Elden Ring
Az Elden Ringgel szemben már jóval a megjelenést megelőzően az egekbe szöktek a játékosok elvárásai, ám a fejlesztéséért felelős FromSoftware nem csak felülmúlta azokat, de a csapat az eddigi karrierjének legjobb játékát tette le az asztalra. A japán stúdió mesterien építette tovább a Bloodborne, a Dark Souls és a Sekiro: Shadows Die Twice által létrehozott alapokat, megfejelve azokat egy kiterjedt, ambiciózusan felépített nyitott világgal, amibe még tíz hónappal a megjelenést követően is mazochista élvezet visszatérni. Ha korábban már szerettél volna belevágni a méltán híres Souls-sorozatba, de a nehézség miatt lepattantál, akkor az Elden Ring lehet az a FromSoftware-játék, ami végre átlendít ezen az akadályon. A nyílt világ temérdek fejlődési lehetőséget kínál, hogy mindenki a tempójában fejleszthesse a karakterét, és így felkészültebben vághasson bele a fő történet által kijelölt útvonalba.
Stray
Az olyan főhősökről szóló történetek, akik hosszú utazásra indulnak, miután elszakadtak szeretteiktől, nem számítanak újdonságnak. 2022-ben viszont akadt egy játék, ami még ezzel a klisével is képes volt elrabolni a szívünket: a Stray központi, általunk irányított karaktere ugyanis egy narancssárga cirmos, aki robot társával kétségbeesetten próbál túlélni egy disztópikus világban, miközben platformszakaszokat és fejtőröket megoldva igyekszik visszatalálni a történet legelején hátrahagyott társaihoz. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kaland része az emberiség eltűnését és az általuk hátrahagyott robotokat övező rejtély is. Bár a Stray forradalmi újdonságokat a játékmechanika terén nem kínál, de a különleges főhős által biztosított új perspektíva mégis frissé és lenyűgözővé teszi a végigjátszás élményét. A talpraesett és imádnivaló főszereplő aprólékosan kidogozott manírjai és általános kivitelezése pedig minden játékos számára egyértelművé teszi, hogy egy olyan alkotással van dolga, ami abszolút szeretetből készült.
God of War: Ragnarök
A God of War Ragnaröknek legalább olyan minőséget kellett biztosítania, mint a 2018-as epizódnak, és bár a legtöbb fejlesztő csapatot már ez is megugorhatatlan kihívás elé állította volna, a Sony Santa Monica nem okozott csalódást: mindent szállítottak, amit csak reméltünk az északi saga lezárásától. Gyönyörűen megírt és a szinkronszínészek nagyszerű alakításainak köszönhetően jól elmesélt történet, ami megnevettet, érzéseket kelt és elégedettséget nyújt a kataklizmaszerű finálé felé haladva. Az akció csúcsminőségű, a fejlesztőknek sikerült tovább tökéletesíteniük az előző God of War már amúgy is kielégítő és jutalmazó játékmenetét, köszönhetően a csépelhető ellenfelek változatosságának, a korábbinál több, tényleg minőségi szórakozást nyújtó főellenfélnek, a különféle mellékküldetéseknek és mind a kilenc, felfedezésre váró birodalomnak. A Ragnarök szinte minden tekintetben felülmúlta elődjét, és ismét bebetonozta a God of War-sorozat helyét a legnagyobb PlayStation-exkluzív szériák sorában.
Marvel’s Midnight Suns
Habár az elmúlt években kaptunk kiváló Marvel-karaktereken alapuló játékokat (Spider-Man, Spider-Man: Miles Morales, Guardians of the Galaxy), még sokan emlékezhetnek a 2020-as Marvel’s Avengersre, ami a legtöbbünkben keserű szájízt hagyott. Ennek fényében némi szkepticizmussal vártuk a Marvel’s Midnight Suns megjelenését, ám a félelmeink alaptalannak bizonyultak, ugyanis a Firaxis Games fejlesztése az idei év egyik legkellemesebb meglepetése lett. A program külsőre ugyan a tíz évvel ezelőtti játékokat idézi, de a történet, a játékmenet és a jól megírt karakterek feledtetik, hogy a grafika nem hozza a manapság megszokott AAA-kategóriás alkotások színvonalát. Körökre osztott, kártyapaklikon alapuló, tényleg taktikus és sokoldalú lehetőségeket biztosító harc, olyan sztori, ami a Marvel univerzum kevésbé ismert oldalát (mágia, misztikum, démonok) mutatja be, illetve változatos hősfelhozatal, eltérő képességekkel és olyan szociális interakciókkal, amik képesek befolyásolni a játékmenetet. A végeredmény tényleg annyira szórakoztató, hogy még azoknak is érdemes egy próbát tenni vele, akik amúgy idegenkednek a kártyákon alapuló vagy éppen körökre osztott harccal operáló videójátékoktól.
Horizon Forbidden West
2017-ben a Horizon Zero Dawn egy olyan világot, egy olyan főhőst és egy olyan kalandot nyújtott a játékosok számára, amit a fentebb emlegetett God of Warhoz hasonlóan nagyon nehéz feladat volt folytatni, hát még túlszárnyalni. A fejlesztésért felelős Guerrilla Games viszont megbirkózott a kihívással, és egy olyan folytatást hozott tető alá Horizon Forbidden West címmel, amire a legtöbben vágytunk. Visszakaptuk az első részben megismert Aloy-t, az elmúlt évtized egyik legszimpatikusabb főszereplőjét, mellé pedig érkezett egy kiválóan felépített és a végletekig csavart történet, továbbá élvezetes játékmenet, hatalmas, szabadon bejárható, elképesztően változatos játéktér, na meg a széria lényegét adó, újabb ikonikus robotmonstrumok – amiket most sem csak levadászni, de használni is lehetett a céljainkra. A Forbidden West lényegében tökéletes folytatás, ami tovább tágította a Horizon-univerzumot, több tucat órára a képernyő elé szegezett, és kanyarított egy olyan finálét, hogy már most tűkön ülve várjuk a 2023-ban érkező kiegészítőt, illetve a minden eddiginél durvábbnak ígérkező harmadik epizódot.