Több mint két évvel ezelőtt, 2021 júniusában derült fény arra, hogy A kedvenc, az Egy szent szarvas meggyilkolása, illetve A homár című filmekkel világszerte ismertté vált rendező, a három Oscarra is jelölt Jórgosz Lánthimosz a magyar fővárosban forgatja majd új filmjét, ami a Frankenstein-történet átfaragásával próbál hosszú időre a nézők agyába férkőzni.
Az Emma Stone mellett Willem Dafoe és Mark Ruffalo főszereplésével készült Poor Things, azaz a Szegény párák bemutatójára még mindig két hónapot kell várni, az előzetesét azonban addig is rongyosra nézhetjük:
A félperces részletben betekintést kaphatunk az Alasdair Grey 1992-es regényét filmre adaptáló történetbe, aminek már első pillanataiban egy meglepően ijesztő arcú tudóst (Dafoe) látunk, aki egy elhunyt nőt, Bella Baxtert (Stone) hoz vissza az életbe.
A helyzet azonban hirtelen bonyolulttá válik, hiszen a világot látni akaró, tanulni mindig kész Baxter egy ügyvéd (Ruffalo) oldalán rövidesen elszökik a doktortól, majd megpróbálja lerázni a viktoriánus Glasgow-ban, illetve a világ bármelyik részén őt szűk korlátok közé szorító szabályokat, egyenlőséget és szabadságot követelve.
Az előzetest látva úgy tűnik, hogy a munkák jórészt épített díszletek közt zajlottak, sokszor pedig több szerep jutott a CGI-nek, mint a kézzelfogható elemeknek, egyetlen helyszín azonban egyértelműen felismerhető:
A szecessziós és historizáló épület- és díszítőelemeket bátran keverő, retrofuturista képeket is mutató film – egyes képkockákon autók helyett léghajók uralják a városokat, a vízen úszó hajó pedig mintha a jövőből érkezett volna – egyes jeleneteit jó eséllyel a tavalyi évben rögzítették a Bartók Béla út mentén álló méretes épületben, aminek 1–4 fős szobáit most
Ez persze nem volt mindig így, hiszen a neoromán stílusban született Szent Imre Kollégium 1908-as megnyitása (a szomszédban álló, azonos arcú bérház két évvel később fogadta az első lakóit) után nyitva állt minden, vidékről érkező, tanulni vágyó diák előtt, célja pedig az volt, hogy
folytatása legyen annak a meghitt családi körnek, amelyből a fiatal ember elszakadt és a fővárosban az élet rideg veszedelmes forgatagába kerül.
Legalábbis így fogalmazott az épp száztizenöt évvel ezelőtt, 1908. május 17-én József királyi herceg és felesége, Auguszta Mária Lujza hercegnő jelenlétében tartott ünnepélyes felszentelésen Prohászka Ottokár székesfehérvári megyés püspök.
Az Aigner Sándor (1854–1912) tervei nyomán megvalósult ház (jól nagyítható tervrajzai itt láthatók) születése persze nem volt előjel nélküli: Glattfelder Gyula (1874–1943) csanádi érsek 1900-ban, mindössze két szomszédos bérlakásban hozta létre az első Szent Imre Kollégiumot, az azonban mindössze tíz férőhelyével csakhamar kicsinek bizonyult.
A helyzetet a később kétszer is vallás- és közoktatásügyi miniszterré vált gróf Zichy János (1868–1944) oldotta meg, aki egy egyesület létrehozásával közadakozásból gyűjtötte össze a száz egy-, illetve száz kétágyas szobát magában foglaló építkezéshez szükséges pénzt. A tervek végül nem maradéktalan formában váltak valóra: a Mészöly utca sarkára tervezett templom és gimnázium álmát az első világháború húzta át, helyére végül Szeszlér Sándor (1866–1915) tervezett sarokházat.
A négyezer kötetes könyvtár, az olvasó- és zeneterem, a teniszpálya, a Jeges Ernő (1898–1956) műveit őrző, ma is látogatható (később negyven évre lefalazott) kápolna, valamint az ének- és zenekari termek a következő évtizedekben megállás nélkül szolgálták ki a fiatalokat, 1938-ban pedig Szent Imre Egyetemi Leányotthon néven egy lánykollégium is nyílt a bérház aljában.
A számos bálnak, illetve társadalmi eseménynek helyet biztosító terekben végül a második világháború okozott nagy változást: Budapest ostroma alatt a diákokon túl több mint háromszáz környékbeli húzódott a pincében lévő óvóhelyre, remélve, hogy a svéd nagykövetség védelme, illetve a beérkező élelmiszer-szállítmányok miatt biztosan túlélik majd a megpróbáltatásokat. A felsőbb szinteken rejtőző francia katonáknak nem volt ekkora szerencséjük: 1944 októberében a Gestapo talált rájuk, az intézmény igazgatóját, illetve prefektusát pedig a szovjetek érkezéséig börtönbe zárták – írja a Lechner Tudásközpont.
A kommunista hatalomátvételt követően rövid ideig egy fontos népkonyhát találhattunk volna a főbejárat mögött, 1945 őszére azonban végül helyreállt a rend: az ide beköltöző diákok az államosítások után feltűnő új gazda, a Műegyetem irányítása alatt is hosszú időn át ugyanolyan kulturális élményeket élhettek át, mint a két világháború közt ugyanott megfordult társaik, a helyzet azonban lényegében véve mostanáig sem változott, bár az estélyeken egykor játszó cigányzenekarok, sőt, maguk az estélyek is rég eltűntek.
Az 1948-tól Vásárhelyi Pál, majd a nyolcvanas évek hajnalától Landler Jenő nevét viselő intézmény (aminek kertjében ma akár egy óvoda is állhatna) a rendszerváltás után végül Baross Gábor nevét vette fel, sokan azonban ma is Szent Imre nevét emlegetve hivatkoznak rá – nem ok nélkül, hiszen a herceg és apja, Szent István mozaikból mintázott alakja ma is ott áll a homlokzaton, figyelve a forgalmat.
