Szeptember elején a Kínai Sajtó és Publikációs Adminisztrációs Főhivatal bejelentette: a tizennyolc év alattiak közt elburjánzott a videójáték-függőség, így korlátozásokat vezetnek be. Pénteken, hétvégén és ünnepnapokon maximum egy órát ülhetnek le a számítógépek és konzolok elé a fiatalok, tehetik mindezt este 8 és 9 között. Hogy a döntést maguk az érintettek miként fogadták, a kínai állam szemszögéből lényegtelen, hiszen ennél már extrémebb korlátozást is meghoztak pár nappal korábban: augusztus 27-én jelentették be, hogy az egészségtelen sztárkultusz ellen küzdelemre van szükség, így gyakorlatilag betiltják a rajongást.
De miért van erre szükség, hogyan lehetséges a kivitelezése, és mit nyer ezzel maga az állam?
Weibo és tejpazarlás
A rajongói kultúra nem újkeletű dolog, de a 2000-es évek elejétől kezdődően óriási változáson esett át Kínában, mióta – az internet megjelenésével – személyes összejövetelekre, közös eszmecserékre már nem volt feltétlen szükség. Ma pedig odáig jutottak, hogy sokszor kaotikus harcok jellemzik a rajongói csoportok tagjait, akik nem restek egymással ölre menni az online térben. Tevékenységük pedig adott esetben a teljes szabadidejüket kitöltheti.
Valódi táptalajt a Weibo nevű közösségi oldal ad mindennek, amivel a kínai médiahatóságnak rengeteg problémája van. A Weibo nem sok mindenben különbözik a Facebooktól vagy az Instagramtól, de míg utóbbi kettőnél egyoldalú a sztár-rajongó viszony, addig a kínai platformon ez már más szintre emelkedett az elmúlt években: túl közel hozta egymáshoz a rajongót és a rajongott sztárt, lebontva a köztük lévő falakat.
A médiahatóság kampányt indított a net megtisztítására, méghozzá egy „tejpazarlási” ügy nyomán. Egy tehetségkutató műsorban ugyanis arra biztatták a nézőket, vegyenek tejet, a palack kupakjában lévő QR-kódot olvassák be, amivel támogathatják kedvenc sztárjaikat. A műsort a kínai médiahatóság nyomban leszedte a képernyőkről, miután több mint 200 ezer üveg tejet pazaroltak el a felhasználók.
Önmagában a tejpazarlós akció nem lett volna elegendő ok az új korlátozások bevezetésére, de katalizátora lehetett annak, hogy a hatóságok jobban kezdtek figyelni a sztárkultusz megváltozására. Sokkal nagyobb problémát jelentett a kínai államnak, hogy megbirkózzanak Gong Yuwen személyével. Az ő története a teljes kínai sajtót bejárta 2017 környékén: az akkor tizennyolc éves tanuló otthagyta az iskolát, hogy a Sanghaj-Hungcsiaói reptérnél verjen sátrat. Egy célja volt: hírességek felbukkanását várta, hogy közös képet, aláírást szerezzen tőlük a terminálok környékén.
Egyre több fotója kezdett keringeni a kínai közösségi oldalakon, ahol a fiatalok azt láthatták, Yuwen sztárokkal találkozik, mert igazi szuperrajongóként követi őket, pózol velük, gyakorlatilag nem bújhatnak el előle. Hamar kilövési engedélyt adott a fiatalemberre a vezetés: a kínai közmédia romló tanulmányi eredményeiről, munkanélküliségéről kezdett híreket gyártani, negatív példaként beállítva őt a fiatalok szemében. Az egyre csak növekvő rajongói kultuszt vele igyekeztek először megfékezni. A Gong Yuwen ellen indított hadjáratot a főszereplő egyetlen okból viselte nehezen: addig ő üldözte a celebeket, onnantól belőle lett üldözött. Ezzel párhuzamosan nem tett rosszat a szórakoztatóiparnak a lány: az általa körberajongott celebek filmjei népszerűbbé váltak a mozipénztáraknál és a streaming-szolgáltatóknál.
Yuwen bekapcsolt egy gombot az erre fogékony rajongókon: több olyan eset is napvilágot látott akkoriban, hogy egyesek népszerű kínai színészek, popsztárok nyomába eredtek, szállodai szobákba követték őket, így kimerítve a zaklatás fogalmát. Wang Yibo neves popsztárnak számít Kínában, ő korábban úgy fogalmazott, gyakorlatilag bármerre is menjen az országon belül, valakik biztos a nyomában lesznek. Jackson Wang hongkongi rapper kapcsán pedig már odáig fajult a dolog, hogy a lakcímét is kiszivárogtatták.
