A hétvégén újabb támadással hallatott magáról a jemeni húszi mozgalom. A Vörös-tenger térségében először egy Bahama-szigeteki zászló alatt mozgó teherhajót, majd két másik járművet vettek célba Jemen területéről kilőtt rakéták és drónok. Végül az a USS Carney amerikai hadihajó lőtt ki két pilóta nélküli repülőgépet, amely néhány nappal korábban már egy hasonló akciót is végrehajtott a térségben. A húszi mozgalom kicsivel később magára vállalta az akciót – bár az elkövető kilétét azelőtt is sejteni lehetett, tekintettel arra, hogy a kilőtt drónok iráni gyártmányúak voltak, és Jemennek a húszi mozgalom által ellenőrzött területéről indították.
Ugyan az akciónak szerencsére nem volt halálos áldozata, mégis aggasztó tendenciára mutat rá. A húszi mozgalom a Hamász október 7-ei terrotámadását és az azt követő gázai válságot követően már kilencszer intézett támadást Izraellel vagy izraeli érdekeltségekkel szemben (beleértve a hétvégi akciót).
Első ránézésre elég furcsának és valószerűtlennek tűnhet, hogy mit akar egy jemeni lázadó szervezet Izraellel. A két országot körülbelül 2000 kilométer és szárazföldön két ország, Szaúd-Arábia és Jordánia választja el egymástól. Az Arab-félsziget déli csücskében elhelyezkedő Jemen sosem állt háborúban Izraellel, a húszi mozgalom maga a palesztin ügytől teljesen függetlenül jött létre. Most mégis úgy tűnik, hogy a libanoni Hezbollah mellett ez a mozgalom vált a gázai válságban Izrael fő külső, nem Gázához kötődő ellenfelévé.
Kik azok a húszik?
A hivatalosan Anszár Allahnak, vagyis Allah támogatóinak nevezett, de húszi mozgalomként ismert iszlamista csoport Jemen északi részén jött létre. A szervezet az itt élő zaídi síita közösséghez kötődik, amely az ország lakosságának körülbelül harmadát teszi ki. A zaídizmus a síita iszlám egyik sajátos ágát jelenti, mely ugyan számos tekintetben különbözik a fősodorba tartozó síita vallástól (amelynek központjai Iránban és Irakban találhatóak), mégis egyfajta szolidaritás köti őket össze a szunniták által dominált iszlám közösségben. A mozgalmat a zaídi közösséghez tartozó al-Húszi család szervezte az 1990-es évek elején, gyakorlatilag a helyi törzseket fogva össze a központi kormánnyal szemben.
Jemen a mai formájában 1990-ben jött létre Észak-Jemen és Dél-Jemen egyesítésével, amivel párhuzamosan felerősödtek a szunniták és síiták közötti feszültségek. Ezekre a feszültségekre egyszerű lenne vallási-felekezeti konfliktus részeként tekinteni, a gyakorlatban azonban legalább annyira voltak törzsi és területi viszály következményei. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jemen a térség és a világ egyik legszegényebb állama, amelyben a szűkös erőforrásokért való versengés mindig meghatározó volt.
A központi állam és az Anszár Allah közötti viszony 2004-ben mérgesedett el, amikor a hadsereg kiiktatta utóbbi meghatározó vezetőjét, Husszein al-Húszit. Ezt követően az alapító testvére, Abdul-Malik al-Húszi vette át a csoport vezetését, aki a 2010-es évek elején kirobbanó arab tavasz felkelést kihasználva hadjáratot szervezett a kormánnyal szemben, és 2014-ben el is foglalta az ország fővárosát, Szanaát.
A konfliktus ezt követően vált igazán nemzetközivé. A központi kormány jó viszonyban volt Szaúd-Arábiával, és az országban megjelenő al-Káida ellen hagyta fellépni az Egyesült Államokat is. Ezzel szemben a húszi mozgalom Irán támogatását élvezi a mai napig. Nem véletlen, hogy a szaúdi vezetés fenyegetésként értelmezte a húszik előretörését, és 2015-ben koalíciót szervezett a lázadókkal szemben, a központi kormány oldalán. A hadjárat a mai napig tart, hatalmas humanitárius válságot okozva az országban.
Mi köze ennek Izraelhez?
