A kutatókat nagyjából fél évszázada foglalkoztatják Namíbia furcsa, sivatagi boszorkánykörei. Alapvetően két elméletet dolgoztak ki magyarázatul, az egyik szerint a csupasz gyűrűket termeszek hozzák létre, a másik szerint a növények önszerveződése áll a háttérben. Szakértők egy csoportja a közelmúltban a Namib-sivatag két, szokatlanul csapadékos esős évszakát kihasználva vizsgálta a formációkat – írja a Göttingeni Georg-August Egyetem oldala.
A friss tanulmány alapján az esőt követően a boszorkánykörben lévő növények gyorsan elpusztulnak, a termeszek pedig nem járulnak hozzá a folyamathoz.
A parttól mintegy 80-140 kilométerre, a sivatagban több millió boszorkánykör található. Ezek a gyűrűk nem a gombákhoz köthető, jól ismert formációk, ehelyett olyan, néhány méter széles területek, amelyekről hiányzik a vegetáció. Egyes kutatók régóta úgy vélik, hogy a növények pusztulását a termeszek okozzák.
Stephan Getzin, a Göttingeni Georg-August Egyetem munkatársa és kollégái vizsgálatuk során alapos elemzés alá vetették a helyi füveket, még nedvességmérő szenzorokat is kihelyeztek. Ezek segítségével 30 percenként kaptak adatott a talaj víztartalmáról a 2020-as száraz évszak idején, illetve a 2022-es esős szezon végén.
Az eredmények azt mutatták, hogy a hogy a körök belsejébe és külsejébe eltérő mennyiségű nedvesség jut be. Nagyjából tíz nappal egy-egy eső után a gyűrűkben a vegetáció elkezd pusztulni, húsz nap után pedig teljesen kiszárad. A belső füvek gyökerei gyakran hosszabbak, mint a külső növényeké, ami arra utal, hogy a kedvezőtlen helyen lévő füvek minden áron megpróbálnak nedvességhez jutni a talajban.
A vegetáció kifejlődése előtt a gyűrűn kívül és belül egyaránt lassan tűnt el a földben lévő víz, a külső füvek megjelenésük után viszont gyorsan elkezdték felszívni a nedvességet, ellehetetlenítve a boszorkánykörön belüli társaikat. Hasonló, önszervező növényi struktúrákat a világ másik zord, száraz területeiről is ismernek.
