Felállt a dobogóra, átvette az aranyérmet és a csokrot, meghallgatta a himnuszt, integetett a szurkolóknak, aztán a lelátóhoz kocogott. Az első puszit az édesanyjától kapta, aztán még mielőtt édesapja is köszönthette volna, városának polgármestere, Kósa Lajos ékelődött be egy pacsira. Így zajlott a tíz kilométeres nyíltvízi úszás csütörtöki eredményhirdetése Risztov Évával.
Filmre kívánkozó karrier legfényesebb állomása volt ez.
Nézzük az elejétől.
Itt egy levél, a dátum rajta 1991. október huszonkilencedike.
Levél Egértől
„Kedves Évi! Fogadd el tőlem ezt a kis csomagot, amit küldök. Remélem, hogy jó lesz rád a dressz, és tetszeni fog az a lila dinoszaurusz. Ezt azért küldöm neked, mert egy nagyon aranyos kislány vagy, és nagyon megszerettelek, amikor lent voltunk Hódmezővásárhelyen. Ezt a levelet te még biztosan nem tudod olvasni, de anyukád felolvassa neked. Egyébként téged nagyon sokszor puszillak, anyukádékat üdvözlöm. Vigyázz magadra, és mindig legyél rendes és jó kislány. Sok-sok puszi. Egerszegi Krisztina”
A címzett nem más, mint az ekkor hatesztendős, 1985. augusztus harmincadikán született Risztov Éva, a feladó pedig az ez időben még „csupán” egyszeres, utóbb ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina. Az előzmény egy nyárvégi, hódmezővásárhelyi találkozás, amelyre Risztov anyuka így emlékezett egy 2004-es rádióinterjúban a Török László riporternek.
„Mellészegődött, nem akarta elengedni a kezét az ünneplés után. Annyira sírt és fogta, szorította a kezét, hogy Krisztina lehajolt hozzá, és azt mondta, ne sírj, majd küldök neked valamit.” Küldött is Egérke egy plüssdinót. Meg egy dresszt az akkor már jó ideje úszónak készülő kislánynak; Évi belebújt az ajándékba, és ahogy az édesanya emlékszik, „ez a fürdőruha kezdett úszni”.
Rég elvásott, és utódaival együtt sok ezer hosszt maga mögött tudott az a dressz, amikor Éva odahaza a saját szobájában, tizennégy évesen először nyilatkozik a Magyar Rádiónak. A falon poszterek lógnak, főleg Egerszegiről és a brazil labdarúgó Ronaldóról. Utóbbit az indokolja, hogy Éva omnipotens, már ami a sportot illeti: egyebek mellett futballban, bringázásban és sízésben is felveszi a versenyt a fiúkkal. Meséli: „Nyáron rengeteget szoktam focizni edzések után, este, és végül is egész jól tudok focizni, a példaképem Ronaldo lett a fociban.”
Spárta Vásárhelyen
Az alap adott, a vízben spártai kiképzést kap, ugyanis Hódmezővásárhelynek akkoriban nincs fedett uszodája, így mínuszban is a szabad ég alatt tempózik Évi. „Ez benne van a pakliban. Nem irigylem a fedett uszodásokat, mert mi már megszoktuk ezt a körülményt, és ha elmegyünk valahová, mindig jobb körülmények között vagyunk.”
A képre kattintva megnézheti Risztov Éva aranyat érő teljesítményét!
Fotók: MTI / Illyés Tibor
Tizenhárom évesen, 1998-ban szerzi első magyar bajnoki aranyérmét, egy évvel később már hatnál tart; abban a szezonban az ötven méter kivételével az összes gyorsúszószámot megnyeri. Az Európai Ifjúsági Olimpiai Napokon öt aranyat szerez, az ifi Eb-n hármat. 2000-ben kijut a „nagy” olimpiára, Sydneybe, négyszáz gyorson huszonkilencedik, nyolcszáz gyorson tizennegyedik, kétszáz pillangón tizenhatodik.
Hazajött, a Bp. Spartacusba igazol: édesanyjával a fővárosba költözik, apa és a báty Hódmezővásárhelyen marad. Akkortól a „haza” Budapest, a „hazahaza” Vásárhely.
