A magyarországi holokauszt történetéről többnyire a II. világháború végéig olvashatunk vagy a hazatért zsidó közösség sorsának alakulásával találkozunk. Pedig a felszabadulás és hazatérés között hetek, hónapok teltek el – ebbe az időszakba enged bepillantást Huhák Heléna tanulmánya az Archívnet.hu-n.
SS-egyenruhában a foglyok
A koncentrációs táborok felszabadítása után a szövetséges csapatoknak a vártnál sokkal nehezebb helyzettel kellett szembenézniük. Elsőként felnyitották a kapukat, lezárták a kerítésbe vezetett áramot, elfogták az SS még a táborokban tartózkodó tagjait,összeszedték a fegyvereket. Megkezdték a rend helyreállítását, elejét vették az önbíráskodásnak és az erőszakos portyázásnak.
A tetves, piszkos fogolybarakkokat megsemmisítették, a táborlakókat az SS-ek egykori barakkjaiban, középületekben vagy magánházaknál helyezték el. Az élelmezés minősége jó volt, mennyiségét azonban a rabok kevesellték – nem is csoda a hónapokig tartó éhezés után. Visszatérő volt a ruhahiány, sok esetben a haláltáborok lakói kénytelenk voltak a Wehrmacht vagy az SS egyenruháit hordani.
Figyelem, felkavaró képsorok!
Emberi élet
A mindennapi élettel járó teendőket a nemzetiségi alapon szervezett, választott fogolybizottságok látták el, feladatuk volt az élők és elhunytak adminisztrációja, a belső rend megtartása, az ellátás és a hazajutás megszervezése, koordinálása. A túlélők egyfajta „fél-szabadságként”, „műszabadságként” fogták fel a gyűjtőtáborbeli létet. Szabad mozgásukat sok helyen korlátozták, túlszabályozottnak érezték a végre elérkezett szabadságot.
A Magdeburg közelében fekvő hillerslebeni gyűjtőtáborba javarészt a Bergen-Belsenből és a környező gyárakból szállították az egykori foglyokat. Összkomfortos lakásokba, végre emberi körülmények közé kerültek. A koncentrációs táborokban jellemző volt a kisebb baráti körök, társaságok, „családok” összetartása, ilyenek vagy tovább funkcionáltak a gyűjtőtáborokban, vagy újak alakultak. Elosztották egymás között a feladatokat. Felváltva jártak az ebédért, vízért, vételezni, amire szükségük volt. Kialakították a takarítás rendjét is, sőt még néhol az alvás is váltott fekhelyen történt.
Készülődés a hazatérésre
“Az utcán vidáman kopognak a léptek. Zsidó nők flancolnak, flörtölnek amerikai katonákkal. Mások ebédet visznek haza. Biciklik suhannak el mellettünk a sima úton. Amerikai katonák száguldoznak tűzoltóautóval, nekik minden játék, sport. Ez egy nemzetközi város. Egymás után hallod a lassú magyar beszédet, utána a pergő lengyelt, szlovákot, a dallamos franciát. Az angolt csak a katonák beszélik” – számol be naplójában Bognár György. A túlélők egyöntetűen jó ellátásról, gondos orvosi kezelésről számoltak be.
A mindennapok eleinte a fizikai környezet kényelmesebbé, szebbé tételében és az élelmiszerszerzésben teljesedtek ki. A testi kondíció feljavítása mellett, illetve után a hazaútra várók igyekezték az idő múlását programokkal siettetni és elviselhetőbbé tenni: sétáltak, kirándultak, kártyáztak, és egy idő után kulturális, közösségi programokat, focimeccseket szerveztek.
Az átmeneti táborozás célja a foglyok felerősítése és a hazautazásra való felkészítése volt, hogy mire eljön az idő, egészséges vagy gyógyultabb, nem fertőző és valamelyest jóltápláltabb emberek szálljanak fel a vonatokra. A témáról bővebben ide kattintva olvashat Huhák Heléna munkájában az Archívnet.hu-n.
