A politikát ritkán jellemezzük az „örömszerző” és a „szórakoztató” jelzőkkel, azonban úgy tűnik, hogy a Demokrata Párt ezeket a jelszavakat tűzte zászlajára a 2024-es amerikai elnökválasztási kampány hajrájában.
Joe Biden visszalépését megelőzően a semleges, bizonytalan szavazók jelentős része, de még a demokrata szimpatizánsok egy csoportja is minimum apátiát érzett amiatt, hogy két idős férfi közül kell kiválasztania az USA következő elnökét, mások bizonytalanok voltak a jövőt illetően, vagy egyenesen aggódtak. Kamala Harris belépése a kampányba azonban nem csak Donald Trump terveit írta felül, hanem láthatóan új energiával töltötte fel a demokratákat, ami világosan érezhető volt a csütörtökön záruló jelöltállító gyűlésen (DNC) is.
Eközben a Harris javára elmozduló közvélemény-kutatási adatok új lépésekre kényszeríthetik a republikánusokat, ennek egyik eleme lehet egy híres politikusi dinasztia leszármazottjával való összefogás.
Örömteli kampány
Válasszuk az igazságot, a becsületet és az örömöt
– szólította fel a DNC közösségét az amerikai televíziózás nagyasszonya, Oprah Winfrey. A tévés beszédét előzetesen titokban tartották a szervezők, ám beszámolók szerint, amikor megjelent egy 15 perces üres hely a programban, már sejteni lehetett, hogy egy nagyágyú léphet a pódiumra, és ez a nagyágyú valószínűleg Winfrey lesz.
A 20. századi Amerika leggazdagabb és egyik legbefolyásosabb, színes bőrű nője 16 évvel ezelőtt mondott utoljára beszédet a DNC-n, és akkor arra biztatott mindenkit, hogy szavazzanak Barack Obamára – most pedig Kamala Harris mellett állt ki. Winfrey részvétele egy demokrata párti rendezvényen azért is érdekes, mert egyrészt az utóbbi években nem szólalt meg politikai ügyekben, másrészt regisztrált független szavazó, most mégis úgy érezte, hogy egyértelműen ki kell állnia egy pártpolitikus mellett.
Winfrey szerda esti beszédében arra célzott, hogy Donald Trump és csapata a megosztásra játszik, egymás ellen hergeli az embereket.
Azzal ellentétben, amit egyesek mondanak, nem sokban különbözünk egymástól. Amikor a szomszédban ég a ház, nem kérdezzük meg a tulajdonos faji vagy vallási hovatartozását, nem érdekel minket, hogy ki a párja, vagy kire szavazott, hanem mindent megteszünk annak érdekében, hogy megmentsük őket. És ha a ház egy gyermektelen macskás hölgyé, akkor a macskát is próbáljuk megmenteni.
Az utóbbi mondatával Winfrey Trump alelnökjelöltjére, J. D. Vance-re utalt, aki 2021-ben azt mondta, hogy a demokrata politikusok „egy csomó gyermektelen macskás nő alkotta csoport, akik nyomorultul érzik magukat a saját életükben”, és ezért azt akarják, hogy az országban mindenki rosszul érezze magát.
Az est egy másik, nem kevésbé ismert megszólalója Bill Clinton volt, aki Kamala Harrist
az öröm elnökének
nevezte. A volt amerikai elnök azonban figyelmeztetett, hogy az öröm nem elegendő ahhoz, hogy legyőzzék Trumpot, és a demokratáknak a közvélemény-kutatási adatok ismeretében sem szabad túl magabiztosnak lenniük, hiszen emlékezhetünk, mi történt, amikor arra számítottak, hogy Hillary Clinton könnyedén legyőzi majd Donald Trumpot, ám végül kikapott a 2016-os elnökválasztáson.
Soha nem szabad alábecsülni az ellenfelet, és ezek az emberek nagyon jók abban, hogy eltereljék a figyelmünket, kétségeket ébresszenek bennünk, és azt éreztessék, hogy utólag meg kell bánnunk a döntéseinket.
A demokraták láthatóan megkönnyebbültek amiatt, hogy már nem két idős férfi verseng egymással a Fehér Házért. Barack Obama keddi beszédében is említette, hogy Trump 78 éves – szemben az idén 60 éves Harrisszel –, Bill Clinton pedig közölte: „még mindig fiatalabb vagyok Donald Trumpnál.”