Az ilyen típusú rajongás két okból káros a hatóságok megítélése szerint:
- A legtöbb rajongói klubnak fiatal követői vannak, akik képesek anyagilag támogatni kedvenceiket.
- Az érzelmi tőkén túlmutat valami, ami még nagyobb aggodalomra adhat okot: a rajongók jelentős hatást tudnak gyakorolni a társadalom bizonyos szegmenseire.
A Szöuli Nemzeti Egyetem egyik professzora, Kim Rando 2020-ban hívta fel a figyelmet egy új típusú rajongó megszületésére, aki veszélyesebb annál, minthogy csak követ egy sztárt: az angol fan (rajongó) és consumer (fogyasztó) szavakból megalkotta a „fansumer” kifejezést. Szerinte az ilyen rajongó már nemcsak követi a celebet, szelfizik vele, megvásárolja a termékét, de a marketingjére is jelentős nyomást gyakorolhat.
Egy szóval: erejük, befolyásuk akkorára nőhet, hogy márkákat, együttműködéseket képesek ellehetetleníteni – ahogy az 2020-ban már többször is megtörtént. A kínai fikciós irodalomban például felhasználtak két híres színészt, Xiao Zhant és a már fentebb említett Wang Yibót, és a kapcsolatukat szerelmi viszonyként ábrázolták több olyan novellában, amit rajongók írtak. Xiao követői ezt nem díjazták, a szerzők ellen pedig agresszív kampányba kezdtek. A kínai LMBTQ-közösségnek pedig ez volt bicskanyitogató, aktivista szervezetek bojkottálni kezdték Xiaót (aki semmiről nem tehetett az ügyben), az általa reklámozott márkákat, szponzorcégeket arra kényszerítve, fejezzék be az együttműködéseiket a színésszel – amit kénytelenek voltak megtenni. Még egy ügy adott végső löketet a törvény meghozásához: a popsztár Kris Wu esete, akit a pekingi rendőrség nemi erőszak vádjával tartóztatott le július legvégén. Később több nő jelentkezett a hatóságoknál, hogy a popsztár velük is erőszakoskodott. Wu rajongói nekik sem hittek, áldozathibáztatásba kezdtek, többen pedig azt vetették fel, inkább ők mennek majd börtönbe a celeb helyett.
A pekingi rendőrőrs előtt gyülekeztek nagy számban, énekeltek az előzetesben lévő Wunak. A sztárhoz köthető rajongói csoportok nagy részét még aznap lekapcsolták az interneten.
Így működik belülről egy kínai rajongói oldal
Kínában ilyen a szervezett keretek között működő rajongás: létezik millió online rajongói csoport, ezek főként a Weibón vagy a nagyon hasonló Tencent nevű platformon szerveződnek. A csoportoknak általában van egy főadminja, vezetője, aki különböző feladatokkal látja el a tagokat. Ilyen feladat lehet például, hogy lájkolják a rajongói csoport bálványának közösségi posztjait, zenéit, filmjeit pontozzák maximumra az IMDb-n, Spotifyon, osszák meg a bejegyzéseit minél többen. Magyarán: cselekvésre ösztönzik a tagokat, függetlenül attól, melyik korcsoporthoz tartoznak.
Ezen túlmutat, amikor álhírekkel tömik tele a platformokat. Kínán kívülre is elért az az eset, amikor a már fentebb is említett Wu rajongói híresztelni kezdték, hogy az énekes legfrissebb albuma még Ariana Grande új dalát is lenyomta az iTunes toplistáján. Az énekesnő ügynöke, Scooter Braun azonnal reagált a helyzetre, úgy vélte, internetes botokkal tornászták fel a kínai zenész albumát annak rajongói, ami nem számít valódi megtekintésnek. A Variety később kiderítette, valóban csalással növelték a Wu-fanok az album hallgatottságát, így az ebből kapott adatokat levonták a toplistán kapott számokból.
Utólag kiderült, rajongói a VPN-nel trükköztek (a kínai IP-címeket amerikaira állították át, mintha az USA-ból hallgatnák ennyien Wut), így megpróbálva kijátszani az amerikai rendszert, egyúttal a tengerentúlon is népszerűsíteni őt. Eljárás indult ellenük csalás vádjával.
Egy 2020-as kutatás szerint óriási hatással vannak ezek a csoportosulások a kínai gazdaságra: 2019-ben csaknem 620 milliárd dollár jüannak megfelelő bevételt generáltak, előrejelzések alapján 2023-ig ez az összeg csak emelkedni fog.
Mit tilt meg az állam? És mitől fél?
A kibertér-felügyelet már júniusban vészharangot kongatott, mondván, a rajongói csoportok egymással való harca, a hamis pletykák terjesztése egyes sztárokról már az online ökoszisztéma megzavarását jelentik, ez ellen kötelező fellépni.
