Ismét a máltai Roberta Metsolát választotta elnökének az Európai Parlament, amely kedden tartja az EP-választások utáni alakuló ülését Strasbourgban. A héten szavaznak az EP vezetőiről és a bizottság elnökéről is.
Metsola megválasztása nem volt meglepő, hiszen ő volt az egyetlen érdemi jelölt. A szélsőbaloldali frakció ugyan állított ellenjelöltet – Irene Monterót, a Podemos alapítóját –, de ők is elmondták, hogy ez csak jelképes, nem tartják esélyesnek az elnökségre. Montero a szavazás előtti beszédében alapvetően arra koncentrált, hogy az EU-nak függetlenné kell válnia az amerikai védelmi ipartól, mert szerinte az ukrajnai háborút ráerőszakolják a kontinensre. Arról is beszélt, hogy az uniónak szankciókat kell kivetnie Benjamin Netanjahura.
A néppárti Metsola személye része annak a vezetői csomagnak, amelyben a három nagy – az Európai Parlamentet vezető – pártcsalád megegyezett. Ennek nyomán már több jelöltet is megválasztottak a legutóbbi uniós csúcson, viszont több kinevezést még jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek is.
Antonio Costa, a portugál szocialista egykori miniszterelnök már az Európai Tanács elnöke, ősztől lép hivatalba.
Ursula von der Leyent a miniszterelnökök jelölték ugyan a bizottság elnökének, de ezt csütörtökön még a parlamentnek is meg kell szavaznia, ami nem lesz egyszerű.
Kaja Kallas észt miniszterelnök lesz az EU külügyi főképviselője, őt már szintén jelölték a miniszterelnökök, de róla is voksolnia kell majd a parlamentnek, ahogy Von der Leyen bizottságának minden más tagjáról is.
Metsola mandátuma nem a teljes öt évre szól, csak annak felére, ahogy az Európai Tanács elnökének mandátuma is. A megegyezésnek része lehet az is, hogy Metsolát a félidőnél esetleg egy szocialista elnök váltja.
A parlament kedden az EP tizennégy alelnökét is megválasztja. Itt az egyetlen kérdés az volt, hogy kaphatnak-e alelnöki posztot a szélsőségesnek tartott pártcsaládok, mint a Szuverén Nemzetek Európája, a Patrióták Európáért vagy épp az Európai Konzervatívok és Reformisták. A parlament elnökét titkos szavazáson választották meg, az alelnököket pedig többkörös szavazással, amelynek révén a nagy pártcsaládok le tudják szavazni a szélsőségesek jelöltjeit.
Végül az alábbi 14 alelnököt választották meg:
- Sabine Verheyen (EPP, Németország)
- Ewa Kopacz (EPP, Lengyelország)
- Esteban González Pons (EPP, Spanyolország)
- Katarina Barley (S&D, Németország)
- Pina Picierno (S&D, Olaszország)
- Victor Negrescu (S&D, Románia)
- Martin Hojsík (Renew, Szlovákia)
- Christel Schaldemose (S&D, Dánia)
- Javi López (S&D, Spanyolország)
- Sophie Wilmès (Renew, Belgium)
- Nicolae Ştefănuță (Zöldek/EFA, Románia)
- Roberts Zīle (ECR, Lettország)
- Antonella Sberna (ECR, Olaszország)
- Younous Omarjee (A Baloldal, Franciaország)
Jól látható, hogy sem a szuverenisták, sem a patrióták nem tudtak alelnököt adni, de az ECR frakció igen. A két frissen alakult pártcsaládot az EP többi csoportja úgynevezett cordon sanitaire-be zárta, vagyis politikailag elkerítették őket attól, hogy vezetőket adhassanak a parlamentnek.
