Márciusban lesz tizennégy éve, hogy Budapesten élek. Közben összeköltöztem a párommal, született két gyerekünk, berendezkedtünk az itteni életre. A lakcímemet viszont évekig nem jelentettem át, valahogy soha nem tűnt fontosnak.
Bár hivatalos adatok nincsenek, jó eséllyel sok ezren lehetnek Magyarországon olyanok, akiknek a bejelentett lakcíme eltér attól a helytől, ahol életvitelszerűen élnek. Bár ezt a legtöbben nem élik meg problémaként, és ahogy az idézett esetben is látszik, nem tulajdonítanak neki jelentőséget, mégis előfordulhatnak olyan kellemetlenségek, amik könnyen kiküszöbölhetők lennének.
Tavaly év végén aztán eldöntöttük, hogy igényeljük a 3+3 millió forintos otthonfelújítási támogatást. Ahhoz viszont, hogy ezt megkapd, előtte legalább egy évig az adott helyen kell laknod. Ezért, hogy még beleférjünk, decemberben végül bejelentkeztem a budapesti lakcímemre, hogy az idei év végén esetleg fel tudjuk venni a hitelt. Igaz, hogy évek óta itt élek, de most papíron is bizonyítanom kell, hogy tényleg itt lakom.
Több összetevője van annak, hogy ilyen szituációk kialakulhatnak, bérlői oldalról hozzájárul ehhez a gyakori költözködés és a lustaság, a bérbeadóknál pedig a tájékozatlanság, a bizalmatlanság és a kényelem. Az idei évtől ráadásul egy jogszabály-módosítás miatt még komplikáltabb lett az ügy.
Senki nem felelős semmiért
A 2021. december 31-éig hatályos lakcímbejelentési szabályok szerint minden állampolgár köteles volt a beköltözéstől számított három napon belül bejelenteni lakóhelyként azt az ingatlant, ahol ténylegesen élt. Az idei év első napjától ez már nem így van. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény új rendelkezései alapján a lakóhely fogalma: annak a lakásnak vagy szállásnak a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál.
A jogszabály módosítását megelőzően a lakóhelyünk az a lakás volt, ahol éltünk, vagyis az az épület vagy épületrész, amelyet életvitelszerűen otthonként használtunk, illetve az a helyiség, ahol szükségből laktunk vagy megszálltunk, ha más lakásunk nem volt.
Az új szabályozás alapján már nem minősül jogellenesnek, ha valaki olyan lakóhelyet jelent be, ami eltér a tényleges lakhelyétől, és a bejelentett lakhely csak a kapcsolattartásra szolgál, esetleg a lakóhellyel kapcsolatos jogok és kötelezettségek gyakorlásához
– magyarázza Szatmári Andrea, az Utcajogász Egyesület munkatársa, rávilágítva arra, hogy az új szabályok értelmében már nem kötelező a valós, életvitelszerű lakóhelyet bejelenteni, így aztán felelősséggel sem tartozik ezért sem a bérlő, sem a bérbeadó.
2021 végéig kizárólag az állampolgár felelőssége volt, hogy a saját tényleges lakóhelyét bejelentse, a bérbeadó viszont ezt mindenféle szankció nélkül megtagadhatta. Ez ellen egyedül úgy lehetett védekezni, ha a bérleti szerződést úgynevezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták, mert ez esetben a bérbeadó hozzájárulása nem volt szükséges a lakcím bejelentéséhez, elegendő volt a bérleti szerződést bemutatni a hivatalban. Erről azonban csak kevesen tudtak, így a bérlők nagy része nem is gondolkodott abban, hogy a bérelt ingatlanba jelentse be a lakcímét. A jogász megerősíti, hogy munkájuk során rengeteg olyan esettel találkoznak, amikor a bérbeadó már a szerződésben kiköti, hogy nem járul hozzá a lakcímbejelentéshez, ami nehezen feloldható jogi problémát okoz.
Amikor új albérletbe költöztem, érdeklődtem a tulajnál, hogy bejelentkezhetek-e az albérlet címére. Ő kedvesen, de határozottan azt mondta, nem nagyon támogatják ezt, a korábbi bérlőknek sem engedték soha. Hogy nyomatékosítsa, egy olyan esetet is említett, amikor a bérlőjük a megkérdezésük nélkül mégis bejelentkezett hozzájuk. Amint tudomást szereztek erről, felbontották a szerződését, és kitették a szűrét.