Tíz pontban fogalmazták meg, hogy milyen tevékenységeket tiltanak majd be, a többi között ezek is szerepeltek ebben:
- Kiskorúak többé nem küldhetnek semmilyen adományt, pénzt a bálványaiknak.
- Nem lehet majd rangsorolni népszerűségük alapján a sztárokat, csakis szakmai értékelések számítanak.
- A celebeket alapos vizsgálat után lehet televízióban szerepeltetni: ez politikai és kulturális műveltséghez kötött.
- A sztárok díjazását is át kell dolgozni: nem szabad túlfizetni őket.
- A feminin jegyekkel rendelkező férfiakat eltávolították a tévéből, mert az elférfiatlanodás tendenciáját figyelték meg, ami hosszú távon gondot okozhat a társadalomban.
A kínai államot azonban feltehetőleg más tényezők is aggasztják. Kerry Allen amerikai médiaelemző (akinek egyik kutatási szakterülete a kínai média) februárban hívta fel a figyelmet a pekingi vezetés egy másfajta aggodalmára, miszerint a kínai állam retteg a fiatalok erejétől, amit képesek mozgósítani kedvenc sztárjaik érdekében, illetve riválisaik ellenében. Nem ritka, hogy több ezer dollárt összegyűjtenek csak arra, hogy példaképeiket a Time Square óriásplakátjaira juttassák. Elképzelhető, hogy egy rájuk kedvezőtlenül ható döntés ellen felemelhetik a szavukat – ha mindezt hírességek is megtámogatják saját rajongói bázisukkal, kényelmetlen helyzet állhat elő.
Nemcsak társadalmi, de az egyén szintjén is jelentős szigorításokat hoztak: Zheng Shuang volt az első kínai híresség, akinek nyoma veszett a kínai internetről: a színésznő adócsalási ügybe keveredett, súlyos pénzbírságra ítélték korábban, az ilyesfajta tetteket pedig teljesen elítéli az állam. Az orwelli disztópiát erősítve Kína másik legnépszerűbb színésznőjét, Zhao Weit is teljesen eltüntette a médiahatóság a kínai internetről: filmjei nem láthatók egyik streaming-platformon sem, rajongói oldalait törölték. Egy közel húszéves fotó is felkapott lett róla: a japán birodalmi zászlót viselte egy divatbemutatón, ami önmagában is negatív színben tüntette őt fel. Aki pedig a neten akart róla beszélni, annak hozzászólásait, felhasználói fiókjait is törölték.
A „nagyobb jót” nem lehet veszélyeztetni
Hszi Csin-ping kínai elnök hisz a személyi kultuszban, de csak abban a típusúban, amelyből ő jöhet ki győztesen. Hosszú évek óta saját imázsát építi, egyre inkább a fiatalok felé nyitva. Ennek egyik újabb állomásaként augusztusban az elnök bekerült a nemzeti tantervbe, céljai szerint így ültetve el a marxista gondolkodás magját a fiatalok fejében. A júliusi elemzések egyébként azt mutatják, hogy Csin-ping elnök hatalma csúcsán van, támogatottsága pedig a fiatalabb generációk közt is emelkedik. Állításuk szerint a „nagyobb jó” (Csin-ping szemszögéből ez a totális kontrollt jelenti, melyben a fiatalokat nem mérgezi a nyugati, kapitalista popkultúra) érdekében teszik, amit tesznek – ilyen döntést jelent a rajongói kultusz egyre komolyabb szigorítása.
Az egykori kommunista vezér, Mao Ce-tung halálával a hetvenes években ért véget a kulturális forradalom Kínában. Nem volt többé szükség az emberek magánéletének szigorú ellenőrzésére. A nyugati behatások újfajta életmódbeli változtatásokat kínáltak a kínai embereknek. Ugyan a politikai ellenőrzés maradt, de a társadalmi szabadság szélesedett. Csin-ping elnök ezt igyekszik alaposan megnyirbálni. Jean-Pierre Cabestan, a hongkongi Baptista Egyetem politológusa úgy véli, míg Mao Ce-tung idejében a kínai társadalom elszigetelt volt a Nyugattól, ma már nem ez a helyzet. Szerinte sokkal óvatosabban szabad csak beavatkozni az emberek privát szférájába, különösen a mostani X generáció lesz nehezen formálható.
Nagy ellenállásba fognak ütközni.
Ahogy a professzor fogalmaz, ugyan Csin-ping népszerűségi mutatói nem utalnak arra, hogy a fiatalok elfordulnának tőle, de a rajongás betiltása épp olyan döntés lehet, amely nyomán egy idő múlva akár fordulhat a kocka.
