Samsung Galaxy A53 5G
Bár a Samsung mostanában főleg a hajlítható kijelzős csúcsmobiljaival került be a hírekbe, a cégnek azért bőven akadnak megfizethetőbb modelljei is. Ezek egyike a Galaxy A53 5G, egy korrekt, középkategóriás modell, amit megbízható forrásból már 160 ezer forintért is haza lehet vinni. A hazai mobilszolgáltatóknál pedig ennél olcsóbban is hozzá lehet jutni. Ezért a pénzért ízléses műanyag készülékházat kapunk, IP67 szabvány szerinti víz- és porállósággal, illetve egy 6,5 hüvelykes AMOLED paneles kijelzővel, ami 1080 x 2400 pixeles felbontás mellett kínál maximum 120 Hz-es képfrissítést. Jack-csatlakozó ugyan nincs, de a SIM-tálcába két kártya is helyezhető, illetve adott a 128 gigabájtos háttértár bővítésének lehetősége, akár 1 terabájtig.
A burkolat alatt a gyártó saját fejlesztésű Exynos 1280 processzora dolgozik, egy Mali-G68 grafikus mag és 6 gigabájt memória társaságában. Bár nem ez a legjobb összeállítás ebben a szegmensben, néhány kisebb akadást leszámítva az Android 12 alapú rendszert gördülékenyen kezeli, sőt, még a 3D-s játékoknak is neki lehet futni vele. Emellé ugye adott az 5G támogatás, a kétcsatornás Wi-Fi 5, a Bluetooth 5.1, az NFC, illetve az 5000 milliamperórás akkumulátor, ami akár két napig is életben tartja a készüléket – cserébe maximum 25 wattal tölthető.
A Samsung ennél a készüléknél összesen öt kamerát kínál: egyet az előlapon, négyet a hátlapon – bár utóbbinál az egyik lencse külön nem használható, hiszen csak egy mélységszenzorról beszélünk. A szelfikamera 32 megapixeles, teljesen korrekt eredménnyel, hátul pedig egy 64 megapixeles főkamera, egy 12 megapixeles széleslátószögű modul és egy 5 megapixeles makró várja a felhasználókat (itt ráadásul ennek van is értelme, nemcsak dísz, mint sok kínai készüléken). A fő- és széleslátószögű egységgel normális fényviszonyok között egész remek fotók lőhetők, este viszont már csak a 64 megapixeles kamerával érdemes próbálkozni.
Mindent egybe véve a Galaxy A53 5G egy korrekt készülék a jelenlegi áráért, viszont, ha valaki szeretne spórolni 20 ezret, és van akkora mázlija, hogy még le tud csapni az egyre ritkább Galaxy A52S-re, akkor egy percig se habozzon. Hiszen lényegében ugyanezt a telefont kapja meg valamivel kevesebbért, és ebben az esetben még a töltőfej sem hiányzik a dobozból.
Realme GT2
A Realme már itthon sem ismeretlen márka, és a kínai gyártó rendre elhozza Magyarországra a jó ár/érték arányú készülékeit. Ide tartozik a GT2 is, ami 170 ezer forint környékén vihető haza. Szintén egy ízléses készülékről beszélünk, ami részben környezettudatos is, hiszen a hátlap újrahasznosított biopolimerből készült, aminél bónusz, hogy kinézetre egész egyedi, tapintása pedig kifejezetten kellemes. A kijelző mérete 6,62 hüvelyk, a panel 120 Hz-re képes kiváló Super AMOLED, méghozzá 1080 x 2400 pixeles felbontással, HDR10+ támogatással és kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasóval (de emellé akad 2D-s arcfelismerés is). IP-szabvány szerinti védelmet ugyan nem kapunk, ahogy jack-csatlakozót sem, cserébe viszont az 5000 milliamperórás akkumulátor akár 65 wattal is tölthető, ráadásul a dobozból nem hiányzik a kompatibilis adapter sem.
