő drágaköveket, de megígértették Robertsszel, hogy felfedezésüket és az általuk felfedezett lelőhely létezését nem árulja el senkinek.
A világ egyik leghíresebb gyémántját 1877-ben vásárolta Charles Lewis Tiffany
Roberts bekapta a horgot: azonnal értesítette San Francisco leggazdagabb befektetőit, majd több részvénytársaságot is létrehoztak a rejtélyes gyémántlelőhely kiaknázására. Arnoldék kiválóan játszották az együgyű, vidéki farmereket, és a következő hónapokban 100 ezer dollárt csaltak ki Robertstől. A pénzből Londonban jelentős mennyiségű csiszolatlan gyémántot vásároltak, majd úgy mutatták be a befektetőknek, mint második expedíciójuk gyümölcsét.
Végzetes véletlen
A befektetők a világhírű ékszerészt, Charles Tiffanyt bízták meg a gyémántok vizsgálatával, aki jelentősen túlértékelte a csiszolatlan drágaköveket. A gyémántláz hamar elérte a New York-i és washingtoni befektetők körét is. A csalók újabb magas összegeket kaptak, ám az ebből vásárolt gyémántokat a Colorado állam északnyugati csücskében kijelölt állítólagos lelőhelyen szórták szét. Az üzletemberek által felkért bányamérnököt, Henry Janint is sikerült átverni a terepszemle során.
A szerencse 1872 őszén pártolt el Adamséktól, és már ahogy lenni szokott, a vakszerencse lépett közbe. Janin egy vasúti utazás során összeismerkedett és beszélgetésbe elegyedett egy geológussal, megmutatta neki a birtokában lévő gyémántokat is. Clarence Kingnek, aki egyébként állami megbízásból földméréseket végzett a nyugati államokban, gyanús lett a történet. Munkatársaival ezért a lelőhelyre utazott, és hamarosan rájött az átverésre. Azonnal figyelmeztette a befektetőket, majd egy újabb kutatás után 1872. november 26-án a médián keresztül a közvéleményt is.
A nagy gyémántcsalás kitervelői ekkor már „árkon-bokron” túl jártak. John Slacket soha nem sikerült megtalálni. Utóbb kiderült, vagyona felélése után koporsókészítőként dolgozott Új-Mexikóban. Arnold birtokot vásárolt és bankot alapított a kicsalt több százezer dollárból. A törvény ugyan utolérte, de börtönbe nem került: tüdőgyulladásban hunyt el, amikor egy párbajban szerzett sebesülésből lábadozott.
További részletekért és más történelmi érdekességért kattintson a Rubicon.hu-ra.
