Szulejmán szultán vazallusává tette I. János királyt, Magyarországot meghódított országként kezelte, ám a helyzet nem az elvárásai szerint alakult. Szapolyai nem tudta maga mellé állítani a magyar nemesség egészét, az I. Ferdinánd uralta országrész nemcsak szilárdan tartotta magát, hanem előbb-utóbb le is gyűrte volna János királyságát, amennyiben a török nem támogatja. A két magyar uralkodó kiegyezésével, majd János Zsigmond születésével az oszmánok és a Habsburgok is lépéskényszerbe kerültek: Szulejmán volt az erősebb, 1541-ben elfoglalta Budát, és – hogy meg is tudja tartani – elkezdte a később hódoltságnak nevezett terület megszállását. Nem volt benne csel, sem bámészkodó janicsárok a magyar fővárosban – erről szólt az előző rész a mohácsi csatát bemutató sorozatunkból. A folytatásban továbbmegyünk, és a mohácsi vereség, valamint Buda elvesztésének hosszabb távú, sok esetben mind a mai napig tartó hatásait vesszük sorra, nevezetesen a hatalmi viszonyok és etnikai arányok radikális átalakulásától olyan tévhitek cáfolatáig, mint Habsburg-megszállás, Királyi Magyarország, vagy hogy Erdély maradt volna a magyar államiság egyedüli őrzője. Dr. Pálffy Géza történész akadémikussal, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadójával beszélgettünk.
Ezt nem tudjuk megemészteni
