António Costa régi motorosnak számít a nagypolitikában, Portugálián belül és kívül egyaránt. 1991-ben válaszották először képviselőnek a portugál országgyűlésben, 1995-ben már államtitkár volt, aztán 1997-ben parlamenti ügyekért felelős miniszterré nevezték ki, 1999 és 2002 között igazságügyi miniszterként dolgozott. Ezt követően elnökölte pártját, a Szocialista Pártot, volt európai parlamenti képviselő és az EP alelnöke is, összesen nyolc éven át volt Lisszabon polgármestere, majd karrierje betetőzéseként 2015-ben Portugália miniszterelnökévé is megválasztották.
November 7-én délelőtt a portugál hatóságok összehangolt akció keretében az ország több pontján razziát tartottak. Összesen 17 magánlakcímre szálltak ki, ezek mellett felkerestek több tucat kormányhivatalt, valamint a miniszterelnök hivatalos rezidenciáját is. A gyanú szerint ugyanis a kabinet több tagja is érintett egy, a zöld hidrogén üzletágban elkövetett bűncselekmény-sorozatban.
A legelső hírek arról szóltak, hogy a miniszterelnöki rezidánciáról bilincsben vitték el Costa kabinetfőnökét, Vítor Escáriát, de később a Público című portugál lap már arról írt, hogy Escária mellett letartóztatták Diogo Lacerda Machadót, akire a miniszterelnök bizalmas tanácsadójaként hivatkoztak, valamint az ügyben központi szerepet betöltő Sines város polgármesterét, Nuno Mascarenhast és két vállalati vezetőt. Nem sokkal később már azt is tudni lehetett, hogy a korrupciós ügyekben Joao Galamba infrastrukturális miniszter mellett személyesen a miniszterelnök ellen is hivatalos vizsgálatot folytat a portugál ügyészség.
A történtek derült égből villámcsapásként érték a portugál közvéleményt, az ellenzéki pártok ugyanakkor rögtön mikforont ragadtak – bár sokszor merőben eltérően értékelték a helyzetet. A törvényhozás egyik törpepártja, a kereszténydemokrata CDS az elsők között követelte António Costa lemondását, míg a portugál zöldpárt, a PAN és az eggyel komolyabb ellenzéki erő, a szélsőjobb felé húzó Chega megelégedett volna Galamba távozásával is. A liberális IL a köztársasági elnököt szólította meg, hogy azonnal oszlassa fel a parlamentet, míg a kis balközép pártok a kommunistákkal együtt azon a véleményen voltak, hogy „a populizmus elutasítása jegyében” előbb be kell fejezni a nyomozást, aztán meghozni csak a döntéseket. A másik zöldpárt a Livre, személyesen Costától követlet magyarázatot.
Costa viszont nem állt le magyarázkodni, helyette egyenesen Belémbe utazott, hogy megvitassák a dolgokat Marcelo Rebelo de Sousa államfővel. Costa aztán nem sokkal később maga jelentette be egy sajótájékoztatón, hogy lemond a posztjáról, és ha esetleg új választásokat írnak ki, nem fog újra elindulni a miniszterelnöki posztért.
A bukott miniszterelnök ezzel egy időben minden ellene felhozott vádat tagadott, kijelentette, hogy a lelkiismerete tiszta és maximális a bizalma az igazságszolgáltatásban. Hogy ennek ellenére mégis lemond, azt azzal indokolta, hogy a miniszterelnöki tisztség méltósága összeegyeztethetetlen a feddhetetlenségére, illetve a megfelelő magaviseletére vetülő bármiféle gyanúval, a bűncselekmény elkövetésének gyanújáról már nem is szólva.
Mi vezetett oda, hogy alig két évvel az újabb választási győzelem után egyik napról a másikra megbukott az addig értinthetetlennek hitt miniszterelnök?
