Első lépések

– Nagyobb lett a vártnál a GDP visszaesése, az előző költségvetés ezen bukott meg. Az Önök programjában 2009-re tervezett 400 milliárd forintos kiadáscsökkentés elég lesz?

– Jelenleg 5,5–6,0 százalékos idei GDP-visszaeséssel számolunk. Ez a legjobb tudásunk szerinti prognózis.

– Korábban is így gondolták a prognózisok kiadásánál.

Fotó: Szigeti Tamás

– A mostaniban nincsenek olyan feltételezések, amelyeken később meg kéne, hogy lepődjünk. Fél éve, egy éve messze nem tudtuk, hogy mi történik majd ilyenkor. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy most kimondom, ez egy optimista prognózis és majd fél év múlva a Figyelő számon kéri rajtam. Pontosabban szeretném, ha számon kérné rajtam, s nekem lenne igazam. Komolyra fordítva a szót, óvatosan jártunk el, így az 5,5–6,0 százalékos GDP-visszaesésről szóló prognózist konzervatívnak tartom.

– Mégis, mennyi tartalék van benne? Vannak elemzői prognózisok, amelyek a GDP 8–10 százalékos csökkenését sem tartják kizártnak.

– Maga a költségvetési tartalék a GDP 0,3 százaléka, de ebből a kormányprogramból még 7 százalékos gazdasági visszaesés is kiegyensúlyozható. Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy ha túlzott pesszimizmussal tervezünk, az önbeteljesítő jóslattá válhat, s magunkat kergethetjük bele egy lefelé irányuló spirálba. A szakmai konzervativizmus végletéig elmentünk. A hangulatkeltő, világvége jóslatok nem segítenek a gazdaságpolitikában.

– Értem én, de az eddigi költségvetési tervezés pont azt mutatta, hogy a kormányzat nem volt elég pesszimista.

– Ez most nem hazai jelenség. Az, hogy a februári makrogazdasági prognózis megváltozott, nem szakmai hiba, egyszerűen a világgazdasági körülmények változnak, s így az EU saját prognózisa is változik. Ehhez igazodunk.

– Térjünk át az adórendszerre. Az új kormány adócsomagja elég erősen különbözik a Reformszövetség keretében az Ön irányításával kidolgozott adóprogramtól. Nem érez feszültséget emiatt?

– Ütemezésében különbözik, irányában nem. A kormány programja csak „első lépéseket” hirdetett meg. A Reformszövetségé hároméves program, s én egyébként készen állok arra, hogy hirdessünk meg akár most is egy hároméves tervet. Ehhez azonban együttműködésre van szükség a teljes politikai paletta részéről. A jelenlegi költségvetési átalakítások 3 év alatt elérhetővé teszik a Reformszövetség programját. Abban 3 év alatt 1100–1200 milliárdos költségvetési kiadáscsökkentést irányoztunk elő. A jelenlegi kormányprogram két év alatt ennél nagyobb lefaragást céloz meg. Ennek egy része pillanatnyilag a recesszió kiegyensúlyozására megy el, de ettől függetlenül a mozgástér megmarad, tehát olyan adócsomagot kell összerakni, amelyből később nem lehet visszatáncolni.

– Ez innen kezdve politikai kérdés.

– Igen, az is, de ha egy racionálisan összerakott adórendszerbe beleszokik a lakosság és az üzleti szféra, akkor abból nehéz visszakozni. Évek óta annyit beszélünk az adórendszerrel kapcsolatos koncepciókról, hogy ezek egyre inkább összeérnek, egyre inkább közös szakértői véleménnyé válnak, függetlenül attól, hogy ki melyik politikai oldalon áll. Ennek alapján miért ne lehetne abban bízni, hogy azt a munkát, amit én szükségszerűen egy évig csinálok, másvalaki majd hasonló irányban folytatja?

– Nem lett volna célszerű akkor mindjárt hároméves programot bejelenteni? Elemzői vélemények szerint az, amit most terveznek, a minimál program, éppen a távlatokat illetően vannak erős kétségek.

– Szeretnénk a piac bizalmát minél gyorsabban megnyerni, szeretnénk eloszlatni azt a bizalomhiányt, ami abból fakadt, hogy a piac kiszámíthatatlannak tekinti a politikát. Erre csak úgy van lehetőség, ha a programunk minél nagyobb részét minél gyorsabban átvisszük. Ez az jelenti, hogy az első elemeket tervezzük meg gyorsan. Ezért van az, hogy a kormányprogram hangsúlyai 2009-re vonatkoznak, a 2010-es intézkedések pedig a tervek szintjén léteznek.

– Most jött az MSZP frakció üléséről, érez ehhez elegendő politikai támogatást?

– Igen, jelenleg érzek. De ez heteken belül a tények szintjén is kiderül.

– Mikor nyújtják be az első törvényjavaslatokat?

– Még a héten. Viszont még a nyáron szeretnénk elfogadtatni a 2009-es adótörvényeken túl a 2010-es javaslatokat is.

– Egy részletkérdés: az államháztartáson belül: a társadalombiztosítási önkormányzatok mérlege folyamatosan romlik, felvetődik a gyanú, hogy rengetegen menekülnek betegállományba az elbocsátások elől.

– Ezen költségvetési szempontból segít valamit az, hogy a táppénzt 70 százalékról 60 százalékra csökkentjük. Ha valóban ez áll a tb-kassza egyenlegének romlása mögött, akkor ez szabályozási kérdés is, és el kell gondolkodnunk rajta, hogy mit tudunk kezdeni vele.

– Csepp ez a tengerben, ha az államadósságot nézzük. Ön szerint mikor tér vissza a kereslet magyar állampapírokra?

– Óvakodnék attól, hogy bármilyen határidőt szabjak magunknak. Ennek részben külső feltételei vannak, és az is kell hozzá, hogy legyen piaci szándék Magyarország finanszírozására. Látni kell: a világban képződő megtakarításokat elszipkázzák például az amerikai kötvénykibocsátások. Kockázati besorolásban ezzel nehéz versenyezni. Nagyobb kockázatvállalási étvágy kell tehát a piac oldaláról, illetve csökkenő kockázat a mi oldalunkról. Ez utóbbit tudjuk befolyásolni. Azt azért megjegyezném, hogy jelenleg is folyamatosak az aukcióink, a kibocsátások sikeresek az egy évnél rövidebb állampapírok esetében. Az államkötvények piacának újraélesztéséhez megtesszük az előkészületeket. Az Államadósság Kezelő Központ csütörtökön indítja – először teszt üzemmódban – aukcióit.

– Ha nincs piaci hajlandóság, akkor az ország továbbra is az IMF hiteleire lesz utalva. Kérik az IMF-et, hogy engedje el a hiánycélt, vagy magunktól tartjuk a vállalást, a 3 százalék alatti GDP-arányos deficitet?

– Felveszem a kapcsolatot az EU-val és az IMF-fel, bemutatom nekik a programunkat és majd a beszélgetés során kialakul, hogy mi az, amit egyáltalán napirendre lehet tűzni.

– Ha ragaszkodnak a 3 százalékhoz, betartjuk?

– A megállapodáshoz tartani fogjuk magunkat.