Az utóbbi hetek sivársága önkéntelenül is felveti a kérdést, hogy az Európa-szerte elismerést kiváltó médiatörvényünkbe az utolsó pillanatba becsempészett módosító javaslat, mely szerint az EU-s ajánlásnak megfelelő 2011 végi digitális átállás csúszik 2 évet, milyen nagy károkat okoz nekünk, tévénézőknek.
Persze érthető, ha a kormány egyik miniszterének érdekszférájába tartozó cég bevásárolja magát az RTL Klubba, akkor majd bolond lesz rögtön óriási konkurenciaharccal megküzdeni a hirtelen megnyíló, így a reklámpiacon is új helyzetet teremtő médiatérben, inkább még két évig tojja az aranytojást ez a Valóvilágos-barátokköztös tyúk, legfeljebb a nagyérdemű még kénytelen beérni némi szűkösebb kínálattal.
Jó, elvagyunk mi Alekosz és Zsófi párbajával is, de egyelőre teoretikus a kérdés, hogy mi lenne, ha még öt másik csatorna versengene a kegyeinkért, megjelennének normális politikai műsorok is, készülne több magyar készítésű sorozat, felélénkülne a médiapiac, jönnének a befektetők, munkahelyeket teremtenének, elindulnánk az egymillió tervezett új munkahely felé vezető úton (amennyiben ez még a célok közt szerepel).
Szóval egyelőre abból főzünk, amink van, amit a (nagypolitikával lepaktált) két nagy országos csatorna kifőz, most épen a ValóVilág 4 üli torát, a párbajt több mint kétmillió néző nézte, az első négy között összesen két VV4-es epizód akad, de a legnézettebb Fókusz adásában is a mindenki által fikázott VV Szandika kiborulására voltunk össznépileg kíváncsiak a West Balkán tragédia mellett. Utóbbi kapcsán is lenne mit pótolnia a médiának, hisz három kislány halála kellett ahhoz, hogy ráébredjünk, a rendszerváltáskor született generációval valahogy elfelejtettünk foglalkozni, úgyhogy szépen felnőtt egy árnyéknemzedék, amely most soha nem látott brutalitással, csordaszellemmel és gátlástalansággal készül kiadni dühét – a témában több mint tanulságos elolvasni az aznap este a West Balkánban dolgozó DJ Palotai véleményét.
Mi minderről nem tudunk, hisz a tévé nem foglalkozik az efféle problémákkal, inkább megnézzük ötezredszerre Terence Hill és Bud Spencer filmjét, az nem tartogat váratlan meglepetéseket (régóta a Különben dühbe jövünk volt a legnézettebb film a maga 1,5 millió nézőjével).
A többi meg néma csend.
