Gyerekzsivaj és zene szűrődik ki a nyitott ajtón át. Az épület faláról hiányzó betűk árulják csak el, hogy itt valaha orvosi rendelő üzemelt. Ma már a gyerekek és szüleik (leginkább anyukáik) kis fészke a hely, a Biztos Kezdet Gyerekház. Bent ma 16 lurkó játszik, a hónap második felében lesznek többen is, mikor már fogy a pénz a családoknál, hiszen itt napi egy alkalommal biztosan kapnak enni a gyerekek. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Ároktőn járunk, a Tisza mellett fekszik, Miskolctól mintegy 45 kilométerre délre. A legközelebbi szomszédos települések Tiszacsege nyolc és Tiszadorogma kilenc kilométerre; a legközelebbi város a tíz kilométerre fekvő Mezőcsát.
Leginkább 0-3 év közöttieknek üzemelteti az önkormányzat a helyet, de aki egyszer ide betette a lábát – legyen az gyerek vagy felnőtt – visszajár. Ahogy mondják, egyszerűen jó itt lenni. Ezért lehetséges az, hogy van itt csecsemő és olyan is, aki már 12 éves is elmúlt. Van, akinek itt van az anyukája is, van, akié közmunkásként a füvet gereblyézi az árok partján. A szülők szívesen hagyják itt a gyerekeket, hiszen tudják, hogy Horváthné Lakatos Marianna és Tóthné Ivánka Judit felügyelete alatt jó helyen vannak a szemük fényei.
Nagy bent a készülődés, hamarosan tízórait kell adni az éhes szájaknak. Lakatos Rudolfné Timi is közmunkás, ő már régóta a gyerekházban, vagy ahogy a helyiek becézik a babaházban viszi a konyhát. Most is éppen vakarót (cigány kenyeret) gyúr, mert ma azt fognak enni a gyerek, zsírral vagy tejföllel, és aki szereti, az lilahagymával. Igyekeznek változatos ételeket eléjük tenni. Kapnak meleg és hideg élelmet is. Ha érkezik adomány, azt mindig nagy örömmel fogadják, ilyenkor lehet tartalmas ételt főzni, a héten például lecsó volt, hogy a gyerekek jóllakottan menjenek haza. Főleg a hónap második fele nehéz erre. Marianna azt mondja, ilyenkor kétszeres létszámban is jelen vannak a gyerekek. Persze nemcsak az ételért jönnek, hanem a jó közösségért. Itt lehet játszani, a polcon sok a mesekönyv, a kirakós, a plüss is, ha pedig kellemes az idő, az udvarban ott a hinta. Az 5. osztályos Zsolti is épp egy puzzle-t rak ki. A kis matekzseni szeret malmozni, sakkozni és elhatározta, hogy belőle bizony tanár lesz.
Közben elkészül a tízórai, irány a kézmosás. Előkerülnek a törpillás és a traktoros tányérok, jöhet a vakaró. Jóízű kacaj, tejfölös szájak és Marci kiáltása, mert most tudatosult benne, hogy ő márpedig tiszta szívéből utálja a zsírt és tejföllel kéri mégis, vagy inkább csak lilahagymával.
Forgótárcsa vs. automata
De kanyarodjunk vissza Timihez, akinek mind a három gyereke a Biztos Kezdet Házból került ki. Kettő most is itt van vele, a másodikos Marci, aki már nyolchónapos korában a babaház állandó „vendége” volt és ő itt a helyi DJ., szól az LL. Junior épp, senkit nem szeret a laptophoz engedni és a negyedikes Hanna, aki kitűnő tanuló és fejébe vette, hogy egyszer ügyvéd lesz belőle. Év végén kapott is könyvet és már ösztöndíjat is, na meg belépőt a cirkuszba, de arra esélye sincs, hogy a fővárosba utazzanak beváltani a jutalmat. Nem tehetik meg, mert hiába közmunkás bér, meg a helyi kocsma, amit Timi 36 éves férje visz, sose elég a pénz. A bevétel sem az igazi, és ami összejön, az mindig másra kell. A nyaralás csak álom, néha egynapos támogatott táborba jut el. Timi férje beteg is, élete végéig gyógyszert kell szednie, oda az egészsége.
Mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeinek biztosítsák a tanuláshoz a felszerelést. Ahogy Timi mondja, ő őszinte embernek tartja magát, ezért aztán nem szégyen bevallania, hogy a lomizós holmik közül is megveszi az iskolatáskát, ha az olyan állapotban van. Mert a helyiek közül sokan járják az országot és hozzák el a mások által leselejtezett árut, amivel aztán piacoznak. A vasazás a hulladékkoncesszió miatt viszont kiesett, pedig itt sokaknak jelentett bevételi forrást. Marad a gyűjtögetés: eladásra a gomba, bodza, a kamilla, de már azzal is gond van, mert az emberek féltik a portájukat, holott ők csak leszedni akarják a bodzát. Hogy lesz így szörp, meg gyógytea azt nem tudni.