Mindig is keményen edzett, de most az iszonyú keményen időszak következik. Édesanyja kelti hajnalban, egy pohár meleg tea, esetleg egy Túró Rudi, hogy legyen valami a gyomorban, de azért „ne lötyögjön”, aztán be az autóba, irány az uszi. „Igazából a tornateremben ébredek föl, úgy vagyok, hogy vagyok” – mondja valamelyik remek Török-interjúban.
Tizenhat éves, magántanuló a Csík Ferenc Gimnáziumban. „Jobb így, mert nem tudnék bent ülni az órán. Egy idő után elfáradok… Nem megy semmi olyan hűdeha, nem vagyok kitűnő tanuló.” Török kérdi, milyenek az osztályzatok, van-e kettes is. „Ez most lényegtelen, úgy érzem” – ezzel hárítja Éva nevetve a mélyütést.
Haspárti, alig találni tőle interjút, amiben ne kerülne szóba a rántott hús; magában vagy sajttal töltve, sonkával, bármivel, csak ananásszal ne. A gimiben is a kulináriához köthetők a top percek. „Legjobban azt szeretem az iskolában, amikor Bella nénihez mehetek, és én kapom a legfinomabb ebédet… Risztov Évi az első nála.”
A szőke. Meg a barna. És a vörös. Teljesen mindegy
Kevéske szabadidejében számítógépezik, a focis videójátékok a kedvencei, netezik, csetel. Meg sms-ezik, havi ezeregyszáz darab elküldött mobilüzenet a rekordja. A kedvéért egy rádióműsorban sms-ben kérdezhetik őt a hallgatók. „Van-e zsánered férfiakban?” – így az egyik. Töröktől kérdi Éva, mi az a zsáner, aztán kacagva válaszol: „Előnyben részesítem, de nem nagyon sokban a szőke hajú fiúkat, de jöhetnek barnák, vörösek, tehát teljesen mindegy. Nem nagyon külsőre, hanem belsőre állapítom meg, hogy milyen. Igyekszem kiszűrni, ki akar azért járni velem, mert én vagyok a Risztov Éva, az az úszó, aki a tévében volt, vagy ki akar azért járni, mert ilyen rendes, aranyos kislány lehetek, ha ő így állapít meg engem.”
A 2001-es ifi Eb-n négy aranyat nyer, a felnőtt vb-n kétszáz pillangón hatodik, vegyesen huszadik, négyszáz vegyesen tizenhatodik. „Kispályán” viszont a nagyok között is arat: az első alkalommal megrendezett rövid pályás országos bajnokságon három egyéni számban is győz, majd a 2002-es ob-n három számban országos csúcsot úszik. A berlini Eb-n Egerszegi magyar rekordját megdöntve második négyszáz vegyesen, újabb csúcsokkal ezüstöt kap nyolcszáz gyorson, kétszáz pillangón és négyszáz vegyesen. Rövidpályán kétszáz gyorson ő az első magyar nő két perc alatt, a táv kontinensbajnokságán három aranyérmet nyer, nyolcszáz gyorson Európa-csúcsot úszik.
A 2003-as évet országos csúccsal nyitja, ezúttal ezerötszázon. Az ob-n tizenegy érmet szerez, ő a viadal legeredményesebb női versenyzője. A 2003-as barcelonai vb-n aranyakra vágyik, de „csak” három ezüstöt gyűjt be; négyszáz gyorson, négyszáz vegyesen és kétszáz pillangón. Rögzítsük ismét a kort: ekkor tizennyolc éves. Az egerszegis dinó óta olimpiai bajnok akar lenni, nehezen viseli a „vereséget”.
Az egyik barcelonai ezüst, tán a pillangó után zokog a mikrofonnak a medenceparton. „Nyerni szerettem volna, és ezen az egy számon volt esélyem. Az édesanyám ígért egy kutyát nekem, ha nyerek, de nem jött össze.” „Biztos összejön az a kutya” – vigasztalja őt a „felnőttes” viselkedéshez szokott riporter (ő most nem Török). Mire könnyek közül utasítja rendre őt a minden percét szabályok között sportoló: „De akkor már nem érvényes a fogadás.”
