A magyar XX. század máig ható, egyik legnagyobb rákfenéje, hogy az egymást követő rendszerek következetesen elődjükkel szemben, annak ellenében határozták meg önmagukat. Feketére és fehérre festették a múltat, a mából visszatekintve mintha sakktáblát látnánk aszerint, épp melyik narratívát fogadjuk el. Történészeink hosszú évtizedek óta dolgoznak a színek árnyalásán, és számos témában sikerült is szakmai konszenzust elérni, a köztudatba azonban ebből nagyon kevés csordogált át.
Gondoljunk csak bele, fel tudnánk-e sorolni az 1944–45-ös időszak, a náci megszállás és a nyilas rémuralom bő egy évének hőseit? Persze, hogy nem, mert utána 40 év pártállami propaganda verte a fejünkbe a 10 millió fasiszta dogmáját, hogy ebben az országban csak egy maréknyi tisztességes kommunista harcolt szabadságért, emberségért, hazáért. Ők pedig ’45 utáni tetteikkel vesztették el becsületüket a történelem ítélőszéke előtt.
A valóság viszont az, hogy a vészkorszak százával, ezrével adta a hősöket, a vezető politikusoktól a hétköznapi emberekig sokan fordultak szembe tevőlegesen is a rendszerrel. Kommunisták, egyháziak, tanárok, diákok, renegát szélsőjobbosok korra és nemre való tekintet nélkül
Ellenállási szervezetet hoztak létre Magyar Front néven, fegyveres felkelést terveztek Budapesten, a rendszer ellenségeit, üldözötteit bújtatták és segítették. Névtelen emberek, akiket ha elfogtak, kérdés nélkül a Dunába lőttek vagy koncentrációs táborba hurcoltak. Amikor pedig azt hihették, hogy eljött a szabadság, akkor a szovjet és az irányítása alatt álló magyar titkosszolgálat indított ellenük hajtóvadászatot, illetve a Moszkvából hazatérő magyar kommunisták takarították el őket az útból. Azért, mert akinek volt mersze a nácik ellen fellépni, az az újabb diktatúra szemében is veszélyes ellenfél.
Róluk szól a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) Ellenállók 1944–45 című kiadványa, amely 104 életúton keresztül mutatja be a magyar ellenállás résztvevőit és tevékenységüket. A lista közel sem teljes, a téma bőven igényel még további kutatásokat, a cél csupán képet adni az elfeledett magyar ellenállásról. A könyvet szerkesztő történészekkel, dr. Bartha Álkossal, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársával, dr. Kiss Rékával, a NEB elnökével és dr. Szekér Nórával, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos kutatójával, osztályvezetőjével beszélgettünk.
