Idén júliusban, az új futballszezon kezdetét megelőzően az MLSZ részletesen beszámolt a profi bajnokságok vagyoni értékű jogainak értékesítéséből befolyó, úgynevezett központi bevételek volumenéről és azok elosztási szabályairól. A szövetség közleményéből derült ki például, hogy a közmédia 6 milliárd forintot fizet a bajnokság közvetítési csomagjáért, de az is, hogy a szintén állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. marketing oldalon hat-, a fogadási jogok piacán pedig hárommilliárd forintot szurkol le a szövetségnek éves szinten. „A befolyt összegből a csapatokkal történt egyeztetés után az elnökség döntése szerint a férfi NB I-es csapatok között 10,5 milliárd forint, az NB II-es csapatok között 3,63 milliárd forint kerül az év folyamán felosztásra” – fogalmazott akkor a szövetség a saját hivatalos honlapján.
Az NB I-ben ennek a bizonyos 10,5 milliárd forintos összegnek a 45 százalékához akkor férhetnek hozzá a klubok, ha teljesítik a szövetség által a hazai és fiatal játékosok szerepeltetésének ösztönzése céljából megalkotott rendszer előírásait.
Ez az idei szezonra vonatkozóan mérkőzésenként átlagban öt hazai és ebből egy U21-es játékos szerepeltetését jelenti. Az MLSZ ugyanakkor kiköti azt is, hogy az átlag csak úgy érhető el, ha a klubok minden mérkőzésen végig pályán tartanak
- legalább négy hazai játékost,
- és minimum 45 percet játszik egy U21-es korú magyar futballista is.
Hazai játékosnak a szabályozás szerint az minősül, aki rendelkezik magyar állampolgársággal, a pénzügyi ösztönzési rendszerben azonban csak azoknak a hazai futballistáknak a játékpercei számolhatók el, akik a FIFA vonatkozó szabályai alapján számításba vehetők a magyar válogatottnál is. Változást jelent a tavalyi év szigorúbb elszámolási rendjéhez képest, hogy az idei szezontól az NB I-es klubok a nemzetközi kupamérkőzésen teljesített hazai és fiatal játékperceket is beszámíthatják a hazai teljesítésbe.
A tét csapatonként tehát mintegy 400 millió forint (azaz nagyjából 1,1 millió euró) évente. Fontos tisztázni: az MLSZ nem előír, hanem – saját bevallása szerint csupán – „ösztönöz”, és a bajnokság vagyoni értékű jogaiból származó bevétel bizonyos hányadát sportszakmai célok teljesítéséhez köti. Mindez azonban nem akadályozza meg, hogy a klubok egy része kifejezetten ellenségesen viszonyuljon a rendszerhez, mondván: a szövetség durván versenykorlátozó módon jár el, amikor beleszól abba, hogyan állítsák össze a csapataikat egy-egy bajnoki mérkőzésen.
Ahelyett, hogy igazságot tennénk ebben a vitában, nézzük meg inkább, mennyiben szokatlan, hogy egy futballszövetség befolyásolni próbálja, milyen nemzetiségű játékosok lépjenek pályára az adott ország bajnokságában.