A bérbeadó ebben az esetben egyértelműen jogszerűtlenül járt el, hiszen a szerződés felbontása a lakásba történő bejelentkezés miatt csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha a bérlő kötelezettséget vállalt arra, hogy nem fog bejelentkezni – magyarázza a jogász. Az albérlőnek valószínűleg eszébe sem jutott, hogy igazát adott esetben jogi úton is tudná bizonyítani, ami jól jelzi a fennálló erőviszonyokat. A jelenlegi lakáspiacon a szerződéses szabadság nehezen értelmezhető, hiszen a bérlőnek a lakhatásáról van szó.
Teljes ellehetetlenülés helyett maximális kényelem
Jellemzően tehát a bérbeadók diktálnak tehát, ez azonban nem indokolja azt, hogy valaki ne legyen partnere az albérlőjének. Ha nem az, annak több oka is lehet. Ha például feketén adja ki a lakását, értelemszerűen el akarja kerülni a feltűnést, így hivatalosan nem fogja feltüntetni, hogy mások is laknak az ingatlanában, de arra is akad példa szép számmal, amikor a bérlők gyorsan váltják egymást, túl sokan fordulnak meg a lakásban, ami kellemetlenséget okozhat a tulajdonosnak. A legjellemzőbb ok mégsem ez Szatmári Andrea szerint, hanem egy ezerszer cáfolt, mégis elpusztíthatatlan mítosz.
Mi úgy tapasztaljuk, a mai napig élő legenda, hogy a lakcím bejelentése valamilyen jogosultságot jelent a bérlő számára annak ellenére, hogy a törvény az 1992-es kihirdetése óta szó szerint tartalmazza, hogy a lakcímbejelentés ténye önmagában a lakás vagy az ingatlan használatához fűződő, valamint egyéb vagyoni jogot nem keletkeztet és nem szüntet meg.
Attól tehát, hogy valaki bejelentkezik egy lakcímre, nem formálhat jogot az ingatlanra, így emiatt azzal a veszéllyel sem kell számolnia egyetlen bérbeadónak sem, hogy a végén nem tudja kirakni a nem kívánatos bérlőjét.
Azért lenne fontos, hogy ezzel mindenki tisztában legyen, mert az egyértelmű feltételek garantálhatnák, hogy minél több embernek ott legyen a lakcíme, ahol ténylegesen lakik, valamelyest orvosolva ezzel a zűrzavaros állapotokat. Azt pedig külön érdemes hangsúlyozni, miért érné meg minden bérlőnek a lakcímbejelentés. Ha ugyanis a tényleges és a bejelentett lakóhelye eltér, egészen hétköznapi dolgokban érheti kellemetlenség az embert.
- Az egészségügyi szolgáltatások esetében a lakóhely szerint a körzethez tartozókat kötelező ellátni, kapacitás hiányában azonban – a sürgős esetek kivételével – visszautasíthatók azok, akiknek máshol van a bejelentett lakcímük. Ezt erősíti meg az első történetünk szereplője is, aki miután bejelentkezett a budapesti lakcímére, csináltatott egy laborvizsgálatot a közeli orvosi rendelőben, ahol azonnal ellátták. Ilyesmire korábban nem volt példa.
- Hasonló a szabály az óvoda és az iskola esetében is: a körzeten kívülieket csak akkor kell felvenni, ha van szabad férőhely.
- A szociális ellátásoknál néhány, a hajléktalan személyekre vonatkozó kivétellel a települési önkormányzat által nyújtott segélyek és szolgáltatások kizárólag az önkormányzat területén lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkezőket illetik meg.
- Ráadásul az önkormányzatok nagy része az életvitelszerű helyben lakást is előírja, ezért előfordulnak olyan esetek is, amikor valaki a lakóhelye szerint azért nem jogosult települési támogatásra, mert nem él ott, a tényleges lakóhelye szerint pedig azért, mert ott nincs bejelentett lakcíme.
- A kiskorú gyermeket nevelők esetén a lakcím elvesztése vagy hiánya miatt akár gyámhatósági eljárás is indulhat.
A fentiek alapján az látszik, hogy az ember akár teljesen ellehetetlenülhet, ha nincs bejelentett lakcíme arra a helyre, ahol él. Az Utcajogász munkatársa szerint azonban még ennél is mostohább helyzeteket okoz, ha valakinek semmilyen bejelentett lakcíme nincs, ekkor ugyanis a jogszabályok értelmében hajléktalannak minősül, függetlenül attól, hogy van-e hol laknia.
