A legfrissebb statisztikai adatok szerint ezer házasságkötésre hazánkban 399 válás jut, melyek 53 százalékában, vagyis 211-ben érintett legalább egy gyermek. Azonban, mivel a gyermekek 24,4 százalékának szülei sosem házasodtak össze, a ténylegesen érintett gyermekek aránya akár lényegesen magasabb is lehet.
Érdekes módon a válások nagyjából hatvan százalékát a nők kezdeményezik Európa-szerte, az okok között pedig megjelennek az olyan tényezők, mint a fizikai bántalmazás, az anyagi problémák, a meddőség, a felek valamelyikének hűtlensége, vagy azok a személyiségbeli konfliktusok, amelyek hosszú távon összeférhetetlenséghez vezetnek.
„Egy jól működő megállapodás nemcsak az olyan alapvető kérdéseket határozza meg – például, hogy hol él a gyermek, hogyan alakul a kapcsolattartás-, hanem a részleteket is szabályozza, például az ünnepek, iskolai szünetek rendjét vagy a váratlan helyzetek kezelését” – tájékoztat Dr. Tömösvári Andrea család- és munkajogász. – „A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sok megállapodás csak látszólag kiegyensúlyozott, hiszen gyakori, hogy papíron 50-50 százalékos a megosztás, miközben a mindennapi terhek jelentős része az egyik szülőre hárul, vagy a túl merev szabályozás idővel teljesen életidegenné válik. Ha a felek nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt, és az ítélet be nem tartása végrehajtási eljáráshoz, szélsőséges esetben akár szankciókhoz is vezethet.”
Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus ugyanakkor azt is elmondja, van, hogy az egyik szülő korábban kiszorult a gyermek ellátásából, és épp a válást követően tapasztalja meg saját szülői kompetenciáit. Mint mondja:
„Ha az együttélés során valamelyik szülő – tipikusan az apa – kiszorult a gondoskodói szerepkörből, a közös felügyeleti jog gyakorlása és a váltott elhelyezésben való megegyezés mindkét szülőt hozzásegítheti a szülői kompetenciák teljeskörű megéléséhez.”
