Ami hosszú évek óta elképzelhetetlen volt, az most megtörténik a Velencei-tónál: nyár közepén, ebédidőben néhányan lézengenek a korzón, az éttermek szinte üresek, csak egy-két ember lángosozik a padokon. Az egymás mellett sorakozó bokszgépeken senki sem gyakorolja a jobbegyenest, és parkolóhelyre sem kell vadászni.
A polgármesteri hivatal előtt sem, ahol Gerhard Ákosssal, a velencei önkormányzat vezetőjével találkozunk. A polgármester irodájában a falon egy nagy tábla lóg tele teendőkkel, amin az EFOTT felirat már áthúzva, miután a városvezetés némi huzavona után végül megegyezett az útvonalról a fesztivál igazgatójával. De bőven maradt még feladat.
A strandbezárás volt a kegyelemdöfés
A tó környéki önkormányzatok közül a velencei az egyetlen, amelyik segít a civileknek – mondja Stróbl Balázs, aki a polgármester meghívására érkezett a beszélgetésre. Velencei vállalkozó és civil, így mutatja be magát. Szerinte a tó kálváriája idén júniusban a halpusztulással kezdődött, de szerinte ez nem volt akkora probléma, mint amennyire felkapott lett a téma. Néhány napig tartott csak, az oxigénhiány okozta, a halak gyakorlatilag megfulladtak. Az ijedtség után aztán a belföldi turisták visszatértek a tó partjára.
Mígnem elkezdtek érkezni a hírek és a képek a tó vízszintjének csökkenéséről, majd négy strandot bezártak a vízminőség drasztikus romlása miatt. Ez volt a kegyelemdöfés, még úgy is, hogy pár nappal később újra megnyitották őket. A polgármester és Stróbl szerint
A megoldás az lenne, hogy vizet teszünk a tóba – foglalják össze tömören és érthetően a helyzetet.
Szakszerűbb magyarázatot kapunk Dr. Dérer Istvántól, a halgazdálkodásért felelős Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) főigazgatójától, aki elmondta, hogy a Velencei-tó történetileg is egy sérülékeny víztest, mely már többször teljesen kiszáradt. Ezzel együtt a jelenlegi probléma valós, így egyáltalán nem szabad elbagatellizálni, vagy csak egy nézőpontból megítélni.
Az elmúlt időszakban a vízgyűjtőn sajnos ismét kevesebb csapadék esett, így az egész rendszerből a vízügyi adatok szerint a vízkészlet mintegy 44 százaléka hiányzik. A tó helyzetén az sem segít, hogy szinte ugyanott van a befolyója, mint a kifolyója, így aktív vízpótlás esetén sincsen jelentősebb átkeringés
– nyilatkozta.
Dérer István a víz pótlására, vízügyi szakemberek véleményére hagyatkozva – a természet áldásos közreműködésén túl – két hasznos megoldást lát. Mindkettő lényege, hogy részlegesen karsztvízzel töltik fel a tavat, de csak olyan mértékben, hogy ne veszélyeztessék a forrás környékének ivóvízbázisát. „Van olyan valós műszaki megoldás, amivel már pár tízmillió forintos befektetéssel is lehetne egy kisebb, folyamatos pótlás, a teljes, érdemi beavatkozás költsége pedig – ide nem értve az ivóvízhálózattal kapcsolatos beruházásokat – elvileg a 10 milláird forintot nem haladja meg” – mondta a főigazgató, kiemelve, hogy az ökológiai hatásokat is meg kell vizsgálni a végleges döntés előtt.
A tóba becsatlakozó környékbeli víztározók nem nyújtanak megoldást, miután azok teljes vízmennyisége is csak centimétereket jelent, a vízminőségük viszont jelenleg rosszabb mint a tóé – tette hozzá. Tervben van a felső tározó szeptember végi teljes leengedése, erről már egyeztettek a vízügyi igazgatósággal is. Dérer hangsúlyozta, hogy egy csapadékosabb tél során ugyan átmenetileg újra helyreállhat a tó vízszintje, de ettől még mielőbb tartós biztonságot adó műszaki megoldást kell találni a problémára. Megítélése szerint az sem segít a mostani helyzeten, hogy nagy felületen növényes a tó, és egyre inkább nem kaszálják a nádat, ez pedig növeli a kipárolgást és a bennmaradó szervesanyag-szintet is.
Kérdésünkre, hogy milyen a tó vízminősége, azt válaszolta, hogy jelenleg „halas szemmel” és strandolói oldalról is jó, ám fontos mielőbb kivizsgálni, hogy honnan és hogyan került a közelmúltbéli jelentősebb csapadék után kólibaktérium a vízbe, lokális és átmeneti problémákat okozva.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 24.hu-nak küldött válaszából is az derül ki, hogy rövid távú megoldást csak egy csapadékos időszak jelentene.
