A szakértők sokat vártak a második elődöntőtől, ehhez képest kaptunk egy botrányosan gyenge, favágáshoz sokkal inkább hasonlító első félidőt.
Két és fél perc után már dulakodás volt a pályán, de onnantól kezdve is inkább a fizikális rombolás, a durvaság dominált, a játékvezető pedig elég gyorsan elveszítette a respektjét. Már az első tíz percben rekordbeállítás történt, a statisztika hat szabálytalanságot jegyzett, ilyenre a világbajnokságon egyszer volt példa, még a legjobb 32 között a Franciaország–Svédország meccsen.
Hihetetlen, de 32 percet kellett várni az első kapura lövési kísérletre, a 60 feletti párharc hihetetlen sok szabálytalanságot eredményezett, az a csoda, hogy a felek megúszták egy-egy sárga lappal.
A nézőknek pedig maradt egy kósza Enzo Fernandez-lövés, aki a léc fölé szállt, de legalább történt valami, ami a futballra emlékeztetett.
Teljes fordulat, igazi futball
A szünet után váratlanul futballt láthattunk, Julian Alvarez kétszer is próbálkozott, Pickford mindkétszer védett.
Aztán az 55. percben váratlanul Anglia szerzett vezetés, Rogers jobbról tökéletesen lőtte át a labdát a hosszú sarokra, ahol Gordon megelőzte védőjét és 5 méterről a jobb alsóba lőtt (1-0).
Egy csapásra megváltozott a játék, az első 45 percet elcsaló játékosok futballozni kezdtek, és sorra dolgozták ki a helyzeteket. A kilépő Simeone elől Spence tökéletes becsúszással mentett szögletre, majd a 69. percben Nico González közeli fejesét védte bravúrral Pickford.
A 76. percben még közelebb kerültek az argentinok az egyenlítéshez, de Mac Allister fejese a jobb kapufán csattant.
A hajrára Thomas Tuchel védőket hozott be, de nem sikerült kihúznia: a 85. percben Enzo Fernandez 20 méterről a kapu jobb oldalába bombázott, ezt már Pickford sem védhette (1-1).
Argentína – csakúgy, mint Egyiptom ellen – ismét eksztázisba jött, ugyan Mac Allister a ráadásban ismét kapufát lőtt, de a kipattanó labdát Messi szerezte meg, jobbról középre adott, Lautaro Martinez pedig egy méterről nem hibázott fejjel (1-2).
