Egyre többen közegészségügyileg aggályos megoldásokkal is igyekeznek csökkenteni vízfogyasztásukat, egy-egy család minden tagja megfürdik például ugyanabban a kád vízben. A rendszerváltozást megelőző 1 forintos köbméterenkénti vízdíjak emelkedésével együtt folyamatosan csökken a fogyasztás, ma 40-50 százalékkal kevesebb ivóvizet értékesítenek a magyarországi szolgáltatók, mint 1989-ben.
A Debreceni vízmű laboratóriuma. Négymillió magyar iszik rossz minőségű vizet.
A LÓ TÚLSÓ OLDALA.
Az egyforintos víz ugyan kifejezetten pazarlásra ösztönzött, de a felhasználás a szakemberek szerint nagyobb mértékben csökkent, mint amit önmagában a hatékonyság javulása indokolna, s ez erősen szűkíti a vízszolgáltatók piacát. Az önkormányzatok ráadásul igyekeznek a lehető legalacsonyabban tartani az árakat, ami szintén a bevételek csökkenéséhez vezet. A szolgáltatók jelentős része a működésképtelenség határán vegetál. Elkerülhetetlennek látszik a piaci konszolidáció.Ennek egyik első lépése lehet, ha a Debreceni Vízmű Rt.-nek (DV) sikerül megvásárolnia a miskolci vízmű kisebbségi részesedését. A borsodi megyeszékhely önkormányzata december 20-án hirdetett nyilvános pályázatot a legfeljebb 49 százalékos részesedés értékesítésére. Az ajánlatokat február 20-ig kell benyújtani, s a tervek szerint június 30-ig eldől, ki lesz a miskolci önkormányzat tulajdonostársa, kisebbségben, de a teljes tulajdonosi jogok gyakorlására felhatalmazva. „Ezen a Debrecen-Miskolc tengelyen szeretnénk elindítani azt a konszolidációt a vízszolgáltatásban, ami a térség számára működőképes modellt teremt” – indokolja Ányos József, a debreceni vállalat vezérigazgatója, miért pályáznak a szomszédvár közműcégére.
A miskolci önkormányzat a város meglehetősen leromlott állapotú víz- és csatornahálózatának korszerűsítését várja az üzlettől. Felmerült a hitelfelvétel lehetősége is, de inkább a külső tőke bevonása mellett döntöttek. Az előzetes értékelés szerint az önkormányzat elég tág határok között szabta meg bevételi várakozását, azzal kalkulálnak ugyanis, hogy 2,5-6,0 milliárd forintot hozhat a városnak a kisebbségi üzletrész értékesítése. „Ezzel a megoldással korszerűsödik a rendszer, hiszen egy piaci alapon működő cég érdekelt a hatékonyság növelésében, képes lehet a térségi terjeszkedésre, s egy nagyobb, regionális szolgáltató lényegesen hatékonyabban, eredményesebben tud működni” – érvel Csordás Mihály, a miskolci önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke. A pályázóktól egyebek mellett elvárják tehát, hogy támogassák a regionális terjeszkedést. Úgy tűnik, a debreceniek pontosan ezt szeretnék.
Nagy a szórás
Önkormányzati hatáskörbe tartozik a vízdíj megállapítása. Meglehetősen nagy a szórás az országban, 150 és 700 forint között. A legolcsóbb a víz Budapes-ten, hiszen nincs szükség mély artézi kutakra, és jelentősebb víztisztításra. Az egyik legdrágább hely a fővárostól nyolcvan kilométerre lévő Balassagyarmat, ahová a víz a Dunakanyarból érkezik csővezeté-ken, s az ára a csatornadíjjal együtt a lakossági fogyasztók számára meghaladja a 650 forintot köbméterenként. Uniós elvárás, hogy 2012-től a díjaknak tükrözniük kell a költségeket, ennek érvényesítése minden bizonnyal számos településen áremel-kedést von maga után. Az állam évente meghatározott összeggel támogatja a vízszolgáltatást. Tavaly 5,5 milliárd forintot szánt erre a kormány, az idén eredetileg 4,3 milliárdot tervezett, de az ágazat kérésére 500 millióval megtoldotta ezt. Ettől a támogatástól függ az az árküszöb, ami fölött az állami támogatás igényelhető. Idén csatornaszolgáltatás nélkül a lakossági fogyasztók esetében 347, csatornadíjjal együtt 675 forint ez a határ. A nem lakossági fogyasztók árainál semmiféle ilyen szabályozás nincs, ezért számos településen akár négyszer annyiba is kerülhet a víz- és csatornaszolgáltatás a közületeknek, mint a háztartásoknak.
FEJLESZTÉSRE SZOMJASAK. A vízfogyasztást tekintve a napi 100-105 literes átlaggal az uniós országok alsó harmadába tartozunk. Az ivóvízhálózat lefedettsége viszont meghaladja a közösségi átlagot, majdnem százszázalékos. A vízminőség tekintetében az EU-csatlakozást megelőzően a magyar szabványok szerint a lakosság 80 százaléka jó minőségű vizet kapott. „A csatlakozás után főként az arzéntartalomra vonatkozó szigorúbb uniós előírások érvényesítése következtében romlott ez az arány, a korábbi kettővel szemben négymillióra tehető azoknak a száma, akik csak kifogásolható minőségű vízhez jutnak hozzá” – mondja Ányos József. Ám gyorsan megjegyzi: ez nem azt jelenti, hogy az ilyen víz emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy veszélyes volna, csupán nem felel meg az uniós előírásoknak.
Ezért 2009-ig összesen mintegy 200 milliárd forintot kell a magyar ivóvízellátók fejlesztésére fordítaniuk. A DV körzetében most kezdődik egy 42 települést érintő, 6,5 milliárdos fejlesztés, amelyhez uniós támogatást is felhasználtak. A debreceni vízmű szerencsés helyzetben van, mert a 10 százalékos önerő biztosítása nem okoz gondot számára. A társaság 2005-ben 750 millió forintos adózás előtti eredményt produkált. A hajdúsági megyeszékhelyen a hasonló méretű városok díjaihoz igyekeznek igazodni, és a tulajdonos Debreceni Vagyonkezelő Rt. (Figyelő, 2002/41. szám) elvárja a társaságtól, hogy minél hatékonyabban gazdálkodjon.
A szolgáltatók többsége azonban épp’ csak vegetál. A vízdíjakat ugyanis az önkormányzatok állapítják meg, és szinte kivétel nélkül mindenütt politikai kérdésként kezelik az árazást. Ezért még a rendszerek amortizációjának a fedezetét sem kapják meg az üzemeltetők, nemhogy fejlesztési forrásokhoz jutnának. Az infrastruktúra az önkormányzatok tulajdonában van, a szolgáltatók tőlük bérlik, miután megbízást kapnak a víz- és csatornaszolgáltatásra. „Átlagosan az amortizáció fedezetének 30-40 százalékát nem kapják meg a szolgáltatók” – jegyzi meg az MaVíz elnöke. Ez értelemszerűen azzal jár, hogy a rendszerek állapota folyamatosan romlik, mígnem a szolgáltatók szerződést nem bontanak, mert nem tudják tovább vállalni a működtetést. Ez eddig egyetlen településen, a Csongrád megyei Nagytőkén esett meg. Amennyiben azonban nem változik az ágazat jövedelemtermelő képessége – vagyis ha az önkormányzatok nem módosítanak az árpolitikájukon -, tömegesen válhatnak működésképtelenné a kisebb vízközmű-szolgáltató társaságok.