Lítium, zöld hidrogén, korrupció
Portugáliában legutóbb 2022 januárjában tartottak parlamenti válaszátokat, amit nyomasztó fölénnyel nyert meg a Costa vezette Szocialista Párt: a mandátumok 52 százalékát besöpörve, a 230-ból 120 képviselői helyet megkaparintva koalíciós partner nélkül is többséget szereztek a törvényhozásban. Costa győzelmi beszédében futballista hasonlattal élve akkor azt mondta,
a portugál emberek felmutatták a piros lapot a politikai krízisek minden formájának.
Ezt követően stabilitást, biztonságot és kiszámíthatóságot ígért a választóknak.
Ehhez képest év végén távoznia kellett posztjáról többek mellett az akkori infrastrukturális miniszternek, Pedro Nuno Santosnak és kabinetveztőjének, Hugo Santos Mendesnek is egy, az állami légitársaság körül kialakult korrupciós botrány után. Mint kiderült, a TAP állami légitársaság egyik korábbi igazgatótanácsi tagja, Alexandra Reis a vállalati megszorítások ellenére 500 ezer eurós végkielégítést kapott, amikor távozott az igazgatótanácsból, hogy aztán nem sokkal később kinevezzék Portugália állami légiforgalmi irányító cégének élére, mielőtt 2022 decemberben kormányzati pozícióba került.
A légitársaság még ezen túl is okozott kényelmetlen pillanatokat a kabinetnek, még egy parlamenti vizsgálóbizottságot is felállítottak annak érdekében, hogy feltárják, hogy a kormánypárt miként próbál befolyást szerezni és nyomást gyakorolni az állami légitársaságra. Ennek az ügynek a fókuszában is a már említett új infrastrukturális miniszter, Joao Galamba állt, aki egyes beszámolók szerint lényegében lediktálta a TAP vezérigazgatójának, hogy mit kell mondania a bizottság előtt.
Az első, és talán legtöbbbet emlegetett ügy a montalegrei Romano bányában végzett lítium kitermelésére vonatkozó koncesszió, amiről 2019 márciusában állapodott meg a Lusorecursos nevű cég és a portugál Energiaügyi és Földtani Főigazgatóság (DGEG). A dolog szépséghibája, hogy a Lusorecursos leányvállalatát, a kitermeléssel megbízott Lusorecursos Portugal Lithiumot, mindössze három nappal a szerződés aláírása előtt jegyezték be, a cég ügyeit pedig egy Ricardo Pinheiro nevű férfi irányította, akit korábban több ízben is vádoltak gazdasági bűncselekmények elkövetésével, uniós pénzekkel elkövetett csalás miatt is nyomozott ellene a rendőrség. Amikor pedig az ellenzéki pártok ágáltak a projekt ellen és jogi úton támadták meg a létrejött koncessziót, a környezetvédelmi miniszter, Joao Pedro Matos Fernandez kijelentette, ragaszkodik a megállapodáshoz, amit a lítiumtermelés fontosságával indokolt.
Hasonló a történte a boticasi Barroso-bánya lítiumkutatási koncessziójának is, amellyel egy londoni székhelyű céget, a Savannah Resources Plc-t bízta meg a portugál állam. A bányát bővítteni szerették volna, de a 2021 áprilisában beadott pályázatot a Portugál Környezetvédelmi Ügynökség elutasította. Ebben szerepet játszott, hogy az érintett régiót korábban az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) Mezőgazdasági Világörökség címmel tüntette ki, de az is, hogy a projektet messzemenően ellenezték a helyi közösségek, tekintve, hogy a bővítés megvalósulása esetén egy kis falutól mindössze néhány száz méterre zajlott volna a lítium kitermelése.
Az idén március és április között tartott nyilvános konzultációt követően viszont a Környezetvédelmi Ügynöség már zöld utat adott a Barroso-bánya bővítésének, ami után felmerült a korrupció mellett a befolyással való üzérkedés gyanúja is.