Ronaldo ugat
Természetesen az a három vb-ezüst is elég a szülői szigor oldásához, meglesz az eb. Méghozzá vizsla. „Kétszáz pillán megúsztam az országos csúcsot, amit már egy éve próbáltam… és anyuéknak mondtam, hogy én még soha nem kaptam semmit.” Kutya a vége, na. A neve: Milla. Beceneve: Ronaldo. Ne tessék csodálkozni, lehetne akár Britney Spears is, ugyanis jelzett énekes Éva zenei kedvence. „Föl is vállalom” – ezzel vágja el az esetleg cikizés lehetőségét.
 |
| Ha folytatnom kell akkor és ott, abba beleőrülök |
Könyv, zene és film, melyiket szereti legjobban, ezt kérdik tőle egy rádióműsorban. A zene az első, „a filmek közül is rengeteget szeretek, a könyvek közül is szeretek párat”.
Nemcsak kutyát hoz Barcelona, hanem egy ígéretet is. „Tudom, számítanak rám az emberek, és be fogom bizonyítani, hogy két éven keresztül ezüstlány voltam, de hadd legyek egy nyáron aranylány.” A diadal önmagáért és a jövő miatt is fontos neki. „Teljesen más, ha olimpiai bajnok leszek, mintha huszonhatodik. Mert hogyha huszonhatodik leszek, akkor senki nem fog ismerni. De ha olimpiai bajnok leszek, akkor sokkal több lehetőségem van az életben, teljesen más lenne a foglalkozásom.”
2003-ból marad még a rövidpályás Eb, ahonnét két aranyat hoz haza: nyolcszáz gyorson harmadik, négyszázon ötödik. 2004-ben nagyon bekezd, az ob-n tíz aranyat nyer, aztán a normál Európa-bajnokságon négyszáz vegyesen második, kétszáz pillangón negyedik, száz pillangón huszonharmadik, a négyszer száz méteres vegyesváltóval nyolcadik.
Biztos a helye az athéni olimpián. Nincs arany, de még dobogó sincs, négyszáz vegyesen negyedik, négyszáz gyorson tizenötödik, kétszáz pillangón nyolcadik, a nyolcszáz gyorstól visszalép. Ismét zokog. Nagyon megüti a kudarc, de még viszi a lendület: A rövid pályás Eb-n négyszáz vegyesen első, kétszáz pillangón negyedik. 2005 májusában egy balesetben agyrázkódást szenved, de az igazi sebet a lelkében hordozza. Három hétre leáll az edzéssel, így az ob-n egyéniben csak nyolcszáz gyorson győz. Megy a vb-re is, négyszáz vegyesen hetedik, négyszáz és nyolcszáz gyorson tizenharmadik, ezerötszáz gyorson tizenhatodik. Baj van.
Slussz
Váratlanul bejelenti, visszavonul. „Májustól érlelődik bennem a gondolat, de a döntést véglegesen meghoztam. Nincs bennem kétely, nincs lelkiismeret-furdalás. Felszabadult, jó érzés tölt el, ezért biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztam. Nagyon sikeresnek ítélem a pályafutásomat, és ezzel az érzéssel szeretném ezt a fejezetet lezárni. Szép volt, jó volt, de elég volt” – ezt nyilatkozza. Az úszószövetségben vélhetően múló hisztinek gondolják az éppen húszéves lány akcióját, ám múlnak a napok, hetek, hónapok, s nincs rükverc. „Nem akartam mindenképp befejezni az úszást – mondja Risztov három évvel később az Indexnek. – De tudtam, ha folytatnom kell akkor és ott, abba beleőrülök. Ezért kértem az edzőmtől, Turi Györgytől egy hónap pihenőt. Csak azt szerettem volna, hogy ne az egyes pályán, a legjobbak között eddzek, hanem a kevésbé jók között, a bablevescsoportban, a nyolcason. Erre nemet mondott, mert túl közel volt a következő évi budapesti Európa-bajnokság. Én pedig úgy döntöttem, akkor végleg befejezem… Október tizenhetedikén még olimpiai bajnok akartam lenni, október tizennyolcadikán már nem. Ha akkor megkapom azt a pihenőt, szerintem még most is úszom. Nem akartam kiváltságokat, néha azonban szerettem volna egy kis kivételezést.”
