Tisztelt BKV ZRt,
a mai napon (2007.11.04.) délután, 14:15 körül megdöbbentő eseménynek voltam tanúja és sajnos szereplője is.
A Deák téren, a 2-es metró mozgólépcsőjénél dolgozó két női ellenőr horgára akadt két angol turista. Bűnük az volt (mint az a későbbi “társalgás” során kiderült), hogy csak két jegyet váltottak, amikor az M3-as és az M2-es használatával próbáltak eljutni úticéljukhoz.
Amire figyelmes lettem: a korábban igen szorgalmasan, azaz embereket a mozgólépcsőről visszahúzó kolléganőjük (körülbelül 160 centi, középhosszú szőke hajú, szemüveges, foghíjas; az azonosítószámát nem figyeltem meg, talán nem is volt látható) emelt hangon beszél a két turistával. Egy lépéssel közelebb húzódva már azt is hallottam, amit azok mondtak: hogy a jegyek vásárlásakor megkérdezték az árust, hogy mire van szükségük, és szabálytisztelő emberekként meg is vásárolták a kapott információk szerint megfelelő mennyiségű (4db) jegyet, majd abban a boldog (naiv) hitben kezdték meg utazásukat, hogy az a négy jegy elég is lesz az oda-vissza útra. Mivel kolléganőjük csak az oszlopra kifüggesztett Utazási feltételekre mutogatott nekik bőszen, gondoltam, hátha a nyelvi nehézségek leküzdésével megoldható lenne ez a kis vita. (Nem csak a turisták lehetnek naivak.)
Már amikor megkérdeztem, hogy segíthetek-e, modortalan elutasításban részesültem (nem emlékszem a rám zúdított durvaságok mindegyikére, de néhány kifejezés megragadt): “Mit akar itt maga, menjen a dolgára”, és “Menjen innen, nem kell az okoskodása”, illetve egypár apróbb káromkodás. Valamivel udvariasabb válaszra számítottam, ám sebaj, a két turista örömmel fogadott. Nekem is elmesélték pár szóban kalandjukat, illetve hogy ők jóhiszeműen vették volna igénybe a 2-es metrót is, és a helyzet megoldásaként nagyon szívesen felmennek a jegykezelő gépekhez, hogy érvényesítsék a maradék két jegyüket. (Hogy ezt miért nem tehették meg: az ellenőrnő kezében volt mind a négy jegy, a két kezelt és a két kezeletlen is.)
A javaslatot továbbítottam kollégájuk felé is, de kiderült, hogy bár nem beszél angolul, érteni meglehetősen jól ért. Ekkor következett az újabb kultúrsokk (a teljesség igénye nélkül): menjek a jóq* anyámba, meresszem másutt a nagy *ggemet, ne szóljak bele, majd ismételt kérdésemre, hogy ugyan miért ne lehetne rugalmasan kezelni az esetet, miért ne mehetnének fel a mozgólépcsőn jegyet kezelni, azt a választ kaptam, hogy “mert Józsi sem mehetett el Kalocsára”. (Ez utóbbit így, ahogy írom, rá is kérdeztem még egyszer.) Felvilágosított továbbá, hogy nem én vagyok itt a főnök, ellátja a bajomat (el is hittem róla), majd a korábbi litániából idézett egypár örökzöld részletet (anyuról, a testalkatomról, az észbeli képességeimről, satöbbi.) A vele dolgozó kolléganőjének is odaszólt (aki két méterre foglalkozott egy másik utassal), hogy “nézd már, mit baszakszik ez itt”. Örömmel jelenthetem, hogy a másik ellenőrnő méltó volt mentorához. Szókincsük szinte 100%-ig egyezett. A véleményük is.Körülbelül ezen a ponton futott be a barátom, akire vártam. Az esemény pár másodperces figyelése után azt javasolta, hogy menjünk, és mivel mást nem tehettem, elindultunk. Ekkor megütötte a fülemet az illemprofesszor végső kinyilatkoztatása: “Kifizetik az ötezer forintot és mehetnek.” Eddig se hittem ugyan, hogy a BKV elveinek betartatásáért vívott keresztes hadjáratba ütköztem volna, ez azért már nagyon sok volt. Úgyhogy visszafordultam, és szóltam a turistáknak, hogy pénzt a világért se adjanak nekik. Ebben egyetértettek. Kolléganőjük utolsó szóáradatát már eleresztettem a fülem mellett, de az értelmét felfogva igen csúnyát mutattam neki.
Kérdéseim:
– miért alkalmaznak ilyen alávaló, udvariatlan, durva, egyszóval
teljességgel alkalmatlan embereket?
– miért nem tesznek semmit az ilyen esetek elkerülésére?
– nem érdekli Önöket, hogy egy ilyen esettel mekkora kárt okoznak?
– miért csak a szokásos sablonlevelet fogom kapni?Ezt a levelet a BKV Figyelő és a Tékozló Homár című fogyasztóvédelmi blogoknak is elküldöm (lásd címzettek).
Üdvözlettel,
Tomka Ildikó
