Pontosan egy héttel a katasztrófa bekövetkezte után már több mint 1000 igazolt halottja van a nepáli–tibeti határon lecsapó villámárvíznek, ám máig sem sikerült pontosan felmérni a pusztítás teljes mértékét – írja a Scimex.org. A portálnak megszólaló szakértők szerint az érintett közösségeknek akár évekbe is telhet, mire talpra állnak.
A La Trobe Egyetem munkatársai úgy látják, a túlélőknek hosszú időn keresztül komoly támogatást kell biztosítani, ugyanis nemcsak összedőlt épületeket kell újjáépíteniük, hanem a kommunikációs, energetikai és ivóvíz-infrastruktúrát is. Ráadásul sokak otthonuk mellett a megélhetésüket is elvesztették a természeti csapás következtében, és az sem lesz kis feladat, hogy visszaszerezzék biztonságérzetüket.
Egy ilyen jelentős emberveszteség hatásai óriásiak. A családok, barátok, helyi közösségek és munkahelyek soha többé nem lesznek ugyanolyanok. Azok a közösségek, amelyek gyakorlatilag eltűntek a térképről, talán soha nem élednek újjá, így a túlélőknek máshol kell újrakezdeniük az életüket, miközben mindezt az őket ért gyász és veszteség mellett kell feldolgozniuk
– fogalmazott Dr. Cameron Anderson mentőorvos.
Erin Smith professzor emellett kiemelte, hogy egy ilyen esemény nemcsak az elhunytak hozzátartozóit, a sérülteket és az otthonukat elvesztőket terheli meg, hanem a mentőalakulatok tagjait is. A mentésben részt vevő emberek hosszú időn keresztül tartózkodhatnak a katasztrófa helyszínén, ahol folyamatosan szembesülnek a pusztítás következményeivel, a helyiek szenvedésével, ami maradandó pszichológiai következményekkel járhat.
Nepálban és Tibetben összesen csaknem 4500 embert továbbra is eltűntként keresnek, köztük három magyart is. Joshua Tunley rohammentős szerint az ő élve megtalálásukra továbbra is van esély, hiszen a törökországi földrengéseket követően még majd’ két héttel később is mentettek ki túlélőket a törmelékek közül.
A természeti csapás hátterében feltehetőleg egy magashegyi gleccser leszakadó darabja állhatott, amely mintegy 1200 métert zuhanva ideiglenesen elzárta a Bhotekoshi folyó medrét. A természetes gát mögött ezalatt rohamosan emelkedett a vízszint, egyes szakaszokon fél óra alatt kilenc métert. Amikor a torlasz átszakadt, a felgyülemlett víz, jég, iszap és kőtörmelék rendkívüli gyorsasággal zúdult végig a völgyön. Eközben embereket és járműveket sodort magával, illetve épületeket és hidakat rombolt földig.
A leszakadt gleccserdarab a Himaláján egy tavat is létrehozott, amelyben mintegy 2,5 millió köbméter víz gyűlhetett össze. A térségben már napok óta erős esőzés tapasztalható, így a héten további 3 millió köbméter víz áramolhat bele.
Ha ez be is következik, nem kell olyan pusztító villámárvízre számítani, mint amilyen korábban történt. A tóból kiszabaduló víz ugyanakkor áradásokhoz vezethet, ráadásul tovább erodálhatja a hegyoldalakat, ami veszélyes földcsuszamlásokat idézhet elő.
A szakértők úgy vélik, a klímaváltozás hatására az ehhez hasonló pusztító villámárvizek és földcsuszamlások egyre gyakoribbá válhatnak, ezért a korai figyelmeztető rendszerek kiépítése a veszélyeztetett térségekben elengedhetetlenül fontos lenne. Ahogy a gleccserek olvadnak és visszahúzódnak a globális felmelegedés következtében, jegük vízzé alakul, amelyet átmenetileg természetes morénagátak tartanak vissza. Amikor azonban ezek a gátak átszakadnak, hatalmas mennyiségű víz zúdulhat le a völgyekre, mindent elsodorva, ami az útjába kerül.
