Mindössze néhány héttel az Olaf Scholz vezette német kormánykoalíció összecsuklása után, Franciaország is politikai válság elé néz. Szerdán bizalmatlansági szavazást tartanak a nemzetgyűlésben, melyen a várakozások szerint a szélsőjobboldal és a baloldal közösen megbuktatja a szeptember óta hivatalban levő kormányt. Hasonlóra 1962 óta nem volt példa: akkor a későbbi elnök, Georges Pompidou kormányát torpedózták meg így.
A mostani helyzet azután állt elő, hogy az Emmanuel Macron elnök által kinevezett, a nemzetgyűlési képviselők többségének támogatását nem élvező konzervatív miniszterelnök közölte: ha kell, a parlamenti jóváhagyása nélkül is keresztülviszi a jövő évi költségvetést, amely a közkiadások csökkentését és az adóterhek emelését írja elő.
A baloldal és Le Penék sem kértek a megszorításokból
Habár a nemzetközi sajtó figyelmét a német, míg a hazait a magyar gazdaság gyengélkedése köti le, Franciaország sincs jó passzban. Tavaly a német melletti másik nagy európai gazdaságban volt az egyik legnagyobb a költségvetési hiány, tehát a kiadások és az adóbevételek közötti különbség az unióban. A GDP 5,5 százalékát kitevő költségvetési hiánnyal épphogy lemaradtak a dobogóról: csak Románia (6,6 százalék), Magyarország (6,7 százalék) és Olaszország (7,4 százalék) teljesített rosszabbul. Franciaországban hagyományosan többet költ az állam, mint a hasonló méretű gazdaságokban: a közszféra kiadásai a GDP 58 százalékát teszik ki – összehasonlításképp ez az arány Németországban 49, Nagy-Britanniában 44, az Egyesült Államokban pedig 36 százalék.
Ráadásul az előrejelzések szerint a francia deficit az idén még tovább, 6,1 százalékára emelkedik, ez pedig még feljebb tolja az államadósságot, amely már most a harmadik legnagyobb az EU-ban. Az idei évre várt hiány kétszerese az euróövezetben megengedett maximális értéknek, ami miatt túlzottdeficit-eljárást javasolt velük – és még hat másik országgal, köztük Magyarországgal – szemben az Európa Bizottság.
A három nagy hitelminősítő közül kettő is leminősítette Franciaországot: legutóbb az idén nyáron az S&P tette meg mindezt, amit azzal indokolt, hogy a következő években tovább emelkedhet a GDP-arányos államadósság az országban. Azt a francia kormány is elismerte, hogy 2027-ig nem érik el az unió által javasolt 3 százalékos hiánycélt, de elemzők szerint még ez a céldátum is túlontúl optimistának tűnik, és inkább 2029 látszik reálisnak.
A fiskális konzervativizmusáról híres Emmanuel Macron a 2010-es években pénzügyminiszterként és az első ciklusában elnökként is fegyelmezetten költött. Ez az elmúlt években megváltozott – elsősorban a lassuló gazdaság miatt. 2022-ben 2,5 százalékos volt a gazdasági növekedés, ami tavaly 0,8 százalékra lassult, idén pedig mindössze 1,1 százalékos bővülésre számítanak, ha pedig kisebb a gazdasági teljesítmény, az államháztartás adóbevételei is csökkennek.
Év végére a Macron által kinevezett új kormány szigorú megszorító intézkedésre szánta el magát:
Az összeg kétharmada kiadáscsökkentésből, egyharmada adóemelésből áll össze.
A büdzsé egy részét a konzervatív többségű szenátus már elfogadta. A bökkenő az, hogy a nyári előrehozott választás után felállt új nemzetgyűlésben, a törvényhozás alsóházában a Macron-párti erők kisebbségben vannak. Az elnököt támogató centrista, jobboldali, liberális pártoknak, a Marine Le Pen-féle szélsőjobboldalnak és a zöld-baloldali blokknak durván hasonló súlya van, többsége egyik tábornak sincs az 577 fős testületben.