Kim Ir Szen észak-koreai diktátor 112 éve, 1912. április 15-én született. A kommunista politikus volt pártfőtitkár, miniszterelnök, majd elnök is, ő alapozta meg a máig fennálló észak-koreai rendszert – írja a Rubicon.
Háború és kommunizmus
Egy Mangjongde falucskában, a mai Phenjan egyik külvárosában jött világra, családjával 1920 körül települt át a Koreához közel fekvő Jilin kínai tartományba, valószínűleg az országban kitört éhínség miatt. Kim itt végezte a középiskolát, és itt találkozott először a kommunista eszmékkel is. 1929-ben titkos szervezetet hozott létre pár barátjával, amely miatt egy időre börtönbe került, szabadulása után a Kínai Kommunista Párt tagja lett.
Korea felszabadulása után így ő lett Sztálin első számú jelöltje a kommunista átalakulás végrehajtására, hazatérése után az Észak-Koreai Kommunista Párt élére állították, 1948-ban pedig megszerezte a miniszterelnöki széket. A poszt elfoglalása után Korea egyesítésén kezdett munkálkodni, miután Sztálin és Mao Ce-tung engedélyt adott rá az észak-koreai hadsereg a déliek támadására hivatkozva, 1950. június 25-én átlépte a határt, hamarosan elfoglalta Szöult és az ország nagy részét.
Dél-Korea csak az Egyesült Államok közbelépésének köszönhetően menekült meg, amely után hamarosan Phenjan került déli kézbe és Kimnek kellett menekülnie. Ez Kína 1950. októberi hadba lépését eredményezte, amiután a frontvonal megrekedt a Koreai-félsziget középső részén. A felek két év állóháborút követően kötöttek fegyverszünetet létrehozva a két Koreát elválasztó, máig létező demilitarizált övezetet.
Diktatúra és éhezés
A háború lezártával Kim elsősorban hatalma megszilárdítását és riválisai likvidálását helyezte előtérbe. A diktátor Sztálin mintájára alakította át az államszervezetet, ami kollektivizálással, a személyi kultusz kiépítésével és a terror általánosításával járt együtt. Ugyanakkor eltávolodott a szocialista blokk marxista-leninista ideológiájától, és saját ideológiát hozott létre, amelyben keveredik a kommunizmus a Koreában hagyományos konfuciánus elvekkel.
Az új rendszerben gyakori volt a nyomor és az éhezés, amelyet tovább fokozott a folyamatos fegyverkezés is. A diktátor 1994. július 8-án halt meg szívrohamban, halálával legidősebb fia, Kim Dzsong Il lett az ország vezetője. Más szocialista vezetők mintájára, testét bebalzsamozva, üvegkoporsóban helyezték el a phenjani Kumszuszan Emlékpalotában.
