A maradék oroszországi független sajtó által szivárogtatott információk alapján a Kreml célja a közelgő elnökválasztáson az, hogy 80 százalék körüli eredményt érjen el Vlagyimir Putyin, méghozzá ugyanilyen magas részvételi arány mellett. Az oroszországi autokrácia mára eljutott arra a szintre, hogy kevésbé kell direkt csaláshoz folyamodni (bár ez sem ritka) ahhoz, hogy ezt elérje. A Putyin felé lejtő pálya miatt a választásokon alig akad kihívója az elnöknek, főleg álellenzéki jelöltek indulnak, mégpedig azért, hogy a legitimitás látszatát adják a rezsimnek.
Sokáig úgy tűnt, hogy ez idén is így lesz. A parlamenti pártok kötelességszerűen és papírforma szerint (mivel nem kell ajánlásokat gyűjteniük) rajthoz álltak: a Központi Választási Bizottság Leonyid Szluckijt, Vlagyiszlav Davankovot és Nyikolaj Haritonovot vette nyilvántartásba az Oroszországi Liberális Demokrata Párt, az Új Emberek, illetve az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja képviseletében. A hivatalos ellenzék ezen a választáson még inkább jelentéktelen szerepet visz, mint általában.
A Liberális Demokrata Pártnak nevezett ultranacionalisták örökös vezetője, Vlagyimir Zsirinovszkij tavalyelőtt elhunyt, a szintén állandó elnökjelölt Gennagyij Zjuganov pedig hátrébb lépett a kommunista pártban. E formációk így még az országon belül is alig ismert arcokkal kénytelenek próbálkozni. A rendszerrel kiegyező liberálisok (Új Emberek) úgyszintén,
Csakhogy néhány rendszeren kívüli jelölt is próbálkozik. Már az indulás kapcsán is indokolt az óvatos szóhasználat, két rendszerellenzéki jelöltet ugyanis Putyin hatalmi gépezete máris bedarált.
- Jekatyerina Duncova a háborúellenes, liberális oldalról hívta ki Putyint, a választási bizottság pedig azonnal visszadobta a regisztrációs papírjait.
- Ehhez képest Igor Girkin, ultranacionalista politikus, a krími és donbászi oroszbarát felkelések egyik szervezője a szélsőjobboldalról akarta előzni az elnököt. Őt a rezsim letartóztatással és börtönbüntetéssel semlegesítette.
Jelöltette magát két jelentéktelen kommunista politikus is, egy divatblogger, illetve az orosz mérsékelt, liberális-konzervatív politika régi motorosának mondható Borisz Nagyezsdin. Végül a jelöléshez szükséges számú aláírást a Polgári Kezdeményezések Pártja nevű jobboldali liberális formáció színeiben induló Nagyezsdinnek, az egyik kommunista jelöltnek és a bloggernek sikerült összegyűjtenie, utóbbi azonban rögtön vissza is lépett.
Rendszerellenzékiek korábban is próbálkoztak elindulni az elnökválasztásokon, ennek azonban a rezsim mindig gyorsan elejét vette, elég Alekszej Navalnij „levadászására” gondolni.
és január utolsó napján leadta a jelöltséghez szükséges százezer aláírást.
Érdekesség, hogy amíg a parlamenti pártok jelöltjeinek nem kell ajánlásokat gyűjteniük, a parlamenten kívüli pártok színeiben indulóknak 100 ezer, a függetleneknek pedig 300 ezer szignóra van szükségük. Márpedig Putyin függetlenként indul, más kérdés, hogy az állampárt, az Egységes Oroszország infrastruktúráját és önkéntesgárdáját használó regnáló elnöknek ez nem jelentett problémát (a napokban le is adta az aláírásokat, pártja közlése szerint milliós nagyságrendben).
