II. Lajos és környezete 1525–26 fordulóján értesült arról, hogy tavasszal az oszmán szultán nyugati hadjáratra indul. Nem volt nehéz kitalálni, Szulejmán ezúttal már Budára készül, a magyar királyi sereget akarja legyőzni, a szándékosan gerjesztett álhírek tengerében viszont sokáig nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen irányból érkezik. A királyi udvarban lázasan folyt a felkészülés, segélykérő levelek mentek Európa minden szegletébe, a magyarok pedig megkapták a hadba hívó parancsot. Itt hagytuk abba a mohácsi csatát bemutató sorozatunk előző részét, hogy a folytatásban elkísérjük a királyt egészen Mohácsig. Miért éppen Mohács volt a magyar sereg „végállomása”, hogyan próbáltak még több pénzt szerezni a háborúra, miként zajlott a gyülekezés, illetve miért volt olyannyira fontos megvárni az aratást? Miért éppen Eszék felől jött az ellenség? Erről kérdeztük Dr. C. Tóth Norbert történészt, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosát.