A Demokrata Párt szimpatikus, emberközeli oldalát volt hivatott képviselni Tim Walz is, aki Harris választási győzelme esetén az USA következő alelnöke lenne. A minnesotai kormányzó a beszédében nagy hangsúlyt fektetett az ameriakaifoci-edzői múltjára:
Negyedik negyed, mezőnygól távolságra vagyunk. De mi támadhatunk, nálunk a labda, előttünk az egész pálya, és van mellé egy jó csapatunk.
Walz, aki eddig az országos nagypolitikában nem volt különösebben ismert figura, a párt hazafias és pragmatikus oldalát is igyekezett kiemelni, amikor kijelentette: „Egyetlen egyszerű és gyönyörű okból vagyunk ma itt: szeretjük a hazánkat.” Azért odaszúrt egyet a másik oldalnak is: Walz szerint a republikánusoknak azt jelenti a szabadság, hogy szabad utat biztosítanak a cégeknek a lég- és vízszennyezéshez, míg a demokraták biztosítják a szabadságot a jobb élethez.
Egy Kennedy itt, sok Kennedy ott
A DNC-n röviden felszólalt Jack Schlossberg is, akinek a neve elsőre talán nem mond sokat, de ha eláruljuk, hogy ő John F. Kennedy egyik unokája, már mindjárt más lesz a helyzet. Schlossberg, akinek az édesanyja Caroline Kennedy, és bár ő maga nem politikus, de rendszeresen ír politikai témájú cikkeket a Vogue-ba, először szólalt fel egyedül a DNC színpadán, és először volt pártdelegált. A Kennedy dinasztia 31 éves tagja a hősének nevezte a nagyapját, Harrist pedig JFK-hez hasonlította:
Kennedy elnökhöz hasonlóan Harris alelnök is a közszolgálatnak szentelte az életét. Úgy hisz Amerikában, mint a nagyapám – hogy nem azért csinálunk dolgokat, mert könnyűek, hanem azért, mert nehezek.
A Kennedy család tagjai már Joe Biden mögé is beálltak – pontosabban szólva, a család nagyobb része tett így. Egyik tagjuk, JFK unokaöccse és a bátyjához hasonló módon fegyveres támadás következtében meghalt Robert F. Kennedy fia ugyanis úgy döntött, hogy szembe megy a családja több mint 100 éves hagyományával, és nem a Demokrata Pártot fogja támogatni, hanem független elnökjelöltként indul el a választáson.
Az összeesküvés-elméleteket kedvelő, bizarr történeteket mesélő és oltásellenes ifjabb Robert F. Kennedy eredetileg afféle harmadik utas jelöltként akart részt venni az amerikai elnökválasztáson, de a napokban elkezdték pedzegetni, hogy visszaléphet a kampánytól Trump javára. Nem is akárki vetette fel ezt lehetőségként, hanem Kennedy alelnökjelöltje, Nicole Shanahan. A pletykák szerint a visszalépés már pénteken megtörténhet, és a cél az, hogy Trump és Kennedy közösen próbálják meg legyőzni Harrist.
Kérdés, hogy ez mennyire lesz sikeres. Lehetnek azonban olyan Kennedy-támogatók is, akik pont azért választották volna őt, mert nem akartak sem a demokratákra, sem a republikánusokra szavazni, a visszalépéssel azonban erre akarják rávenni őket. Sőt, olyan kiábrándult Kennedy-szavazók is akadhatnak, akik inkább Harrisre voksolnak majd.
A New York Times felméréseiben – ahol meg lehet nézni, hogyan állnak az egyes jelöltek egy vagy két ellenféllel szemben – egy Harrisből és Trumpból álló felhozatal esetében előbbinek cikkünk írásakor 49 százalékos, utóbbinak 47 százalékos támogatottsága van országos szinten. Kennedyvel kiegészülve Harris 46, Trump pedig 44 százalékra csökken, míg a harmadik jelöltnek 4 százalék jut.
Ha a csatatérállamokat nézzük, egy kétszereplős verseny esetén Wisconsinban és Michiganben Harris vezet két-két ponttal, Pennsylvaniában és Arizonában ugyanúgy állnak Trumppal, míg Georgiában Trump vezet 4 ponttal. Ha viszont belevesszük Kennedyt, akkor Pennsylvaniában 1 ponttal Harris vezet, Georgiában pedig Trump előnye lecsökken 2 pontra.
Trump egyébként örömmel venné Kennedy visszalépését, akit nagyon okos embernek tart. A CNN kérdésére, miszerint egy esetleges Trump-kormányban lenne-e helye Kennedynek, a volt amerikai elnök úgy felelt: nyitott lenne rá.