Utólag úgy érzi, nem tartóztatták eléggé, ráadásul teljesen egyedül maradt; edzőjével összeveszett, az uszodai barátok hamar elfeledték, a szülei váltak, és épp saját magukra figyeltek.
Éva sportol tovább, próbálkozik a vízilabdával, aztán motokrosszozni kezd, versenyt is nyer, azonban egyszer bukik, és mindkét térdében elszakad a keresztszalag. Eztán dönt úgy, úszóedzőnek áll. Végzi a testnevelési főiskolát, részt vesz a 2006-os budapesti úszó Eb szervezésében, nem mellesleg úszóiskolát szervez.
Ha a visszatérésről kérdezik, azonnal lezárja a beszélgetést. Pedig látni, nem emésztette meg azt az úgymond végleges döntést. „Zavar, ha azt mondják: Risztov Éva, az Európa-bajnok úszónő. Arra emlékeztet, hogy nem lettem olimpiai bajnok… Azt azért szeretném megtudni, hogy miért nem lettem olimpiai bajnok – így rágódik 2008-ban az Indexnek. – Mi az az egy lépés, ami hiányzott? Ha valaki a világ legjobbjai közé kerül, mint én, akkor mi választja el attól, hogy a legjobb legyen.” Hát az, hogy ugorj be megint a medencébe – mondjuk mi ma nagy okosan.
Tenni akartak értem, kötelességem, hogy visszaadjak
Hogy kopik lassan a dac, mutatja, hogy vicceskedve ezt mondja: „Ha megkapnám a következő három évre Michael Phelps edzőjét, akkor vállalnám Londont.” De Bob Bowman nem jön Pestre, marad a tipródás, ami 2009 márciusára érik be végre. Évát azzal hívják fel az úszószövetségből, hogy kinézték neki versenyszámnak a hosszútávúszást, helyszínnek pedig Debrecent. A Hajdúságba utazik, tárgyal, és nem tud olyat kérni, amit ne kapna meg.
Phelps sem kell
„Nekem Debrecen Bob Bowman. Egy ilyen, korábban úszóélet nélküli város segített. Érzem a törődést, a megbecsülést éppúgy a köznapi emberektől, mint a klub vagy a város vezetőjétől. Tekintenek valakinek. Lehet, sokat mondok, de az ágyam és az uszoda közt van vagy százhúsz méter, kajáért már hatszázat is mennem kell. Ennél ideálisabb felállás elképzelhetetlen. Odafigyelnek rám, lesik a vágyaimat, jól érzem ott magam, kvázi újjászülettem. Tenni akartak értem, ezért kötelességem, hogy én is visszaadjak” – fogalmaz már 2011 augusztusában az Indexnek. „Itt nem teszik rám a terhet, hogy márpedig nekem nyernem kell, de érzem a bizalmat, hogy hisznek bennem” – ez meg az Origónak szól. Emez meg a városi lapnak, a Cívishírnek: „Ebben a gyönyörű uszodában edzeni, és közben a Nagyerdőn lakni minden sportembernek ideális. Számomra óriási dolog, hogy jó emberekkel dolgozhatok együtt, mindenki egy célért küzd, tényleg érezhető, hogy egy hajóban evezünk… Nem akarom összehasonlítani a Spartacusszal, de az biztos, hogy én itt megtaláltam magam, teljesen egy hullámhosszon vagyok a környezetemmel. Kialakult a baráti köröm, megvannak a közös programjaink.”
Hát ezért a Kósa-pacsi.
„Jó ideje gondolkodtam az újrakezdésen, s úgy három-négy hónapja úszom már rendszeresen. A medencések közé nem akartam visszatérni, a tíz kilométer azonban nagy lehetőség, olyan kihívás, amelynek érdemes nekivágni, különösen egy már többször is bizonyított, tapasztalt edző segítségével.” Mindezt négy évvel a slussz után, 2009. március tizedikén mondja Risztov Éva. Döntésében komoly szerepet játszott, hogy a tíz kilométeres nyíltvízi úszás 2008-ban felkerült az olimpia műsorára.
