A munka nemesít, de romokba is dönthet. Sokan egy életet dolgoznak le úgy, hogy igazából nem tartanak szünetet, csak néhány nyúlfarknyi szabadsággal próbálják kompenzálni a mindennapokat, hogy egy picit több kedvük, energiájuk legyen tovább hajtani a mókuskereket. De ilyen rövidebb szabadság alatt/után inkább azt érezzük, hogy megint nem sikerült kipihenni magunkat – főleg, ha még „elkapjuk” a nyaralási betegséget is. Az egy-két – szerencsés esetben akár három – hét szabadság épp annyira elég, hogy megízleljük, belekóstoljunk, mi lenne, ha tényleg feltöltődnénk. Közben észre sem vesszük, halmozódnak az évek, gyűlik a pénz, miközben mi magunk elfogyunk.