Ilyen esetekre
Ezt a megoldást eredetileg hajléktalanoknak találták ki, bár a jogász megjegyzi, hogy nem csak ők élnek ezzel a lehetőséggel, több olyan ügyfelük is akadt már, akiknek volt fedél a fejük fölött, mégis igényeltek ilyen dokumentumot. Ezeken a kártyákon nincs feltüntetve pontos cím, csak a település és adott esetben a kerület száma, rendeltetése pedig az lenne, hogy azok is hozzáférjenek az állami ellátórendszer szolgáltatásaihoz, akiknek erre máskülönben nem lenne lehetőségük. A valóságban azonban a települési szintű lakcím önmagában nem jogosít semmilyen konkrét ellátásra. A hajléktalanok számára járulékfizetés nélkül biztosított ingyenes egészségügyi szolgáltatás például lakcímkártya alapján nem jár, csak akkor, ha egy hajléktalanokat ellátó intézmény bejelenti az érintettet hajléktalanként. A bírósági eljárásokban egy nemrégiben módosított jogszabály szerint pedig csak akkor illeti meg a hajléktalanokat személyes költségmentesség, ha a hajléktalanok átmeneti szállását igénybe veszik.
Elviekben tehát jól hangzik a településszintű lakcímkártya, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a legtöbb esetben még folyószámlát sem lehet nyitni ilyen dokumentummal, nem szólva arról, hogy a munkáltatók nagy része szintén nem szívesen fogad el ilyen igazolványt, mindenhol az állandó lakcímet várják el.
Jön a választás és a voksturizmus
Az ismertetett régi problémák mellett az idei évtől egy újabb is megjelent. Ahogy arról már volt szó, a január 1-jén hatályba lépett jogszabály-módosítás után a bejelentett lakóhely a jövőben már csak értesítési címként funkcionál. Ahogy a TASZ is írta ezzel kapcsolatban, eztán nem kell ténylegesen ezen a címen élnie annak, aki lakóhelyet létesít. Azzal pedig, hogy az állam nem is várja el az állampolgártól, hogy a bejelentett lakcímén éljen,
Ez egyrészt azért problémás, mert fennáll a veszélye, hogy a jövőben a kifejezetten jobb minőségű szolgáltatásokhoz, támogatási pályázatokhoz való hozzáférés miatt egyre többen fognak a valóstól eltérő lakcímet létesíteni, ami az egyébként is egyenlőtlenül elosztott közszolgáltatási kapacitásoknál fennakadásokhoz vezethet.
De problémás azért is, mert kinyithatja a kapukat a voksturizmusnak, ami ellen több, a jogállami kérdésekkel foglalkozó civil szervezet, valamint az ellenzék képviselői is tiltakoztak. Tették ezt azért, mert a törvénymódosítás nyomán a jövőben nem lesznek büntetőjogi értelemben felelősségre vonhatók azok, akik rosszhiszeműen, kizárólag azzal a céllal létesítenek tényleges ottélési szándék nélkül magyarországi lakóhelyet, hogy a párt- vagy nemzetiségi listák mellett egyéni képviselőjelöltre is szavazhassanak. Ez pedig egyes körzetekben a választás eredményét is befolyásolhatja, akár el is döntheti.
Ezzel kapcsolatban Szatmári Andrea jelezte, hogy az Utcajogász Egyesület az Alkotmánybírósághoz egy figyelemfelhívó, úgynevezett amicus curiae beadványt készül benyújtani, amennyiben az ellenzék beadja azt az indítványát, amelyben a választójog gyakorlásával kapcsolatos visszaélési lehetőségek miatt támadják meg az új lakcímnyilvántartási szabályokat. Az Utcajogász honlapján részletesen összefoglalták, miért tartják problémásnak azokat, nem elsősorban a választások tisztaságát érintően, hanem amiatt, hogy az új szabályozás milyen sok területen nehezíti meg a bizonytalan lakhatású emberek életét. Szatmári Andrea is kiemelte, hogy a szervezet célja a beadvánnyal alapvetően az, hogy az átlagembert sújtó problémák is terítékre kerüljenek, amikor a döntéshozók arról értekeznek, mi minősüljön a jövőben hivatalos lakcímnek. Ha emiatt csak eggyel is kevesebb ember kerül képletesen utcára a jövőben, már megérte.