Hardver terén szintén nincs ok panaszra, hiszen a burkolat alatt egy Qualcomm Snapdragon 888 processzor dolgozik, egy Adreno 660 grafikus egység társaságában, amit 8 gigabájt memória és 128 gigabájt háttértár egészít ki – utóbbi viszont nem bővíthető. Ez röhögve kiszolgálja az Android 12 alapú Realme rendszert, és a mobiljátékok sem okoznak gondot neki. De a specifikációs lista többi része sem okoz csalódást: 5G, Bluetooth 5.2 (A2DP, AAC, SBC, aptX, aptX HD, LDAC támogatással), Wi-Fi 6, NFC, és a SIM-tálca is két helyet kínál.
Amiben a Realme GT2 elmarad a Samsung mobiljához képest, az a kamerarendszer. Az előlapon egy 16 megapixeles szelfiegység teljesít szolgálatot, hátul pedig egy 50 megapixeles főkamera, egy 8 megapixeles széleslátószögű egység, illetve egy 2 megapixeles makró található. A főmodullal tisztességes képek lőhetők, a széleslátószögű kamera teljesítménye ugyanakkor hagy némi kívánnivalót maga után már nappal is, este pedig nincs értelme erre váltani. Éppen ezért, ha valakinek fontos a fotózás, jobban jár az A53-mal, ha viszont a jobb teljesítményt, a jobb adatkapcsolatot és a gyorsabb töltést preferáljuk, akkor a GT2 lesz a megfelelő választás.
Poco F4
A Poco a Xiaomi almárkája, és mára itt találjuk a gyártó legjobb árfekvésű középkategóriás mobiljait. A Poco F4-re már 150 ezer forint környékén lecsaphatunk, és ezért az összegért egy alapvetően decens telefon kerül a tulajdonunkba. A készülék külsőre nem túl izgalmas, cserébe az összeszerelésre nem lehet panasz, és a Realme versenyzőjével szemben itt kapunk IP53-szabvány szerinti por- és cseppállóságot. A kijelző méretes, 6,67 hüvely, méghozzá AMOLED panellel, ami itt is tudja a 1080 x 2400 pixel felbontást, adott a HDR10+ és a Dolby Vision, viszont a képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasóról le kell mondanunk, azt az oldalt található bekapcsoló gombra applikálta a gyártó. Van cserébe 5G, Wi-Fi 6, Bluetooth 5.2, kétfoglalatos SIM-tálca, a csomagban pedig nemcsak USB-C/jack átalakítót találunk, de töltőadaptert és szilikontokot is.
A hardver szerényebb, mint a Realme-nél, hiszen csak egy Qualcomm Snapdragon 870 processzort kapunk, de itt is megvan az Adreno 660 grafikus mag, mellé 6 gigabájt memória és 128 gigabájt háttértár (bővítésre viszont itt sincs lehetőség). Az Android 12 alapú kezelőfelület ezen is gond nélkül fut, és ahogy a többi versenyzőnk esetében, itt sem kell lemondani a mobiljátékok okozta örömökről. Az aksi ugyan „csak” 4500 milliamperórás, de átlagos használat mellett bírja két napig, a 67 wattos gyorstöltéssel pedig nagyjából 40 perc alatt nulláról maximumra tölthető a telep.
A Poco F4 a jelen összeállításunk legolcsóbb darabja, és ezért cserébe a kamerák terén kell némi kompromisszumot kötni. A 20 megapixeles szelfikamera teszi a dolgát, a 64 megapixeles főkamera nappal és este is szépen teljesít, a széles látószögű modul pedig a legtöbb, 8 megapixeles variánshoz hasonlóan főleg normális fényviszonyok között produkál értékelhető képeket. A 2 megapixeles makró pedig a felesleges kamerák iskolapéldája, értékelhető közeliket nagyjából lehetetlen készíteni vele. Ezzel persze bőven együtt lehet élni, és összességében elmondható, hogy a Poco ezen modelljével nem lehet mellé lőni, ugyanakkor az kétségtelen, hogy valamivel többért a Samsung jobb fotós képességeket, míg a Realme jobb teljesítményt nyújt.