Jelölt a (majdnem) semmiből
„Ez az én büszkeségem: ezrek munkája, sok álmatlan éjszaka alatt. Az eredménye annak, hogy fagyos hidegben álltatok sorba, itt van ebben a dobozban” – írta Nagyezsdin az X-re, utalva arra, hogy az alternatívát remélő oroszok sok helyen – Szibériában is – kígyózó sorokban várták, hogy aláírhassák az ajánlóíveit. A bejegyzésében hozzátette: „Oroszország és más, csak látszólag demokratikus államok polgárai hajlamosak elveszíteni a reményüket a változásokban. Ezt a hitet igyekszem nekik visszaadni”. Indulását az 1986-os, Fülöp-szigeteki választásokhoz hasonlította, amikor a regnáló diktátort, Ferdinand Marcost a rezsim saját választásán sikerült megverni.
A 60 éves Nagyezsdin többször volt képviselő helyhatósági szinten, egyszer pedig az orosz törvényhozásba is bekerült. Nyíltan beszél arról, hogy elutasítja Putyin rendszerét, és
Igaz, a Krím Oroszországhoz csatolását ő is támogatta.
Ki az a Borisz Nagyezsdin ?
Tádzsikisztánban született, 1963-ban. Egyszerre bír orosz, román, ukrán, lengyel, és zsidó felmenőkkel. Szülei hatéves korában visszaköltöztek Oroszországba, ahol Borisz matematikai diákolimpiát nyert, és speciális felkészítőiskolában tanult. Innen jutott be a neves Lomonoszov Egyetemre. Matematikus végzettséget szerzett, majd az 1980-as években kutató-mérnökként dolgozott egy tudományos intézetben.
1999 és 2003 között a törvényhozás, azaz az Állami Duma képviselője volt egy mérsékelt, liberális párt színeiben. A 2000-es években azonban már érződött a putyini diktatúra előszele. 2007-ben például Nagyezsdint – állítása szerint – a választási bizottság csalással fosztotta meg parlamenti mandátumától, miután az állam és a politikus pártja vitába keveredett annak kapcsán, hogy a párt elérte-e a parlamenti küszöböt.
Ekkoriban, parlamenti mandátumhoz nem jutván, különböző jobbközép, konzervatív liberális pártok szervezőjeként tevékenykedett. Később, a 2010-es években több város önkormányzatában képviselte választóit.
A ‘90-es években Szergej Kirijenkónak, a Jelcin-éra egyik miniszterelnökének dolgozott. Ekkoriban sok olyan emberrel ismerkedett meg, barátkozott össze – ide tartozik a volt kormányfő is –, akik ma is magas pozíciókat töltenek be Oroszországban. Maga Nagyezsdin érvelt úgy a saját eredményessége kapcsán, hogy a mai napig együtt horgászik a Kreml uraival, kiismerte őket, tudja, melyek a gyenge pontjaik.
Iszlámkritikus pacifista, liberális nacionalista
Nagyezsdin ideológiai szempontból sem üt el teljesen a hivatalos állami narratívától. És nem csak arról van szó, hogy többször a Krím megtartása mellett foglalt állást, illetve a kelet-ukrajnai területeket sem engedné el feltétlenül. Már önkormányzati munkája alatt kiütközött az, ami sok, a 2010-es évektől kezdve vezető szerephez jutó orosz ellenzékire igaz:
Egyszer például azzal a szlogennel kampányolt a moszkvai helyhatósági választásokon, hogy „Moszkva orosz föld!”, tiltakozva a kaukázusi régióból érkező bevándorlás ellen. Meg kell jegyezni, hogy a korábbi ellenzéki elnökjelölt, a bebörtönzött Alekszej Navalnij is bevándorlásellenes aktivistaként kezdte politikai pályafutását.
