Károly Róbert, Magyarország történetének egyik legjelentősebb uralkodója 684 éve, 1342. július 16-án hunyt el. Ő volt hazánk első Anjou uralkodója, aki véget vetett az Árpád-ház kihalását követő interregnum zűrzavarának. A nápolyi származású király stabilizálta az ország gazdasági, politikai és katonai helyzetét, és Magyarországot Közép-Kelet-Európa vezető hatalmává emelte – írja a Rubicon.
Károly Róbert anyai ágon V. István király dédunokája volt, így formálhatott jogot a magyar koronára. Már III. András, az utolsó Árpád-házi király uralkodása alatt trónkövetelőkén lépett fel – mindössze hétévesen –, mivel András királyi származásával kapcsolatban kétségek merültek fel. 1300 júliusában szállta partra Magyarországon, ahol a horvátok támogatásával sereget gyűjtött magának.
Miután III. András 1301 januárjában elhunyt, Károly Róbert lett a legesélyesebb királyjelölt, ám a trónt mégsem foglalhatta el. Az országgyűlés ugyanis 1301-ben Premysl Vencelt, majd 1305-ben Wittelsbach Ottót hívták meg királynak, valódi hatalmat azonban egyikük sem tudott gyakarolni a megerősödött bárói családok miatt. Károly Róbert 1308-ban kapta meg a királyi címet – bár megkoronázása csak 1310-ben történt meg –, és nem sokkal később neki is látott a hatalmaskodó oligarchák elleni küzdelemhez, az országegyesítéshez.
A kiskirályok letörése tekinthető az uralkodó egyik legnagyobb érdemének, hiszen ezzel megakadályozta, hogy Magyarország a hercegségekre darabolódott Lengyelország sorsára jusson. Miután Károly Róbert az ország döntő részét uralma alá hajtotta, nekilátott hatalma megszilárdításához. Gazdasági intézkedéseivel sikeresen feltöltötte a királyi kincstárat, bevezette a értékálló aranyforintot, elterjesztette a lovagi eszményt, költészetet és életformát, valamint felpezsdítette az ország kulturális életét.
Károly Róbert csaknem 34 évnyi uralkodás után, hosszú és kínzó betegségben hunyt el Visegrádon. Thuróczi krónikája így ír haláláról:
Ezután a gyakran említett Károly király állandóan nagy nehéz betegségekkel kínlódott, melyek hosszú időn át főképpen lábaiban gyötörték és módfelett hatottak reá. Végéhez érkezvén, az Úr ezerháromszáznegyvenkettedik évében, felvirradván a Boldog szűz Margit ünnepét legközelebb követő szerdai nap, az ő várában, vagyis visegrádi lakóhelyén dicséretes véggel költözött az Úrhoz. Testét a fehérvári egyházban rejtették a föld ölébe.
Károly Róbert a visegrádi palota mellett szívesen időzött a közelben található ipolydamásdi vadászkastélyban is, ahová az országos gondok elől vonult vissza. Ennek az épületnek a romjai az elmúlt évtizedekben méltatlanul elfedetté és elhanyagoltá váltak, idén viszont civilek öszefogásának köszönhetően új életre kelt. Az átalakulásáról szóló riportunk ide kattintva olvasható el.
