A Fidesz tisztújító kongresszusán az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, volt alkotmánybíró arról beszélt, hogy véget ért az Orbán-korszak, megbukott a NER. Stumpf István ezt egyebek mellett azzal indokolta, hogy a polgári erényeket átvette a „kalmári közszellem”, megszűnt az érdemi visszacsatolás, a bírálat lehetősége, a klientúra túlkapásai miatt a Fidesz elvesztette erkölcsi, intellektuális vezető szerepét.
A kemény bírálat sokakat meglephetett, az újra pártelnökké választott Orbán Viktort azonban biztos, hogy nem, mert Stumpf István régóta rázta a morális vészcsengőt, jelezte, mi veszélyeztetheti komolyan a Fidesz-kormány talpon maradását.
Most, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök a Tisza Párt „politikai zsákmányszerzése” miatt az Alkotmánybírósághoz fordult, különösen érdekes, amit az idén elhunyt Kolosi Tamás születésnapjára dedikált kötetbe néhány éve írt a „Polgár és jogállam” című esszéjében a szakkollégiumi generáció metamorfózisáról Stumpf István, aki már egyetemi évei alatt Orbán Viktor mellett volt. A Bibó szakkollégium egykori igazgatója már akkor jelezte: alkotmányozó többsége birtokában a Fidesz nemcsak új Alaptörvényt léptetett életbe, hanem
kiterjesztette a politikai zsákmányrendszer tradicionális határait: a fontosabb közjogi pozíciókba a saját jelöltjeit juttatta be.
A Fidesz szűkítette az Alkotmánybíróság hatáskörét, nyilvánvalóvá tette, hogy a korábban fontosnak tartott jogállami értékek
alárendelődtek a vegytiszta hatalmi érdekeknek és rendszerépítő politikai célkitűzéseknek. A csúcsra járatott hatalomkoncentráció megnövelte a kormány cselekvőképességét, de jelentősen erodálta az alkotmányos demokráciába vetett hitet.
(…) A polgári erények (szorgalom, tehetség és tudás megbecsülése, mértéktartás, tisztesség) helyét egyre inkább a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása veszi át.
(…) Az értékalapú elkötelezettség helyébe mindinkább a feltétlen lojalitás lép, a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus.
A Fidesz 2026-os választási kampánya alapján különösen érdekes, hogy tíz éve Stumpf István azt írta, nem szerencsés, ha a feltörekvő gazdasági és politikai elitcsoportok által támogatott „celebkultúra” válik a társadalomnak felkínált magatartásmintává, emlékeztette a Fidesz-alapítókat, mi ellen lázadtak egykoron. 2026-ra a fiatalok egy része menthetetlenné vált a Fidesz számára, pedig a mocskos fideszezést is meg lehetett volna előzni, ha hallgatnak rá.
Ha egy rendszer elveszíti tehetséges fiataljait, ha a politika nem kínál azonosulási lehetőséget számukra, ha a tudás és a hozzáértés helyett pusztán a lojalitás válik a karrier feltételévé, akkor nem lesz emelkedő nemzet Magyarországból.
Stumpf István írt tanulmányt az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság viszonyának változásairól, arról, hogy 2010 után a Fidesz–KDNP kihasználta a most is sokszor emlegetett alkotmányozási pillanatot. A Nemzeti hitvallásról úgy vélte: az fejezi ki leginkább a szakítást a láthatatlan alkotmánnyal, az nem pusztán érzelmileg igyekszik megalapozni az új alkotmányos identitást, hanem az alkotmányszöveg értelmezésben is kulcsszerephez juthat. Emlékeztetett arra is, hogy az Alaptörvény nem tesz különbséget alkotmányozó és alkotmánymódosító hatalom között, Szent István ezer éve hozott egy döntést, és az Alaptörvény azzal vállal kontinuitást.
A Hír TV Vezércikk Café című műsorában Stumpf István Lánczi Andrással értékelte a Fidesz-kongresszust. Abban egyetértettek, hogy választási veresége után a párt életképességet mutatott, és nem a Fidesz kormányzóképessége a kérdés, hanem az, hogy meg tudja-e győzni a választókat arról, hogy tanult a vereségből, képes a megújulásra.
