Röviddel azután, hogy kiderült: mégsem József Attilát ábrázolja a fotó, ami egy Facebook-bejegyzés alapján napokig lázban tartotta a nyilvánosságot, előkerült egy másik, eddig valószínűleg lappangó archív kép, ami kétségkívül a költőt ábázolja. Ez a fotó Illés Zoltán tanár, irodalomtörténész szerint – aki rábukkant a kuriózumra egy kutatása során – kilencven éven keresztül nem szerepelt egyetlen József Attiláról szóló kiadványban sem, tehát generációkon át rejtve volt a nagyközönség elől. Minderről Illés szerdán számolt be Könyves Magazinnak írt cikkében.
A fotó – amelyet Illés egy iskolai projekt keretében folytatott kutatása során talált az Arcanum archívumában – a Magyarország című lap egyik tudósításában jelent meg 1933 február 2-án. A képaláírás szerint „A Halálbüntetés Elleni Liga röpirata miatt eljárás indult a Liga tagjai ellen. A vádlott írók a törvényszéken várják a tárgyalást. Balról jobbra: Zsolt Béla, Szimonidesz Lajos, Vámbéry Rusztem védő, Illyés Gyula, Berény Róbert festő és József Attila.”
A büntetőeljárás József Attila harmadik peres ügye volt, és „Röpirat-per” néven vált ismertté. A per Szimonidesz Lajos és társai ellen zajlott 1932 és 1935 között, a szövetség 1932. júniusában megjelent röpiratai kapcsán. Így szól az eredeti cikk szövege:
„Nemzetgyalázási pör folyik a büntetőtörvényszéken, amelynek vádlottjai Szimonidesz Lajos ny. evangélikus lelkész, Zsolt Béla és Illyés Gyula írók, Berény Róbert festőművész és József Attila, akik ellen az ügyészség sajtó útján elkövetett, a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén egy röpirat miatt adott ki vádiratot. Múlt év júliusában ugyanis »Dolgozó polgárok, munkások, gondolkodó emberek« címen a vád szerint, röpiratot szerkesztettek és adtak ki, amelyben propagandát kezdeményeztek a rögtönítélő eljárás megszüntetése érdekében és ebben a röpiratban a nemzetet gyalázó részletek vannak. A néhány héttel ezelőtt megtartott tárgyaláson valamennyi vádlott tagadta bűnösségét. Részint úgy védekezett, hogy nem is olvasta a szóbanforgó röpiratot, annak megfogalmazásában nem vett részt, részint azt állította, hogy nem is volt jelen azon a megbeszélésen, ahol a röpirat megszerkesztéséről volt szó. A törvényszék több tanú kihallgatását tartotta szükségesnek és mára idézte meg őket. A tanuk közül azonban csak Neufeld Zoltán nyomdatulajdonos jelent meg, aki tanúvallomásában elmondta, hogy július 28-án 10.000 példányban sokszorosították a kérdéses röpiratot, amelynek száz pengő volt a munkadíja. Az elnök kérdésére, hogy ki volt a megrendelő és ki fizette ki a 100 pengőt, tanú nem tudott felvilágosítást adni, mert — mint mondotta — az egész ügyet sógora, Gerő Zoltán bonyolította le. Méhes elnök a mai tárgyalást február 15-ére napolta el, amikorra újból idézik a meg nem jelent tanukat.”
Illés szerint a felvétel valószínűleg 1933. január 11-én készült, a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék épületében. A korabeli nyomdatechnika miatt elég részletszegény a fotó, így szinte lehetetlen eldönteni, pontosan hol is állnak a szereplők, de valószínűleg a tárgyalóterembe szólítás előtt, a Törvényszék folyosóján dolgozhatott a fotós.
Mint Illés felidézi, eddig ismert sajtófotó József Attiláról mindössze három alkalommal készült: 1935 januárjában a Baumgarten-alapítvány díjkiosztásán, majd két évvel később, Thomas Mann budapesti előadásán a Magyar Színházban, és 1937 májusában, amikor Körmendi Zoltánnal és Németh Andorral közösen lépett közönség elé. Szerinte a költő bírósági, peres ügyei részletesen dokumentált esetek, de fényképanyag eddig egyik kapcsán sem került elő.