Az elmúlt négy év alatt hatalmasra nőtt, csaknem megduplázódott a temetések árszabása Magyarországon. A KSH adatai szerint 2019-ben a legolcsóbb koporsós temetés – ha a hozzátartozó csak az alapszolgáltatásokat: sírásás, ravatalozás, temetés levezetése, gyászkocsi – rendelte meg, 238 500 forintba került. A koporsós temetés ára tavaly már 325 000 forint volt, és idén 409 700 forintra ugrott. A hamvasztásos temetés olcsóbb, de 293 490 a legalacsonyabb összeg, amiért ez megoldható.
Ez azt jelenti, hogyha csak az adatokat nézzük, az egy ember szűkös megélhetését fedező havi összeg, vagyis 250 000 forint sem elegendő egy temetésre. Ráadásul egy közfoglalkoztatásból élő ember 2023-ban – a kormány aktuális tájékoztatása szerint – még ennek a pénznek is csupán a felét keresi meg havonta. Mindebből az következik, hogy ha egy közmunkából élő szegény családban meghal valaki, a hozzátartozók súlyos adósságba keveredhetnek.
„A szolgáltatók nem tudnak olcsóbban dolgozni”
Palkovics Katalin, a MATESZSZ (Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete) elnöke lapunk kérdésére fontosnak tartotta leszögezni, hogy az elmúlt években tapasztalható kétségtelen árrobbanás nem a kegyeleti szolgáltatók profitéhsége, hanem a gazdasági környezet változásai miatt történt.
„A szolgáltatók mindig csak annyira emelik az áraikat, amennyire feltétlenül szükséges” – fogalmazott az egyesületi elnök.
A költségeink legnagyobb hányadát humán erőforrásra, bérekre költjük, meg kell próbálnunk valahogy lépést tartani az inflációval. Az általunk felhasznált anyagok árai is egyre magasabbak. Koporsós temetés esetén a faanyagok áremelkedését is be kell kalkulálnunk, a hamvasztókemencék és az elhunytak hűtését biztosító berendezések működtetése pedig nagyon energiaigényes. Az elhunyt szállításával kapcsolatos költségek szintén a temetési számlában jelentkeznek, pedig közfeladat ellátásról beszélünk.
Palkovics szerint más országokhoz képest még mindig szerény a magyar temetkezési átlagár, példaként Nagy-Britanniát említi, ahol tudomása szerint az átlagfizetés kétszeresét is eléri a kegyeleti szolgáltatások alapköltsége. Felvetésünkre, hogy a viszonylag magas átlagkereset ellenére – a magyar bruttó havi átlagkereset 559 100 forint a KSH júliusi mérése szerint – rengeteg magyar család él létminimum alatti összegből, és nekik egy hozzátartozó elvesztése a lelki teher mellett súlyos anyagi gondot, akár eladósodást is jelenthet, a szakmai testület vezetője azt felelte: a szolgáltatók nem tudják annak a költségét kigazdálkodni, hogy szociális alapon, nyomott árakon dolgozzanak, hiszen őket is sújtja a 2–3 éve tartó bizonytalan gazdasági helyzet.
Ugyanakkor a hatályos jogszabály lehetőséget ad, hogy a nehéz helyzetben lévő családok a helyi önkormányzathoz folyamodjanak segítségért, ilyen helyzetekkel a temetkezési vállalkozók viszonylag gyakran találkoznak. Ilyenkor rendszerint az önkormányzat meghitelezi a temetkezés költségét, amelyet majd a hagyatéki eljárás során – amennyiben az elhunytnak volt annyi vagyona – a hozzátartozók visszatörlesztenek. Ha igazolható a rászorultság, az önkormányzat települési támogatást nyújthat a hozzátartozóknak, ami rendszerint a teljes temetési költség 10–20 százaléka.
Egyre inkább kezd elterjedni az a szokás, hogy a hamvakat elkérik a szolgáltatóktól, és hazaviszik a hozzátartozók, hogy a lakásukban vagy a kertjükben helyezhessék el. Ez valóban költségkímélő megoldás lehet, amennyiben nem kell fizetni gyászszertartásért, sem pedig sírhelyet vásárolni. Palkovics Katalin azonban azt hangsúlyozza, hogy ennek a módozatnak komoly hátulütői lehetnek.
Sokan nem is gondolják át, hogy a későbbiekben milyen lelki terhet jelenthet együtt élni a hozzátartozó földi maradványaival. Ráadásul a kegyeleti jogot minden hozzátartozó, rokon, jó ismerős számára biztosítani kell, tehát a hamvak otthoni elhelyezése egyben azt is jelenti, hogy az otthon tulajdonképpen egy mások által látogatható temetővé válik. Nem biztos, hogy amikor a hozzátartozók meghozzák a döntést az urna hazaviteléről, erre vágynak.
A trend azonban olyan tempóban erősödik, hogy a MATESZSZ több más temetkezési szervezettel együtt szükségesnek látta, hogy országos kampányt indítson Ne vigye haza címmel.
„Halott temetetlenül nem maradhat”
Girincs tipikus borsodi kistelepülés, amelynek lakossága jómódúnak nem mondható. Korábban riportot is készítettünk a falu életéről. Számosan közmunkából élnek Girincsen, sok a kisnyugdíjas. A polgármester, Baráth László megkeresésünkre mindenekelőtt azt tartja fontosnak leszögezni, hogy „legyen bár az elhunyt vagy a hozzátartozója bármilyen anyagi helyzetű, halott nem maradhat temetetlenül”. Szükség esetén az önkormányzat a szociális keretéből eltemetteti az elhunytat. Koszorú és más kegyeleti kellékek beszerzését, egyházi vagy polgári búcsúztatást, vagy egyéb, nem feltétlenül szükséges temetési költségeket nem vállal át a település, csak a „natúr” temetést, a mindenkori legalacsonyabb áron. Így jelenleg az önkormányzat kizárólag a hamvasztásos temetések alapköltségét tudja fedezni.
