Ő az, aki 1956-ban filmeztet és fotóztat, majd archívum létrehozását kezdeményezi. Erre a filmgyár akkori vezetőjétől, Bányász Imrétől megbízást is kap. Végül ez lesz a veszte is.
Pedig „Teuchert József 1945-ben beiratkozik Gertler Viktor Első Magyar Filmiskolájába, de elégedetlen annak színvonalával, s ezért az első félév után átmegy a Színház és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, ahol Bacsó Péterrel, Banovich Tamással, Fehér Imrével, Kovács Andrással, Makk Károllyal, Nádasy Lászlóval jár együtt”. Ő lesz a Valahol Európában felvételvezetője, majd önálló felvételvezetővé nevezik ki. Első munkájáért, a Talpalatnyi földért – a stáb tagjaként – Köztársasági Érdemrenddel tüntetik ki.
Mellékvágányon?
A főiskola rektora, Hont Ferenc pályamódosításra beszéli rá, így lesz gyártásvezető. „1950-től kinevezett felvételvezetőként tíz film – többek között a Ludas Matyi, a Feltámadott a tenger, a Rákóczi hadnagya, az Ütközet békében – készítésében vesz részt. 1954 júliusától gyártásvezető. Ilyen minőségében ő jegyzi a Hintónjáró szerelem, az Egy pikoló világos, az Eltüsszentett birodalom, a Keserű igazság, A nagyrozsdási eset című filmeket: utóbbi három rövidebb-hosszabb ideig dobozban marad.”
Gervai András, aki az elmúlt hónapok során ügynökök leleplezésével szerzett ismertséget, s egyebek közt Szabó István múltját fedte fel, ebben az írásában azt mutatja meg, hogyan teheti tönkre valakinek a sorsát a beszervezés, még akkor is, ha az illető maga valójában nem is „szolgálja meg a bizalmat”.
Teuchert ebből a szempontból is minta, amilyenből nyilván nem egy volt. Példája érdekes azonban másért is: „…amikor október 26-án bemegy a filmgyárba, az igazgató, Bányász Imre megbízza, hogy legyen a forradalmi eseményekről készítendő, illetve addig elkészült felvételek gyártásvezetője. Megalakul a dokumentumfilm-gyártó csoport – írja Gervai. – Többször ő maga is jelen van a forgatási helyszíneken, így például a Köztársaság téren, a Kilián laktanyánál, a külügyminiszter ferihegyi elutazásánál, egy Ferenc téri temetésnél, a Parlament Goblein termében egy sajtótájékoztatón. November 4-én már nem dolgozhatnak, Teuchert november 8-án azt javasolja Bányásznak, hogy későbbi dokumentálás, felhasználás céljából hozzanak létre fotógyűjteményt. A megbízást megkapja, s ezután három amatőrrel hét-nyolcszáz képet készíttet, illetve vásárol tőlük, később a gyűjteményt leadja a gyárban”.
Nincs kegyelem
December 29-én névtelen feljelentés alapján házkutatást tartanak nála, ahol lefoglalnak három doboz, harminc méter hosszú 16 milliméteres filmet. De bizonyíték hiányában nem lehet ellene eljárást indítani, mert a filmek a rendőrségen eltűnnek. „Balogh József r. nyomozó hadnagy 1957. április 17-i jelentésében (…) megállapítja azonban, hogy Teuchert több jelentés szerzője szerint is reakciós beállítottságú, elég nagy tekintélye van a szakmában, széles ismeretséggel rendelkezik”, ezért operatív szempontból tanácsos a tevékenységével foglalkozni. Ezután május 16-án – korábbi rendszerellenes magatartására hivatkozva – elbocsátják a filmgyárból, május 28-án pedig lakásában házkutatást tartanak. Letartóztatják, s elszállítják a Fő utcába, ahol szeptember elejéig tartják fogva. Közben ötször kihallgatják.
A tanuk, köztük Bányász Imre igazgató nem állnak ki mellette, vagy a mentő tanúi meghallgatását feleslegesnek tartják. Végül elítélik, s ezzel kezdetét veszi kálváriája.
A sok megpróbáltatás végül felőrölte személyiségét. 1981-ben, 59 évesen halt meg.
(Az írás teljes terjedelmében az ÉS legfrissebb számában olvasható!)
