A brit hírszerzés a koronavírus-járvány okozta korlátozások alatt az úgynevezett „hálószoba radikálisok” esetleges terrortámadásaira figyelmeztette a minisztereket. Olyan magányos farkasokról van szó, akik online radikalizálódtak, miközben hónapokat töltöttek otthon – írta a Telegraph. Azt még nem tudni, hogy az október 15-én meggyilkolt Sir David Amess tory képviselő esetében is erről van-e szó, de a nyomozás vélhetően erre is fényt derít majd.
A késeléssel egy szomáliai származású, brit állampolgárt gyanúsítanak, Ali Harbi Ali-t. A támadás Essexben történt, amikor a 69 éves politikus szokásos választóköri fogadóóráját tartotta. A hatóságok terrorcselekménynek nyilvánították a gyilkosságot.
A gyanú szerint a 25 éves Ali terve az volt, hogy más képviselőkkel is végez. Emiatt a briteknél újra felmerült, hogy komolyabban kellene venni a képviselők otthonainak és választókerületi irodáinak védelmét.
Ez a politikai kultúra magában hordozza az erőszakot
Dominic Raab, aki korábban az EU-ból történő kilépésért felelős kormánytag volt, ma pedig igazságügyi miniszter, az október 15-án történtek után arról beszélt, hogy a támadás nem a semmiből jött, nincs olyan képviselő, aki nem kapott volna még fenyegetést.
Az elmúlt két évben három olyan életveszélyes fenyegetést kaptam, ami beavatkozást igényelt.
Mindez újra rávilágít arra, hogy milyen veszélyeket rejt a mérgező és egyre polarizáltabb politikai kultúra, ahol az online trollkodás széles körben elterjedt. Egy 2019-es kutatás (pdf) is alátámasztja, hogy 15 éves mélyponton van a hatalom megítélése, azóta pedig pandémia tovább rontott a helyzeten.
A politikusok egyre több verbális fenyegetést kapnak, ez pedig erőszakot is szülhet. A 2017-es választáskor egy felmérés arra jutott, hogy a megkérdezett képviselőjelöltek 56 százaléka aggódott a gyalázkodás és megfélemlítés mértéke miatt, 31 százalékuk pedig félt a kampányidőszak alatt.
Az elmúlt években több támadást is történt politikusok ellen:
- öt éve lőtte le egy könyvtárnál Jo Cox munkáspárti képviselőnőt a szélsőjobboldali nézeteket valló Thomas Mair;
- a szintén baloldali Stephen Timms képviselőt (ő túlélte a támadást) szintén egyik fogadóóráján késelte meg 2010-ben egy iszlamista;
- Andrew Pennington Gloucestershire megyei tanácsos 2000-ben halt meg, amikor meg akart védeni egy helyi liberális képviselőt, Nigel Jonest, akinek fogadóóráját egy szamurájkardos, mentálisan zavart polgár zavarta meg.
Összesen hat politikust öltek meg az Egyesült Királyságban 1979 óta, a fentieken kívül az ír fegyveres szeparatisták, az IRA vagy az INLA számlájára is írhatók gyilkosságok.
A Sheffieldi Egyetem politikai viselkedéssel foglalkozó előadója, James Weinberg kutatásában 50 interjút készített öt ország politikusaival. Ebben a brit képviselők arra panaszkodnak, hogy halálos fenyegetéseket kapnak, különböző dolgokat küldenek nekik, megrongálják irodájukat. 40 százalékuk válaszolt úgy, hogy legalább egy alkalommal súlyos bántalmazással vagy fizikai erőszakkal fenyegették őket. Úgy gondolják, hogy egyre gyakoribbak lesznek ezek az esetek.
A közösségi média biztosította anonimitás fokozza ezeket problémákat, rendszeresen nemi erőszakkal, gyilkossággal fenyegetik a képviselőket, főként a nőket, közülük is a fekete vagy más kisebbséghez tartozókat.
Tulip Siddiq munkáspárti képviselő a BBC-nek arról beszélt, hogy egészen széles spektruma van az őt ért fenyegetéseknek, gyalázkodásoknak. Kezdve olyan triviális dolgoktól, mint a megjelenésén, magasságán vagy a nevén való élcelődés, egészen olyan fenyegetésekig, mint hogy őt és családját erőszak érheti. Főleg a szülei viselik ezt nehezen. Édesanyja Cox meggyilkolásakor – amikor még nem lehetett tudni, ki az áldozat –, biztos volt benne, hogy lányát gyilkolták meg.