Miután közel egy évtizedig sikertelenül próbálkozott ezzel, 2019-ben Nagyezsdin bejutott a moszkvai regionális parlamentbe is. Iszlámkritikus programmal került be a Moszkvai Dumába, ahol követelte, hogy korlátozzák a muszlim bevándorlást Oroszországba. Politikusként liberális pártokkal ugyanúgy együttműködött, mint szélsőjobboldali, sőt esetenként neonáci szerveződésekkel is. Tiltakozott ugyanakkor a 2020-as alkotmánymódosítás ellen, mely kiszélesítette Putyin jogköreit.
A politikus radikális, rendszerellenes karakterét a 2022-es, Ukrajna elleni orosz invázió aztán még inkább kidomborította. A 2022. őszi harkivi fiaskó után, amikor az orosz csapatoknak ki kellett vonulniuk Ukrajna észak-keleti részéről és Herszon megye északi feléből, nyíltan a háború befejezésére szólított fel. A kormányt „gyarmatosítási módszerekkel” vádolta Ukrajna kapcsán, de az orosz hadvezetés hibáit is felhánytorgatta.
Fő kampányüzenete jelenleg a háború elutasítása. Béketárgyalásokba kezdene Ukrajnával, és normalizálná a viszonyt a Nyugattal. Tenné mindezt azért is, mert osztja azt a véleményt, amely szerint az elhúzódó konfliktus kínai alávetettségbe taszíthatja Oroszországot. Az nem világos, hogy milyen féltelek mellett ülne asztalhoz az ukránokkal. Annyi biztos, hogy a Krímet nem adná fel, ugyanis a félszigetről korábban úgy nyilatkozott, hogy az nem Ukrajna része. Nagyezsdinről tudott, hogy a 2008-as georgiai inváziót is támogatta,
Hiába képvisel azonban nacionalista álláspontot, a háború bírálata Oroszországban mindenképpen veszélyes lépés, a 2022-ben hozott törvények szerint börtönbüntetést vonhat maga után. Pusztán háborúnak nevezni a háborút is következményekkel járhat (a hivatalos megnevezés „különleges katonai művelet”).
Nagyezsdin nyíltan beszél arról is, hogy le kell váltani Putyin rendszerét. Decentralizálná a döntéshozatalt, megszüntetné a sorkatonaságot, visszavonná az LMBT-közösséget diszkrimináló törvényeket – amelyeket „idiótának” nevezett –, illetve felülvizsgálná az elmúlt évtizedekben hozott diktatórikus rendeleteket.
köztük – és ezt a politikailag ingoványos talaj ellenére világossá tette – Navalnijt is.
Nagyezsdin egyébként egyszer úgy nyilatkozott: nem érti, hogyhogy nincs még börtönben.
Aggódnak a nyolc százalékos népszerűség miatt is
Adódik a kérdés, hogy miért hagyott Putyin idáig eljutni egy ellenzéki jelöltet. Mivel orosz források szerint a Kreml fontolgatta, hogy elindítana egy rendszerellenzéki jelöltet is, propagandacéllal, adja magát, hogy ez Nagyezsdin. Ezt a feltevést azonban a 444.hu cikke szerint orosz források is cáfolják.
Maga Nagyezsdin azzal kontrázott, hogy amennyiben áljelölt volna, nem lenne gondja a pénzzel és a támogatással, illetve nem tiltották volna ki az állami tévéből. Szólnak ellenben érvek az összeesküvés-elmélet mellett is. Nagyezsdin korábban baráti viszonyt ápolt több putyinista politikussal, és maga beszélt arról, hogy sokukkal a mai napig összejár, sőt az utóbbi években az orosz kormánymédia egy vitaműsorában állandó vendég volt.
A Meduza orosz oknyomozó portál szerint ugyanakkor
és aggódnak amiatt, hogy a máris 8 százalék körülire mért politikus eredményesen szerepelhet, ami veszélyeztetheti, ha nem is Putyin győzelmét, de a teljes fölényét.
