Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én hunyt el, hosszú betegség után. Volt ideje felkészülni a közelgő halálára. Bár élettörténetét végül nem volt ideje megírni, a betegség miatti ágyhoz kötöttség alatt legjobb barátjának, Bérczes László rendezőnek mesélt életéről, aki egy beszélgetőkönyvet készített a feljegyzésekből.
“Ha igazán közel lesz a halál, akkor igazán meg fogok ijedni, de hát azt a nagy ijedséget még nem ismerem. Lesz majd, hogy még két hét, egy hét… Azok biztosan rohadt idők lesznek. Elköszönni a családtól, a barátoktól, a tárgyaktól, az indián tükröktől… Könnyek hullanak majd. Egyszeri színjáték lesz, aminek biztos a vége: lemegy a függöny, és nincs már meghajlás. Ezt nem lehet átvészelni, megúszni. Nem vitás, sírás lesz a vége. Én kalapot emelek az élet előtt, és odaát elhencegek vele. És ha azok ott olyan lények, hogy van módjuk élni, hát én rábeszélem őket, próbálják meg” – mesélt érzéseiről a könyvben Cseh Tamás.
Idén, az énekes születésnapján, január 22-én kiállították a személyes tárgyait és Jankovics Marcell művészettörténész képzőművészként is méltatta Cseh Tamást.
“Képzőművészként is zseniális lett volna, ha azt az utat járja végig, és nem a dalszerzés, előadóművészet felé fordul. Cseh Tamástipikus vízöntő volt, önálló, független, mindig újat kereső, olykor a végletekbe átcsapó művészalkat, akiben hatalmas emberszeretet lakozott. Szüksége volt a nyilvánosságra, a közönség előtt érezte magát a helyén, színésznek is kiváló volt” – mondta a művészettörténész.
Cseh Tamás dalait halála óta is százezrek hallgatják a video megosztó portálokon.