A húszi mozgalomnak ugyan közvetlenül semmi köze nincs Izraelhez, a retorikai anticionizmus és antiszemitizmus végigkísérte történetüket. A szervezethez kötődő megmozdulásokon gyakran látható, hírhedt mottójuk is erről tanúskodik, amelynek szalonképes fordítása:
Allah hatalmas, halál az Egyesült Államokra, halál Izraelre, átok a zsidókra, győzelem az iszlámnak.
Persze politikai szempontból kielemezhető, hogy a szervezet mögött álló marginalizált csoportok számára a zsidók, Izrael és az Egyesült Államok is „csupán” az elnyomó kormányt hatalmon tartó nagyhatalmak szimbóluma, ettől függetlenül a fenti jelmondat magáért beszél.
Ideológiai szempontból tehát nem állt messze a húsziktól az Izrael elleni fellépés, reálpolitikailag azonban nem volt magától értetődő. A mozgalom vezetői évek óta tárgyalnak néha nyilvánosan, néha zárt ajtók mögött a jemeni válságban részt vevő erőkkel, hogy elérjenek valamilyen hosszabb fegyverszünetet vagy akár beindítsanak egy politikai rendezési folyamatot. A húszik nemzetközi fellépése eddig Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ellen irányult, tehát a jemeni válságban közvetlenül érintett államokkal szemben. Izrael és szövetségesei elleni akcióknak nincs kézzelfogható haszna a szervezet számára, ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy kiprovokálja a regionális és globális nagyhatalmak fellépését.
Ennek egyik első kézzelfogható jele lehet, hogy a hírek szerint
Az Irán-barát csoportot a Teherán ellen határozottan fellépő Donald Trump elnök (egyik utolsó elnöki döntéseként) már terroristának bélyegezte 2021 elején. Ugyanakkor a pár héttel később hivatalba lévő Biden-kormány Iránnak való gesztusként visszavonta a megjelölést, ezzel igyekezve pozitív légkört teremteni az amerikai-iráni tárgyalások újraindításának. Ezek a tárgyalások azóta összeomlottak, a húszik pedig Izraelt és nemzetközi kereskedelmi hajókat támadnak, tehát nem elrugaszkodott a terrorista jelző.
Miért éri meg a húsziknak Izrael támadása?
Mindezek fényében nehezen lehet elsőre érteni, hogy a húszik miért aktivizálták magukat a gázai válságban, néhány érdeket mégis tudunk azonosítani.
Ugyan a hálózat tagjai nagyfokú önállósággal rendelkeznek, Teherán mindenképp befolyásolni tudja viselkedésüket. Sőt, egymás túlélésében mindannyian érdekeltek, hiszen egymagukban nem, csak együtt tudnak valamekkora mértékű elrettentő erőt képviselni.
Bármennyire sem lett stratégiai jelentősége Izrael megtámadásának, két szempontból mindenképp segíthetnek a húszik a Hamász túlélésében. Egyrészt reménykedhettek abban, hogy Izrael déli részének megtámadásával sikerül elvonni vagy megosztani az izraeli hadsereg figyelmét és erőforrásait. Ahogy a Hezbollah északról, úgy a húszik korlátozott támadásokkal délről tölthetnék be ezt a szerepet. Előbbi persze a folyamatban sokkal hatékonyabb, de a húszi (és főleg iráni) szempontból érdemes akár csak minimális nyomást fenntartani.
Másrészt a Vörös-tenger térségében való kalóztevékenységgel közvetlenül is kárt okoznak Izrael nyugati szövetségeseinek. A kereskedelmi hajók megtámadásával a tengeri kereskedelem szempontjából kiemelkedő jelentőségű régióban drágább lesz a fuvarozás (például a biztosítási díjak növekedése miatt), ami gazdasági nyomásgyakorlásnak is tekinthető.
Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy jelenleg rengeteg arab és muszlim országban bármilyen fellépés Izraellel szemben nagy népszerűségnek örvend. A palesztin ügy nagyfokú szolidaritást vált ki számos közösségben, amit a politikai szereplők ki tudnak használni. Különösen igaz ez az ellenállás tengelye számára, amelynek közvetve-közvetlenül legitimációt ad az Izrael és az Egyesült Államok elleni fellépés. Ebből következik, hogy a rakéták és drónok kilövése a húszik részéről nem feltétlenül jelenti egy regionális háború első lépését, inkább egy veszélyes egyensúlyozási stratégiai sokadik elemét.