Nemcsak hogy mélypontra, de most először az EU-s átlag alá is esett az a jelzőszám, amely azt méri, hogy az átlagnyugdíj hány százalékát teszi ki az átlagos bruttó bérnek. Ez a helyettesítési ráta 2020 elejére 53 százalékra zuhant, vagyis az átlagos nyugdíj alig több, mint a bruttó átlagbér fele. (Igaz az is, hogy a nyugdíj az nettó, a bruttó bérekből pedig adózni kell.)
A jelenség magyarázata az, hogy bő tíz éve eltörölték a svájci indexálást a nyugdíjemelési képletnél, az az inflációnál nagyobb nyugdíjemelést garantált (a béremelkedési ütem felével), azóta inflációkövető emelési ütem van. Mivel az elmúlt pár évben a nagy munkaerőhiány miatt a fizetések vágtattak, nagy tempóban emelkedtek, miközben az infláció moderált maradt (idén már nincs így), a bérek elhúztak a nyugdíjaktól. Ezt értékeli úgy a Portfolio.hu, hogy most vált nagyon látványossá a nyugdíjrendszer egyensúlyát biztosító egyik eszköz, az inflációkövető indexálás működése.
Ami egyénileg fájdalmas, hiszen a bérektől egyre inkább leszakadnak a nyugdíjak, addig a rendszer szempontjából a fenntarthatóságot szolgálja.
Idén azonban valószínűleg kissé emelkedik ez a helyettesítési ráta, magyarázza a portál. Mégpedig részben azért, mert idén egy pluszheti nyugdíjat kaptak a nyugdíjasok, valamint év közben kétszer is kiigazítják a járandóságokat az infláció megugrása miatt, sőt, ősszel nyugdíjprémiumra van kilátás a nagy gazdasági növekedés miatt. De hosszabb távon az várható, hogy a helyettesítési ráta, vagyis a nyugdíj bérhez való aránya folyamatosan mérséklődni fog.