James Duddridge, az Amess választókerületével szomszédos Southend konzervatív képviselője a Radio 4-nek azt mondta:
Senki, aki szeret engem, senki a barátaim közül nem akarja, hogy a parlament tagja legyek.
Az egyetlen, ami miatt támogatnak – tette hozzá –, hogy tudják, ez az, amiről hiszem, megtisztelő csinálni, érdemes csinálni, valami, amit mindig is akartam csinálni, valami, amit élvezek.
Chris Bryant munkáspárti képviselő azután is halálos fenyegetést kapott, hogy felszólította az embereket, legyenek kedvesebbek Amess halála után. Rendre felteszi magának a kérdést, miért is csinálja ezt. „Szenvedélyem, hogy meg akarom változtatni a világot, és senki sem állíthat meg” – mondta.
Mit lehet tenni?
Priti Patel belügyminiszter fokozott biztonsági intézkedéseket szorgalmazott Amess halála után, de ezek megvalósíthatósága kérdéses. A választókkal való kapcsolattartás egyik legfontosabb színtere a brit politikai kultúrában a fogadóóra, ezek felfüggesztése, online térbe helyezése ezért nem tűnik jó megoldásnak. Mint ahogy az sem, hogy fegyveres őrök jelenjenek meg ezeken akkor, amikor már egyébként is feszült a politikusok és a választók közötti kapcsolat.
A korábbi támadások hatására már születtek komolyabb biztonsági intézkedések, elsősorban a brit parlamentnél: a 2000-es évek elején betontömböket helyeztek el a környékén, védve a Westminster-palotát. Majd a parlamentnél és környékén létrehozták a kormányzati biztonsági zónát, amelynek része a kormányzati épületeket is magába foglaló Whitehall. A fegyveres rendőri jelenlét állandó – emlékeztet Alasdair Booth, a Loughborough Egyetem munkatársa. Ennek ellenére a terroristák még mindig próbálkoznak itt, ahogy az történt 2017-ben.
A választóköri irodákban azonban sokkal védtelenebbek a képviselők. Erre Cox esete is felhívta a figyelmet. Meggyilkolása után elindítottak egy programot a képviselők védelmében, például forrást biztosítottak arra, hogy pánikgombot, extra világítást szereltessenek fel otthonaikban, irodáikban.
Ilyen megoldásokkal többen éltek is. Jess Phillips baloldali képviselő például egy pánikszobát is csináltatott az irodájába, míg otthonában lecseréltette és megerősítette a zárakat. A munkáspártiak helyettes vezetője, Angela Rayner vagy a konzervatív miniszter, Caroline Dinenage is helyeztetett el vészjelző gombot az otthonában.
Túlzottan azonban nem barikádozhatják el magukat a politikusok, hiszen alapvetően a munkájuk része, hogy elérhetők legyenek választóiknak. És nem csak a parlamentben vagy a választókerületi irodájukban kell megjelenniük. Gyakran látogatnak el középületekbe, templomokba vagy könyvtárakba, ezek pedig általában nincsenek felkészítve terrortámadásokra.
Patel felszólította a helyi kapitányságokat, hogy vizsgálják meg azokat a helyeket, ahol gyűléseket, fogadóórákat lehet tartani. Mérjék fel, illetve tanácskozzanak a helyi képviselőkkel, szükség van-e biztonsági eszközökre, őrökre, esetleg rendőrökre. Ugyanakkor a túlzott készültség azt az érzetet keltheti a választókban, hogy veszélyben vannak, és ez erősítheti a bizonytalanságot, a félelmet. Felmerült, hogy a fogadóórákra érkezőket átvizsgálják, leellenőrizzék hátterüket, ezzel viszont a látogatási hajlandóság is csökkenne, és ez komoly költségekkel is jár.
A legjobb megoldás azonban az, amit Sir Lindsay Hoyle, az alsóház elnöke is említett:
Ha ebből a szörnyű tragédiából bármi pozitív eredhet, az az, hogy a politikai beszéd minőségének változnia kell. Tiszteleten és jóindulaton alapuló párbeszédre van szükség.