Nothing Phone (1)
A Nothing a OnePlus alapító, majd onnan lelépő Carl Pei új cége idén nyáron rukkolt elő az első okostelefonjával, amit nem túl kreatív módon a Nothing Phone (1) nevet kapta. Szerencsére maga a készülék jóval érdekesebb, mint a neve, és az sem véletlen, hogy ez a listánk legdrágább darabja: legjobb esetben 190 ezer forintért vihető haza.
Kezdjük azzal, hogy aki egyedi telefont szeretne, annak a jelenlegi listánkról ez lesz a legjobb választás, méghozzá a piacon – egyelőre – egyedinek mondható kialakítása miatt.
A készülék elől és hátul üveg, fémkerettel, a különlegessége viszont az, hogy a hátlapi felület átlátszó, így megcsodálhatók az egyes részletek (pl. a vezeték nélküli töltéshez nélkülözhetetlen tekercs), és az üveg alatt megannyi LED kapott helyet, négy különálló, Glyph néven emlegetett csíkra helyezve. Ezek egyrészt veszett jól néznek ki, mikor felvillannak, másrészt a fények testre szabhatók, használhatjuk őket hívásokhoz, értesítésekhez, névjegyekhez, így a készüléket némára állítva is pontosan tudhatjuk, mi történik a telefonunkon, vagy ki hív, de a LED-ek akár zenéhez is társíthatók, sőt, fotós világításként is használhatjuk azokat. Szóval nemcsak látványos „parasztvakításról” van szó, hanem olyan funkcióról, amit az ügyes beállításokkal praktikusan ki lehet használni. Emellett – a tapasztalataink alapján – a Glyph „menőzésre” is kiválóan alkalmas.
Mindez persze mit sem érne megfelelő hardver nélkül, és a Nothing a különleges hátsó burkolat mellé a kategóriában jónak mondható specifikációkat kínál. Egyrészt adott egy 6,55 hüvelykes, Super AMOLED paneles kijelző, 1080 x 2400 pixeles felbontással, 120 Hz-es képfrissítéssel és HDR10+ támogatással, másrészt kapunk egy Qualcomm Snapdragon 778G+ processzort, Adreno 642L grafikus maggal, 8 gigabájt memóriával és 128 gigabájt háttértárral. Bővítésre ugyan itt sincs lehetőség, de van képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó, Wi-Fi 6, Bluetooth 5.2 és NFC, két kártyahelyes SIM-tálca, továbbá egy 4500 milliamperórás akkumulátor, ami nemcsak vezetékkel tölthető (33 W), de vezeték nélkül is (15 W), sőt a reverse charging (5 W) sem maradt ki.
A pontot az i-re pedig az teszi fel, hogy a Nothing Phone (1) a fotózás terén sem vall szégyent. A gyártó itt (nagyon helyesen) a mennyiség helyett a minőségre helyezte a hangsúlyt, így a kötelező szelfikamera mellett a hátlapra csak két egység került, de azok legalább tényleg jól használhatók. Az 50 megapixeles főkamera nappal és este is szép képeket készít, a manapság divatos portré módban is megállja a helyét, a szintén 50 megapixeles széleslátó egység pedig nemcsak az alap funkcióját látja el tisztességesen, de még makrózásra is remekül használható.
A Nothing készüléke ugyan nem találja fel a spanyolviaszt, de a testre szabható Glyph csíkoknak hála üde színfolt az egyre jellegtelenebbé váló okostelefonok között, ráadásul a gyártó nem esett abba a hibába, hogy rögtön egy csilli-villi csúcsmobillal álljon elő. Ehelyett leraktak az asztalra egy olyan középkategóriás készüléket, aminek az ára még Magyarországon is 200 ezer alatt maradt, miközben minden szempontból többet nyújt, mint az olyan bejáratott márkák hasonló kategóriás készülékei, mint például a Huawei vagy a Honor.