A politikus tudja magáról, hogy nem olyan karizmatikus, mint Navalnij. A Politicónak nyilatkozva elismerte, hogy nem a személye vagy a programja, inkább a szimbólumerejű kiállása az, ami tömegeket vonz. A tömegek mellett pedig az orosz ellenzék több veteránja is beállt mögé.
Ellenzi a háborút, és nem is fél hangosan kimondani
– nyilatkozta például Maxim Katz, egy népszerű orosz ellenzéki youtuber arról, hogy miért támogatja Nagyezsdint. Hodorkovszkij alapítványa is az ő jelöltsége mellett van, valamint beállt mögé a diszkvalifikált Duncova, illetve a hosszú börtönbüntetését töltő Navalnij is, akinek a hátországa egy ütőképes kampánycsapat összeállításában is segítheti a jelöltet.
„Eddig nem volt legális módja az elégedetlenség kifejezésének. De ahogy lehetőség kínálkozott rá, az emberek megragadták” – mondta egy 25 éves jakutszki lakos arról, hogy a mínusz 45 fokos hideg ellenére miért mentek ki az utcára ennyien a szibériai városban, aláírni a jelöltnek. A The Guardian is az aláírásra váró, sorban álló oroszokat interjúvolt meg. Volt olyan köztük, aki elmondta: nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy
Egy másik polgár pedig arról beszélt, hogy korábban tüntetett a háború ellen, de mostanra nem maradt más legális módja a tiltakozásnak, mint aláírni Nagyezsdinnek.
A Kreml totális Putyin-győzelmet akar
Alekszandr Kinyev moszkvai politikai elemző a Politicónak arról beszélt: lehetséges, hogy Nagyezsdint is diszkvalifikáljak, mivel „túl nagy kockázatot jelentene. Elrontaná az elnökválasztási kampány ütemtervét”. Kinyev szerint a Kreml Putyin győzelmét teljesnek akarja láttatni. Az elemző egyébként régóta ismeri Nagyezsdint, szerinte se nem forradalmár, se nem álellenzéki, inkább olyasvalaki, aki jókor volt jó helyen. Úgy véli, hogy a politikus maga sem látta előre, micsoda izgalmat és lelkesedést vált majd ki pusztán azzal, hogy elindul.
Egy másik elemző szerint a Kreml elszámította magát Nagyezsdin kapcsán. Mivel korábban közel állt Putyinhoz, és sok időt töltött a pártpolitikában, a hatalom úgy gondolta, hogy meg lehet majd „szelídíteni”, veresége pedig üzenet lesz azt illetően, hogy mennyire népszerűtlen a pacifista és demokrata álláspont az országban.
A rendszerellenzék a háború kezdete óta gyakorlatilag be van tiltva Oroszországban, ám Nagyezsdin indulása és a feléjük való kapcsolatkeresése új életet lehelt a mozgalomba. Ahogyan a The New York Times fogalmaz, Nagyezsdinre eleinte sokan úgy tekintették, mint egy álellenzéki kamujelöltre: „egy liberális az 1990-es évekből, jóságos nagypapa-aurával, aki részt vesz az állam játékában”. A békét és demokráciát kínáló programja azonban rezonál az orosz társadalom azon rétegeinek érzéseire, melyek belefáradtak a háborúba. Mivel a hatalom szakmányban osztogat börtönbüntetéseket a „különleges katonai művelet” kritizálásáért, és a tüntetéseket már régen elfojtották, valóban a tiltakozás egyik utolsó legális formájának tűnik Nagyezsdint támogatni.
Nem valószínű, sőt lehetetlen, hogy 2025-ben Borisz Nagyezsdinnek hívják majd Oroszország elnökét. Az viszont előfordulhat, hogy Putyinnak nem sikerül a 80 százalék feletti eredmény elérése, ami jelezheti az ukrajnai hadművelet népszerűtlenségét. A putyini autokrácia 25. évében a teljesen fásult orosz ellenzék számára márpedig ez is eredmény lenne.
