“A rendszer nem érti meg, hogy a végtörlesztésnek forintban kell megtörténnie, már megint a kiskapukat keressük” – fogalmazott Szász Károly a Magyar Közgazdasági Társaság 49. vándorgyûlésén tartott elõadásában.
Mint hozzátette: bár a jogszabály kimondja, hogy a közvetítõi rendszer nem kérhet díjat a szolgáltatásért, egyes kisebb hitelintézetek mégis különbözõ bújtatott költségekkel felajánlják a közvetítõknek azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel átalakíthatják a portfóliójukat. Ez ellen fel kell lépni, alapjában kell újragondolni a rendszer mûködését, ebben a piacnak és a szabályozóknak is van feladata és felelõssége – húzta alá.
A PSZÁF elnöke úgy vélte: a magyar bankok tõkehelyzete összességében kedvezõ. Külön megemlítette az OTP Bankot, amely elõkelõ helyen végzett a bankok európai stressztesztjében. A többi bank esetében látszólag jó a helyzetünk, ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy a bankok között a szórás egyre erõsebb. Az elmúlt idõszak különbözõ intézkedései a bankrendszer tõkemegfelelõségi mutatóját érzékenyen fogják érinteni, a felügyeletnek fel kell készülni arra, hogy figyelemmel kísérje a változásokat” – jegyezte meg.
Szász Károly kitért arra, hogy a Bázel-III-nak nevezett, 2010-ben elfogadott nemzetközi pénzpiaci megállapodás teljesítése a magyar bankrendszertõl 2019-ig 150-180 milliárd forint tõketöbbletet igényel. Mint mondta, az Európai Unióban a bankok 19 500 milliárd euró hosszú lejáratú finanszírozást biztosítanak 8500 milliárd euró hosszú lejáratú forrásból. Magyarországon 232 milliárd euró finanszírozására 47,7 milliárd euró hosszú lejáratú eszköz áll rendelkezésre.
A vándorgyûlésen Oszkó Péter azt mondta: a jövõ évi büdzsé kormányzati elõterjesztésébõl annak beismerése látszik, nem járt sikerrel az a kísérlet, amely a fogyasztásélénkítés-alapú gazdaságpolitika visszahozatalát célozta a 2000-es évek elejérõl.
A volt pénzügyminiszter, a PortfoLion Zrt. elnök-vezérigazgatója arról beszélt, hogy a kormány lemondott a fogyasztásélénkítés eszközérõl, amely azonban drága kísérlet volt, tulajdonképpen a magán-nyugdíjpénztári vagyonba került. Oszkó Péter szerint ez egy óriási korrekciós igényben jelenik meg jövõre, amely bevételi oldalon meghaladhatja a GDP 2 százalékát.