Mint a polgármester mondja, ha az elhunytnak volt ingatlanja vagy egyéb értékes vagyontárgya, akkor az önkormányzat a temetés költségével megterheli az örökséget. Aki viszont vállalja a temetési költségeket, annak egyszeri, 40 ezer forintos temetési segély jut a települési büdzséből.
További segítséget jelent az itt lakóknak, hogy mivel a temető területe az önkormányzat tulajdonában van, úgynevezett sírhelymegváltást nem kérünk, vagyis a sírhelyért nem kell fizetniük. És vannak, akik a köztemetést igénybe is veszik. Én azt figyeltem meg, hogy hiába a segítőkészség, az emberek valahol szégyellik, ha nem tudják a szerettüket méltón eltemetni, nem nagyon beszélnek erről, nem igyekeznek segítséget kérni, csak a legvégső esetben. Van, amikor az önkormányzat kezdeményezi a nehéz helyzetbe jutott családnál, hogy segít, ha szükség van rá.
De mi van akkor, ha az elhunytnak nincs semmi vagyona, és a hozzátartozónak sincs tartaléka – kérdeztük a faluvezetőt.
„A legtöbb esetben tényleg úgy alakul, hogy egyszerűen nincs mire ráterhelni a hagyatékból a temetés költségét. Hogy mi van ilyenkor? Semmi, akkor az önkormányzat fogja eltemetni az elhunytat, szerényen, de tisztességesen. Ami persze, mint minden kiadás, terhet jelent a költségvetésnek egy ilyen kistelepülésen, de akkor is ez az emberi minimum.”
„Szakmailag és emberileg is elfogadhatatlan”
„Köztudott, hogy a temetőink így is eléggé megteltek, feltételezhető, hogy a temető üzemeltetője a fenti jogszabályi pontnak csakis úgy tud megfelelni, ha a temető végében vagy a temetőhöz tartozó parlagon fekvő területen jelöli ki a szociális parcellát – mivel máshol nincs hely. Valószínűleg ez, a szociális parcella lesz a bejárattól és a ravatalozótól a legmesszebb, így ide lesz a legkörülményesebb eljuttatni az elhunyt koporsóját, kézben történő szállítással. Ön és családtagjai felkészültek arra, hogy adott esetben szeretett halottjuk koporsóját akár több száz méteren keresztül vigyék a kezükben? Fogják ezt bírni, vagy esetleg útközben le-leteszik majd a földre a koporsót?” – áll a szónoki kérdés a Szomorúfűz Temetkezési Kft. lakossági tájékoztatójában, ahol hosszan és részletesen taglalják az úgynevezett szociális temetésről szóló rendelettervezet észszerűtlenségét és embertelenségét.
Többször próbáltuk elérni a cég vezetőjét, végül azt a választ kaptuk, hogy nem szeretnének a közzétett nyilatkozaton kívül egyéb tájékoztatást adni. Idézzük fel: 2013-ban készült el a temetkezési törvény módosítása a szociális temetésről szóló rendelettel, amelynek értelmében a rászorulóknak az állam ingyenesen ad sírhelyet és koporsót vagy urnát.
Palkovics Katalin szerint az, hogy ötven éve „kalákában temettek”, még bevett dolog volt, viszont rengeteg hátránnyal is járt. Ma viszont ez szakmai és emberi szempontból elfogadhatatlan; nem véletlen, hogy a 2013-as törvénytervezet nemcsak a kegyeleti szolgáltatók, de a lakosság körében is visszatetszést keltett. Az, hogy maga a hozzátartozó temesse az elhunytat, vagy ő készítse fel a holttestet a temetésre, mind munkavédelmi, mind balesetvédelmi, mind etikai szempontból nonszensz, nem beszélve arról, hogy adott esetben súlyos mentális terhelést jelenthet.
„Csak néhány példa: a temetési szolgáltatók védőoltással látják el a dolgozókat, hiszen egy holttesttől akár fertőzéseket lehet kapni, különösen, ha fertőző betegségben hunyt el. A koporsó sírhoz vitele sem egyszerű, belegondolni is rossz, mi történik, ha valaki megbotlik és a koporsó leborul a földre; még a temetkezési vállalkozók sem örülnek annak az olykor előforduló hozzátartozói kérésnek, hogy ők vihessék a koporsót a nyughelyre. Halottat nem lehet akármilyen járműben, mondjuk személygépkocsiban szállítani, erre is vannak vonatkozó szabályok, például biztosítani kell a hűtést.”
Az egyesületi vezető kiemeli: a sírásásnak is megvannak a szakmai előírásai, nemcsak a méretszabványok tekintetében, hanem abban a vonatkozásban is, hogy a talajszerkezet minden temetőben más.
„Magyarország egyes területein – akár a túl laza talajszerkezet, akár a magas talajvíz miatt – nem is lehet koporsós temetést végezni” – tette hozzá Palkovics.
A szociális temetésről szóló rendeletmódosítás azóta sem lépett életbe, évről évre tologatja maga előtt a kormány. Ez ügyben a következő kérdést küldtük a Belügyminisztériumnak: „Mikor hirdeti ki a kormány a szociális temetésről szóló rendeletet vagy annak valamely módosított változatát annak érdekében, hogy a rászorulók hathatós támogatást kapjanak a családtagjaiknak megadni a végtisztességet? Napirenden van ez a kérdés?”
Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.