A további két ügy a cikk elején már említett Sines nevű településhez köthető: az egyik egy soha el nem készült, zöld hidrogén előállításására szolgáló nemzeti konzorcium. A H2Sines névre keresztelt együttműködés több helyi érdekeltségű energetikai vállalat együttműködéseként indult, hogy együtt kivitelezzék a zöld hidrogén nagyüzemi előállítását Sinesben, de közel egy év elteltével sem jutottak egyről a kettőre, dacára annak, hogy súlyos milliókat öltek bele a projektbe. A vállalkozásról végül kiderült, hogy miközben túl ambiciózus, gazdaságilag nem életképes, így az egészből végül semmi nem lett.
És végül ott van a szintén a településhez köthető Sines 4.0 adatközpont megaprojektje, aminek a 2021-es bemutató ünnepségén maga António Costa kormányfő is részt vett, és aminek a fejlesztésével a Start Campus nevű vállalatot bízták meg. Ügyészségi információk szerint a cikk elején említett két vállalati vezető, akiket őrizetbe vettek, ehhez a céghez köthetők. A kivitelezők korábbi beszámolói szerint egy 3,5 milliárd euróba kerülő „Hyperscaler adatközpont campust” álmondtak meg, ami az ígéretek szerint akár 1200 magasan képzett közvetlen munkahelyet teremt, és 2025-ig 8000 új közvetett munkahelyet hozhat létre. Ennél több konkrétum nem derült ki róla, a mostani eseményekből pedig az látszik, hogy törvényileg sem volt vele minden rendben – amit jelez az is, hogy a település polgármestere is nyakig benne van a dologban, jó eséllyel ő lesz Costa után a második politikai vezető, aki belebukik a botrányba.
Portugália nem érdemli meg?
Marcelo Rebelo de Sousa rohamléptekben fogadta el Costa lemondását, de a jelek szerint nincs különösebb harag közöttük. Az államfő csütörtökön azt mondta, reméli, hogy az idő lehetőséget ad majd arra, hogy a bukott miniszterelnök tisztázza magát.
A kialakuló politikai válság közepette Sousa előtt két út állt: kinevez egy új miniszterelnököt a parlamenti többséget továbbra is birtokló szocialista párt soraiból, vagy új választást ír ki. Végül utóbbi mellett döntött, Ez leginkább António Costa rosszallását nyerte el, aki némileg meglepő módon kommentálta az eseményeket. Egyenesen kijelentette, hogy az ország nem azt érdemli, hogy újra választania kelljen, ezzel együtt tiszteletben tartja a köztársasági elnök döntését. Costa az új választásokig a helyén marad, mivel Sousa azt is megerősítette, hogy ügyvivő miniszterelnökként hivatalban maradhat.
Az első hírek szerint a szocialisták gyorsan reagáltak a helyzetre, José Luís Carneiro belügyminiszter, a párt egyik legnépszerűbb arca máris jelezte, hogy követné a távozó Costát a Szocialista Párt elnöki székében. A hírek szerint szintén elindul a párton belüli elnökválasztáson az állami légitársaság korrupciós ügyébe korábban belebukó Pedro Nuno Santos is, aki jelezte, hogy a miniszterelnök-jelöltség is érdekelné.
A lehetőség hirtelen hullott az ellenzék ölébe, így egyelőre kevés konkrétum jelent meg arról, hogy ők kiket és milyen felállásban indítanának. Abba mindenesetre kapaszkodhatnak, hogy egy, a botrány másnapján publikált rapid közvélemény-kutatás szerint a miniszterelnök bukása komolyat ütött a szocialisták támogatottságán, ami egyébként is 11,4 százalékpontot esett a választási győzelem óta. Közben fokozatosan jött fel a legnagyobb portugál ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt és a szélsőjobbos Chega is. Utóbbi csaknem megduplázta támogatottságát 2022 januárja óta, akár a választásokon is nagy terveik lehetnek.
És az egész vetélkedést már csak a partvonalon túlról nézheti António Costa, aki hiába volt az utóbbi harminc év legnagyobb hatalmú politikusa Portugáliában, ha az ügyészség bűnösnek találja, a börtönt talán el tudja kerülni, de politikusként könnyen lehet, hogy nem lesz számára visszaút.