A versenysportot napi szinten követők számára nyilván nincs annak újdonságértéke, hogy az amerikai egyetemek sportolói szövetségének versenyzői igen nagy számban vannak jelen az olimpián; aki viszont nem tartozik közéjük, azt esetleg meglepheti, hogy mennyi említés esik NCAA-sportolókról és milyen kiemelkedő eredményeik vannak.
Az 1906-ban megalapított NCAA egy valóságos monstrum: nagyjából 1100 felsőoktatási intézmény tartozik az égisze alá. Az egyetemi sport nézettsége fantasztikus (egyes sportokban a profi bajnokságokat is maga mögé utasítja), így gigantikus üzletnek számít, a legjobb programok csúcskategóriás infrastruktúrával, költségvetéssel és busásan megfizetett elit edzőkkel várják a sportolókat.
A belső konkurencia is hatalmas, klasszis versenyzők sorával lehet együtt készülni, erről a 200 méteres hátúszás újdonsült olimpiai bajnoka, Kós Hubert így beszélt a Nemzeti Sportnak a párizsi kiküldetés előtt:
„Régebben azt ugyan tudtam, hogy jól edzettem, de abban nem voltam biztos, hogy a tökéletes úton járok, hogy jó eredményt érjek el. Az volt bennem, akadnak nálam jobbak. Akiket persze mindig meg akartam verni, de legbelül azt is éreztem, erre kevés az esélyem.
Amerikában viszont a legjobbakkal edzek együtt, és ha a hétköznapokban képes vagyok őket legyőzni, akkor ez versenyen is sikerülhet
Megfelelő utánpótláskori képzés nélkül persze az egyetemi közeg önmagában nem tesz valakit bajnokká. Kós Hubert sem jutott volna el az aranyig nevelőedzői, a felkészítését 2013 és 2022 között vezető Magyarovits Zoltán, illetve klubja, a BVSC nélkül; de az is biztos, hogy a rendkívül magas színvonalú amerikai egyetemi sportközeg hozzájárulhat a sportolói kiteljesedéshez. Bob Bowman személyében egy edzőlegendával dolgozhat együtt, akit az Arizona State Universityről Texasba követett.
