A túzokról talán már minden magyar hallott, az egyik legismertebb közmondásunk is ehhez a fajhoz kapcsolódik. A madár igazi büszkeségünk, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület címerállata, és még a Bëlga is megemlékezett róla egyik leghíresebb számában.
Mégis, ha megkérnénk az utca emberét, hogy rajzoljon le egy túzokot, valószínűleg nehéz feladatot bíznánk rá, egy fehér gólya, egy vadkacsa, egy házi veréb vagy egy varjú megjelenése sokkal inkább az ember előtt van. Ennek oka az, hogy ezek a fajok meglehetősen nagy számban fordulnak elő hazánkban, ráadásul az ember közelségét is jól viselik, sőt kifejezetten kedvelik azt, településeken is könnyedén összefuthatunk velük.
A túzok magyarországi állománya ezzel szemben igen kicsi, mintegy 1400-1600 példányt számlál. A faj elterjedése szigetszerű, a madarak ráadásul rejtőzködőek, félénkek, nagyon érzékenyek a zavarásra, és nem tűrik az emberi jelenlétet.
Pedig lenyűgöző küllemű állatról van szó: a kakasok akár 16 kilogrammosra is megnőhetnek, szárnyfesztávolságuk a 2,5 métert is megközelítheti. A túzokfélék – köztünk a „mi” madarunk, a nagy túzok (Otis tarda) – a legnagyobb tömegű, még éppen röpképes madarak közé tartoznak.
A hazai populáció az 1980-as évekre a vadászat és az élőhelyek pusztulása miatt durván megfogyatkozott, a célzott természetvédelmi intézkedések azonban utóbb meghozták eredményüket. Mára Magyarországon található a faj legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye, a javuló helyzet viszont nem jelenti azt, hogy az állatok teljes biztonságban vannak.
Egy meglehetősen alacsonyan szálló, a levegőben lomha, nehezen lavírozó fajról van szó, amelynek komoly nehézséget okozhat a hirtelen felbukkanó akadályok, például a ködben megbúvó kábelek elkerülése.
Ezt a problémát felismerve egyre több helyen próbálnak alternatívát találni. A törekvésben az E.ON jár az élen, amely korábban három területen is a felszín alá vitte a túzokokra veszélyes vezetékeket, legújabb projektjük a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, szélturbinák árnyékában zajlik.
Dőljön az oszlop
„Az E.ON stratégiája három pilléren nyugszik, amelyből az egyik a fenntarthatóság. Igyekszünk minden tevékenységünket úgy megtervezni és végrehajtani, hogy a legkisebb kárt okozzuk a természetnek, amelyben élünk” – mondta Haraszti Judit, az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. vezérigazgatója a november 25-én, a Mosonszolnok és Újrónafő között megrendezett sajtóeseményen. Mint kiemelte, a környezet megóvása szempontjából a madarak évek óta fókuszban állnak a vállalatnál.
A cég természetvédelmi szakértőkkel egyeztetve próbál segíteni az állatokon: a társaság az új vezetékeket madárbarát módon építi ki, a meglévőket pedig átalakítja. Az egyik gyakori módszer, hogy az oszlopoknál a keresztkarokra úgynevezett madárvédő szigetelést visznek fel.
„Minden munkánál figyelembe vesszük az adott környezetet, egészen máshogy dolgozunk egy városban, egy faluban vagy egy nemzeti parkban. A legfontosabb az, hogy mindenhol megtaláljuk a partnereket, akik segíthetnek. Mi az E.ON-nál alapvetően villamossági szakemberek vagyunk, nem biztos, hogy minden környezetben tudjuk, miként is zavar a munkánk” – nyilatkozta a 24.hu-nak Haraszti Judit.
Az E.ON túzokvédelmi kezdeményezése magyar ötletnek tekinthető: nem külföldi példákra támaszkodtak, ehelyett egyedül a hazai nemzeti parkokkal konzultáltak. Mint megbizonyosodtak róla, a faj esetében egyetlen megoldás jöhet számításba: a levegőben lévő vezetékeket földkábelekre kell cserélni.
A cég a méretes madarak megóvása érdekében korábban vitt már le kábeleket a föld alá a Fertő-Hanság Nemzeti Park, a Kiskunsági Nemzeti Park és a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén. Ezúttal szintén a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban valósítottak meg egy projektet: 7 kilométerről távolították el a veszélyes vezetékeket, amelyek most a föld alatt futnak. Az ennek apropóján tartott sajtóeseményen ünnepélyesen ledöntöttek az első, immár felesleges oszlopokat.
