Az első angol orvosi tankönyvként számon tartott, 1304 és 1317 között született Rosa Anglica szerzője, Gaddesdeni János több módszert is ajánlott a termékenység javítására, illetve a meddőség kezelésére. Voltak köztük olyan növényekből készült szerek, mint például a mandragóra, a fekete üröm vagy a macskamenta.
Állati szervek és vizelet
Más szerek különböző állatok reproduktív szerveiből készültek, mert úgy vélték, ezek serkenthetik a hasonló emberi szervek működését is. János például javasolja a nyúl méhét, kiszárítva és porrá törve. A nő fürdés előtt borba keverve vegye magához, vagy a pár mindkét tagja is fogyaszthatja a port. A szerző olyan módszereket is ismertet, amelyekkel megállapítható, a férfi vagy a nő okozza-e a próbálkozások sikertelenségét.
Mindkettőjük vizeletét el kell tenni egy tálkába, és gabonamagokat szórni bele, majd egy hétig állni hagyni. Ha a magok valamelyik tálkában nem csíráztak ki, akkor az a személy a terméketlen. A könyv végezetül szexuális technikákat is részletezett, mert a középkori orvosok úgy gondolták, a nő könnyebben teherbe képes esni, amennyiben partnerével egyetemben ő is élvezetet talál az aktusban.
A siker nehéz és ritka
Mindezek a praktikák és kezelési módok bevett elemei voltak a korabeli orvostudománynak, hiszen hatásosságukat az emberi szervezet működéséről felállított elméletekből vezették le. A középkori emberek azonban nemcsak orvosokhoz fordultak, ha termékenységi problémáik akadtak, hanem gyakran kérték a természetfeletti erők beavatkozását is.
Számos szentről, zarándokhelyről vagy ereklyéről jegyezték fel, hogy segítettek gyermeket foganni olyan nőknek vagy pároknak, akik már kezdték feladni a reményt. Persze garancia nem volt rá, hogy akár a fohászkodás, akár az egyéb praktikák meghozzák a várt eredményt, Gaddesdeni János is arra figyelmeztette olvasóit, hogy a terméketlenség gyógyítása „nagyon nehéz és ritka”.
A cikk szerzője Catherine Rider, az Exeteri Egyetem tanára