Timinek a babaház nagy segítség volt mindig is. Ide jár mosni is, főleg, ha sok szennyes gyűlik össze otthon, vagy ágyneműt kell tisztítania. A helyi asszonyok zöme is így van ezzel, nem mindenkinek van otthon automatája, na meg a lássuk be, a forgótárcsás mellett állni sem túl kényelmes, kézzel mosni meg pláne. Míg a babaház nyitva van, a két mosógép végzi a dolgát. Sokuknak csak félkomfortos a háza, esély sincs a könnyebb életre. Itt meg csak bedobják a szennyest, és amíg a gyerekek játszanak, vagy fejlesztő gyakorlatokon vesznek részt, addig a ruha patyolat tiszta lesz. Már csak haza kell vinniük és ki kell teregetni. Mosószerre se kell költenie, mert az intézmény szerencsére kap támogatást. A Persil második éve adományoz és támogatja az Új Start Alapítványt, akikkel közösen segítik az országban működő több mint 170 Gyermekházat.
Ároktőn is kaptak és még családonként egy-egy flakonnal. Timi az udvarába is beenged minket. Megmutatja, hogyan szokott mosni. Most a kis Hanna van a segítségére. Az udvarra állítja ki a lomizásból szerzett forgótárcsás darabot, aminek aztán sosincs baja, mert ez bírja, szerinte nem olyan kényes, mint az automata. Mert volt neki olyan is, de az valahogy mindig elromlik nála.
Betti
Betti mindössze 21 éves. Négy gyermeket nevel a párjával, aki a szerencsések közé tartozik, mert van munkája, tetőszigetelő. Kettő közöst és kettőt a párja előző kapcsolatából. A picik mint az orgonasíp úgy sorakoznak egymás mellett. Öt, három, kettő évesek a legkisebb mindössze négy hónapos. Amikor csak tud, itt van a babaházban. Négy gyerek után sok a szennyes, nem győzné otthon a forgótárcsással, ő is itt szokott mosni. A házba inkább nem enged be, szégyellősek az itt élők.
Mariannak nagyon hálás, mert – ahogy meséli – az óvodában meg is dicsérték a fiát, aki már mindent tudott a közösségi szabályokról.
Itt megtanulnak közösen játszatni, szépen enni, alkalmazkodni a másikhoz. Már felkészülve mennek el a gyerekek.
Persze maga miatt is szívesen jön. Azt meséli, neki Marianna a lelkitársa is. Vele mindent meg tud beszélni, örömét-bánatát.
Horváthné Lakatos Marianna Ároktőn nőtt fel. Két gyereke közül az egyik lánya szintén a Kezdet házban dolgozik. Hiába a gyermek- és ifjúsági felügyelő képzettség, érettségi nélkül így csak közmunkás szintén. Estin akarja megszerezni most az érettségit, hogy végre rendes bérért dolgozzon. Marianna azt meséli, nagyon nehéz a helyiek dolga, mert az általános után a szomszédos Mezőcsátra tudnak szakközépbe menni a gyerekek továbbtanulni. Hiába a helyi minőségi oktatás, nagy a lemorzsolódás a pénzhiány miatt. Munkahely sincs, ahol meg van, oda az eljutás nehézkes.
Ezt erősítette meg Szabóné Csizmadia Judit, Ároktő polgármestere is, aki épp a közmunkásokkal sétált az utcán. Vége mára a melónak, irány a hivatal, hiszen ma fizetésnap van, nyolcvan embernek adnak munkát. Nemcsak az utcán, hanem a közintézményekben is igyekeznek elhelyezni a dolgozókat. Kiabál is a lakosoknak, hogy jöjjenek a pénzért. Jó a hangulat, a polgármester asszony ugratja az asszonyokat és kéri, hogy ne legyenek már annyira szégyenlősek, pózoljanak már nekünk egy fotó erejéig, lássák mások is, milyen ügyesek. Nevetnek, jönnek, pózolnak a gereblyével a seprűvel.
Az 1127 lelket számláló községben 113 gyermek van a közintézményekben. Sokan már általánosból elviszik a gyerekeket a szomszédos városi iskolába. A polgármester asszony nem érti miért, hiszen ahogy fogalmaz, náluk tényleg minőségi oktatást és ellátást kapnak a gyerekek. Jól megvannak itt egymás mellett az emberek. Pont azért örül a Biztos Kezdet Gyerekháznak is, mert már ott olyan szervezettséget tanulnak meg a gyerekek, amik megkönnyítik az óvónők dolgát. Hálás Mariannának és Juditnak, hogy ilyen színvonalas munkát végeznek.