Arisztotelésztől ered a gondolat: az ember racionális lény, ez különbözteti meg az élővilág többi tagjától. Azóta is szeretünk ész-vezérelt teremtményként gondolni magunkra, a viselkedési közgazdaságtan egyik alapvetése ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a gazdasági és magánéleti döntéseinkben is sokkal nagyobb szerep jut a végig nem gondolt, csak utólag megmagyarázott automatizmusoknak, mint azt feltételeztük.
Például semmi racionális alapja nincs, hogy biztonsági megfontolásokból inkább ülünk autóba, mint repülőre, hiszen az egy utazásra jutó balesetek száma alapján utóbbi sokkal kockázatosabb. Ennek magyarázata az elérhetőségi torzítás. Autóbalesetből ugyan sokkal több van, de a repülőgép-katasztrófákból lesz inkább sajtóhír, így a repülés veszélyeit előbb vetíti elénk a tudatunk. Vagyis nem azt tartjuk valószínűbbnek, ami gyakrabban történik meg, hanem azt, ami jobban megfelel az előítéleteinknek.
Ugyanitt kell keresnünk a választ arra a kérdésre is, hogy miért hessegeti el a legtöbb ember a nyugdíjas évekre történő felkészülésnek még a gondolatát is. Racionális, előre tervező lényként az időben elkezdett nyugdíjcélú megtakarítás lenne kézenfekvő, pusztán a tények miatt. Magyarországon jelenleg az átlagnyugdíj alig több mint fele az átlagbérnek – márpedig a fele akkora jövedelem fele akkora életszínvonalat jelent. És ez az olló egyre nyílik: az elmúlt 5 évben az éves növekedés az átlagbéreknél 11,22%, míg a nyugdíjaknál csak 2,88% volt. Mi lehet a magyarázata, hogy nyugdíj-ügyben az előrelátás mégis csak kevesekre jellemző?
Éppen ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat az NN Biztosító új, a fentihez hasonló mentális csapdákat bemutató videósorozata, „Az álracionális én”. Az első epizód nem csak azt segít megérteni, hogy miért helyezzük gyakran a rövid távú, akár egészen apró előnyöket a hosszú távon érvényesülő sokkal hasznosabb célok elé, hanem azt is, hogy hogyan adhatunk jóval nagyobb súlyt a racionális szempontoknak a döntéseinkben.
Hogy a nyugdíjaslét ne az életszínvonalunk drasztikus csökkenéséről szóljon, arra meg lehet teremteni a fedezetet az időben megkezdett megtakarítással. Ráadásul ez nem csak pénzügyileg fizetődik ki: kutatások bizonyítják, hogy a sikerélmény, hogy tudatosan gondoskodunk időskori önmagunkról, nagyban növeli az önbecsülésünket. Ráadásul minél hamarabb hozzálátunk a nyugdíjaslét pénzügyi alapjainak megteremtéséhez, annál kisebb anyagi áldozatot kíván a jelenben az öngondoskodás.