A projekt nem egyszerű: egyrészt drága beruházásról van szó, másrészt az érintett területen mezőgazdasági munka folyik, az átalakításkor ezért azt is figyelembe kell venni, hogy a talaj ne veszítsen mezőgazdasági értékéből – a termőréteg meglehetősen vékony, alatta a Pannon-tenger kavicsos maradványai rejtőznek. A föld kímélése a helyi madárállomány számára is kiemelten fontos.
Madarak a szélturbinák árnyékában
„A Mosoni-sík nagyon régóta ad otthont a túzokoknak, illetve más madaraknak. Itt megmaradt a rendszerváltás után is a nagytáblás mezőgazdasági művelés, ami nagyon kellemes élőhelyet biztosít a túzokoknak” – mondta Kulcsárné Roth Matthaea, a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója a sajtótájékoztatón. Bár a faj korábban is védett volt, maga a terület csak az Európai Unióhoz való csatlakozást követően, a Natura 2000 hálózat révén vált védetté, ami a rajta élő állatok megóvását is elősegítette.
A környéken most nagyjából ötven túzok telel, nyáron, a költés idején viszont 100-150 példány is megjelenhet – a legnagyobb hazai állományok Dévaványa környékén és a Felső-Kiskunság területén élnek. Kulcsárné Roth Matthaea szerint a helyi populáció konstansnak tűnik, nem tapasztalnak csökkenést.
A növekedést nehezíti, hogy mégiscsak zavart területről van szó, a mezőgazdasági termelés és a helyi forgalom egyaránt problémát jelenthet az állatoknak. A szakemberek legnagyobb meglepetésére ugyanakkor a madarak mintha elkezdtek volna alkalmazkodni a zavaró tényezőkhöz, még a szélturbinák telepítése sem okozott populációcsökkenést.
A nemzeti parkban abban bíznak, hogy a kábelek leszerelése tovább javíthat a faj helyzetén.
„Magyarországon a túzok természetvédelmi értéke 1 millió forint, de ez alapvetően csak egy szám. Azt szoktuk mondani, hogy ha a vezetékek földbe helyezésével egy pár madár elkerülheti a pusztulást, és tovább szaporodhat, már hatalmasat nyertünk, többet, mint 1-1 millió forint” – állapította meg Kulcsárné Roth Matthaea. Mint hozzátette, ez különösen igaz a kakasok esetében.
Nehéz felmérni a károkat
Azt nehéz megállapítani, hogy a vezetékek pontosan mekkora károkat okoznak a fajnak, illetve más madaraknak. „Kutatások és sejtések vannak, nagyon rossz százalékban lehet megtalálni az ily módon elhullott madarakat, hiszen a rókák és más állatok eltakarítják a tetemeket” – mondta a 24.hu-nak Kulcsárné Roth Matthaea.
Mivel a fészkeket és a tojótyúkokat monitorozzák, a szakértők az itt tapasztalható zavarokból következtethetnek a leginkább arra, ha például kakasok pusztulnak. A hímek kiesése ugyanis kimutatható hatást gyakorol a szaporulatra.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság egyébként más, túzokoknak otthont adó nemzeti parkokkal is szoros kapcsolatban van. A terület különlegessége, hogy a helyi, tágabb populáción három ország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország osztozik, a szakértők pedig határokon átívelve osztják meg egymással tapasztalataikat. A tágabb régió teljes állománya megközelítőleg 500 példányt számlál.
A faj érdekében nem csak a vezetékek áthelyezéséről érdemes gondolkodni. Mint fentebb írtuk, a madarak meglehetősen érzékenyek a zavarásra, ezért fontos, hogy a mezőgazdasági munka is számukra megfelelően folyjon. Szerencsére a nemzeti park ebből a szempontból is akad partner, a Lajta-Hanság Zrt.-vel például szintén van együttműködés.
Ami mindenképp pozitívum: a vadászat gyakorlatilag már nem jelent fenyegetést a madarakra. Bár a gólyák esetében még ma is látható, hogy a vándorlás alatt sok egyedet kilőnek, a túzokoknál hasonló nem igazán figyelhető meg, még tőlünk délre sem. Igaz, mint Kulcsárné Roth Matthaea rávilágított, a zavarás, a magasban lévő vezetékek más országokban továbbra is gondot jelenthetnek.
