A kaliforniai kutatók röntgenkrisztallográfiát használtak a CXCR4 jelű molekula szerkezetének megállapítására, valamint működésének leírására.
A CXCR4 molekula egy nagyobb fehérjecsalád tagja, melyeket G-fehérje-kapcsolt receptoroknak – GPCR-ek – neveznek. Ezek a molekulák a sejtmembránokon átívelve jelátvivőként működnek a külső és a belső környezet között. Szerepet játszanak gyakorlatilag minden testi folyamat kontrolljában, beleértve a sejtnövekedést, a hormonelválasztást vagy a fény érzékelését is.
Normális esetben CXCR4 segít az immunrendszer aktiválásában és stimulálja a sejtek mozgását. Amikor azonban a receptort aktiváló jelek szabályozásába hiba csúszik, a CXCR4 a növekedést és a rák szétterjedését sarkallhatja.
A HIV-vírus számos receptort használ fel arra, hogy bejusson a sejtekbe, közöttük lehet a CXCR4 molekula is. A mechanizmus feltárása közelebb vihet a sikeres HIV-kezelésekhez is.
A molekula különböző állapotokban mutatott szerkezetét a röntgenkrisztallográfia segítségével tanulmányozták a kaliforniai Scripps Kutatóintézet munkatársai Raymond Stevens vezetésével. Eredményük alapvető lépés új, hatékonyabb gyógyszermolekulák tervezéséhez.
