„Vagyonvisszaszerzés – miért szükséges és hogyan lehetséges?” címmel nemrégiben megjelent tanulmányukban többször utalnak arra, hogy jelenleg – tehát az új kormány megválasztását követő hónapokban – is folynak el jogszerűtlenül közpénzek. Konkrétan milyen csatornákon szívódhat fel továbbra is a közvagyon, és lehetséges-e ezeket a csatornákat rövid úton megszüntetni a NER bukása után?
Vannak olyan területek, ahol viszonylag egyszerűen leállítható a közpénzek elfolyatása, és adott esetben vissza is vehető a közpénzjellegét elveszítő állami vagyon. Itt elsősorban a közvetlen támogatásokra, pénzbeli juttatásokra gondolok. Erre példát jelentenek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kifizetései, amelyeket nemcsak leállítottak, hanem felszólították az illetékeseket, hogy az összegeket fizessék vissza, s egyes szereplők ezt már teljesítették is. Ezzel szemben vannak jóval bonyolultabb közpénzlenyúlások, amelyeknél alaposan végig kell gondolni, hogy milyen eszközökkel szüntethetők meg hatékonyan. A NER-ben nem egy esetben nagyon szofisztikált módon, szervezetten lopták a közpénzt, faramuci pénzügyi konstrukciók alkalmazásával, amelyek esetében valójában azt sem tudhattuk, kik a végső haszonhúzók, csak – hosszú nyomozó munkával – következtetni tudunk rájuk. Ilyenek például a magántőkealapoknak jutatott csillagászati összegek. A hatóságoknak szintén kreatív megoldásokat kell majd alkalmazniuk, persze tiszteletben tartva a jogszerűséget.
Ez esetben a vagyon útját kell először feltárni – az elszámoltatás, a vagyonvisszaszerzés folyamata csak ezután következhet.
És hogy egy harmadik példát is említsek a sok közpénzszivattyú közül: a hosszú távú koncessziós szerződések valahol a kettő között helyezkednek el. A sima pénzjuttatásoknál bonyolultabb megszüntetni vagy a közérdek szerint fundamentálisan átalakítani ezeket, viszont kevésbé összetett és időigényes eljárásrendet igényelnek, mint a közpénzek visszavétele a magántőkealapokból. Ezt az magyarázza, hogy a koncessziók esetében a szereplők és a pénzösszegek ismertek, míg a magántőkelapok esetében sokszor még az alapadatok után is nyomozni kell. A 35 éves koncessziós szerződéseknél – autópálya, hulladékgazdálkodás, kaszinók – az állam, ha úgy tetszik az adófizetők, továbbra is rosszul járnak, a koncesszorok pedig mesésen gazdagodnak. Konkrétan Mészáros Lőrinc és Szíjj László az autópályákból, Garancsi István és Habony Árpád a kaszinókból. Ennek minél gyorsabban véget kell vetni. A háromból két esetben, az infrastrukturális koncesszió ügyében európai uniós kötelezettségszegési eljárás is folyik, a harmadikban, a kaszinók ügyében csak azért nem, mert az nem uniós hatáskör. A kormány mindhárom területen megkezdte az áldatlan helyzet felszámolását.
Mekkora nagyságrendű közpénzlopásokról beszélhetünk?
Azt biztosan kijelenthetjük, hogy az elmúlt 16 évben sok tízezer milliárd forintnyi adófizetői pénz ment „rossz helyre”, vagyis a leköszönt kormány nem a közt gyarapította ezekkel a kifizetésekkel, hanem magánérdekeket szolgált a közérdek kárára. A NER ugyanakkor rendkívül sokrétű eszköztárat hozott létre arra, hogy az adóforintok elveszítsék közpénz jellegüket. Már csak a látencia miatt is, meghatározhatatlan, hogy egészen pontosan mennyi pénz szívódott fel a korrupció e csatornáin keresztül.