Edz és tanul. „A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi karán, az igazgatásszervezői szakon vagyok elsőéves, nappali tagozaton – áll az Origón. – Nem mondom, elég zsúfoltak a napjaim, mert délelőttönként tíz órától háromnegyed kettőig óráim vannak, és este hattól nyolcig is. Így edzésre reggel hattól tízig, délután pedig háromtól hatig járok. Este kilenckor rendszerint bedőlök az ágyba, és alszom. De egyelőre bírom a tempót, most nagyon jól érzem magam.”
Gyorsan nyeri vissza a formáját. Júliusban női versenycsúccsal megnyeri a balatoni öbölátúszóversenyt, a rövidpályás ob-n nyolcszáz méteren bronzérmet szerez. 2010-ben tíz kilométeren az Eb-n hetedik, Európa-kupa versenyen tíz kilométeren Izraelben ötödik, Olaszországban első, 2011-ben Mexikóban Világ-kupa versenyen második. Májusban Pozsonyban ezerötszázon saját, nyolcéves országos csúcsát javítja meg, nyolcszázon kvalifikálja magát a londoni olimpiára. Júniusban, a debreceni országos bajnokságon négyszázon, nyolcszázon és ezerötszázon is országos bajnoki címet szerez.
Jakabos Zsuzsanna (b) és Risztov Éva (j) a montreali úszóvilágbajnokságon 2005-ben
Fotó: MTI / EPA / Patrick B. Krämer
A júliusi sanghaji világbajnokságra azzal utazik, hogy tíz kilométeren megszerzi az olimpiai kvótát. Fél távnál a harmadik-negyedik helyen áll, a győzelemre is esélyes, ám kizárják a versenyből. „A mellettem úszó ausztrál Melissa Gorman, miután sárga zászlós figyelmeztetést kapott, eljátszotta, hogy visszahúztam, holott ő volt az, aki előtte többször is fejbe vert – nyilatkozza Risztov a Magyar Rádiónak. – Én olimpiai kvótáért jöttem ide, sőt titokban az éremben is bíztam, egy évi munkámat tették most igazságtalanul tönkre.”
Egynegyed
Idén márciusban kétszáz méter pillangóban ezüstérmes, nyolcszáz gyorson győz, négyszáz gyorson szintén, ezerötszáz gyorson úgyszintén. Májusban megnyeri a nyíltvízi hosszútávúszó Európa-kupa tíz kilométeres számát Eilatban, majd a debreceni úszó Eb-n nyolcszáz gyorson harmadik, ezerötszázon országos rekorddal második, négyszázon negyedik. Júniusban a setubali nyíltvízi olimpiai kvalifikációs versenyén második, és ebben a számban is kivívja az olimpiai indulás jogát. „A medencére és a nyíltvízre egyforma elszántsággal tekintek, sikeres felkészüléssel mindkettőben kisülhet jó eredmény” – nyilatkozza a Cívishírnek.
Londonban négy távon indul: négyszáz és nyolcszáz gyorson, négyszer száz gyorsváltóban és tíz kilométeres nyíltvízi úszásban. Az első három számban semmi extra, egy tizenharmadik, egy tizennegyedik és egy tizenötödik hely a mérleg. Eztán jön a tízezer. Áradozhatnánk itt is, de már mindent megírtunk róla, tessék olvasni egyebek mellett itt és itt és itt. Annyit azért csak legépelün: egy óra ötvenhét perc harmincnyolc egész két tized másodperc. Arany.
Idézzünk a végére egyet valamelyik Török-interjúból, tán 2003-ból, Egerszegi a téma. „Negyed annyira jó úszó szeretnék lenni, mint ő. Nagyon megelégednék, ha nyernék, mit tudom én, két olimpiai aranyat… Vagy ötöt? Na, jó, abba még bele se merek gondolni.”
Egy megvan. Kézcsókunk.