A tó párolgása a szeles, meleg időjárás megszűnéséig fennálló természetes tényező, ezért még előfordulhat vízszintcsökkenés. Amíg a tó vízgyűjtőjén a hozzáfolyásból és a felületre hulló csapadékból nem érkezik jelentős többlet, addig a természetes vízkészletváltozás negatív előjelű marad. A Pátkai és Zámolyi-tározókból történő vízpótlás megindításához az ottani vízminőség javulása szükséges, amin szintén frissítő csapadéktevékenység tudna változtatni.
Az OVF is hangsúlyozta, hogy a tó vízminősége jelenleg jó, az algák mennyisége viszonylag alacsony, de a jövőben okozhat problémát az alacsony vízszint. Úgy fogalmaztak: „ha kizárólag az emberi célú hasznosítást, azon belül is a rekreációs felhasználást nézzük, akkor a vízhiány vízminőségi hatása kedvezőtlen lehet, de önmagában jó eséllyel nem akadályozza a vízhasználatokat.”
2019-ben 92 centiméterre ment le a vízszint, most 82-re. Akkor volt egy akcióterv, majd októberben nagy esők jöttek és megemelkedett a vízszint. Mintha most is ezt várnák, egy kicsit odáznák a döntést, várva, hogy a természet oldja meg a helyzetet – ezt már Stróbl Balázs mondja.
Vendéglátóinkkal átsétálunk a szabadstrandra. Rubi László, a Gösser büfé és halsütő tulajdonosa 1994 óta dolgozik itt, és ilyen gyenge szezonra nem emlékszik. Először jött a szabadstrand elkerítése, majd a halpusztulás, most pedig a strandbezárások. Csak reménykedni tud abban, hogy a vendégek visszatérnek, bár lassan vége a nyárnak. Az ugrálóvár üzemeltetője kicsit kedvezőbben látja a helyzetet, holott az alacsony vízszint miatt nem tudták kipakolni az összes vízijátékot.
A tóban csak néhány ember álldogál.
„Menjenek át az Északi Strandra, ott magasabb a vízszint” – javasolja a polgármester. Így teszünk, és ott tényleg nem csak a bokánkat verdesi a víz.
Nagyon jó a víz, tiszta, csak kevés
– vázolja fel röviden a lényeget Horváth Ádám, aki július 1-je óta üzemelteti a strandot. Már akkor sem volt sok strandoló, és bár a bezárás őket nem érintette, a mellettük lévő kempinget igen. „A tó különböző helyein folyik be a víz, ott bejött az Enterococcus baktérium, itt nem. Ez a különbség” – mondja a lépcső előtt, miközben egy úszó elmerül mögötte a vízben.
Átnézünk az agárdi szabadstrandra is, talán itt vannak a legtöbben, noha ez is csak előszezonos embermennyiségnek mondható. A parton körülbelül tíz vízibicikli van, a tóban kettő. Próbáljuk szóra bírni a tulajdonost, de nem akar nyilatkozni, elege van az újságírókból.
Többet kellene költeni a tóra, mint az elmúlt tíz évben
A tavalyi év brutális volt, rengetegen voltak
– ezt már a parttól eltávolodva Bodor Zoltán mondja, a Gesztenye Biciklikölcsönző tulajdonosa. Akkor a magyaroknak nem igazán volt lehetőségük külföldi nyaralásra, az idén viszont már sokan utaznak Horvátországba, Olaszországba. Ezt a Velencei-tónál is megérzik, ráadásul a tóval kapcsolatos hírek sem tesznek jót az üzletnek. Augusztusra azért több a foglalás. Mindennek örülünk, ami jön – mondja optimistán Bodor, aki még emlékszik arra az időszakra, amikor tömve volt holland turistákkal a Velencei-tó. Szerinte nagyon gyenge a tó marketingje, még a Tisza-tóé is jobb, nem beszélve a Fertő-tóról és a Balatonról.
A Velencei-tó térsége példátlan fejlődésen ment át az elmúlt időszakban – jelentette ki ehhez képest nemrég Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget ezért megkérdeztük arról, konkrétan milyen fejlesztésekre utalt a miniszter. Egy hosszú listát kaptunk, melyen az összes, 2010 és 2021 közötti Velencei-tavi fejlesztés szerepel. A végösszeg 32 milliárd forint, ami különösen érdekes annak tükrében, hogy Tessely Zoltán, a tó fejlesztéséért felelős kormánybiztos a víz pótlására egy 40 milliárd forintos költséggel kalkuláló előterjesztést tett le a kormány asztalára, amit visszadobtak.
pedig a kormány által küldött listán sok minden szerepel, útrekonstrukcióktól temetőfelújításon át játszótérépítésig és termelői piac kialakításig. A legtöbbe egyébként a sokat vitatott partfal-rekonstrukció került, az 14 milliárdos projekt volt.
A Magyar Turisztikai Ügynökségtől viszont a kimutatás szerint csak 635 millió forint támogatás érkezett az elmúlt tizenegy évben. Ez a töredéke annak, mint amennyi a Balatonra jutott, elég csak arra gondolni, hogy a balatonfüredi önkormányzat néhány év alatt kapott 6,3 milliárd forintot az MTÜ-től, és a balatonboglári is már jóval nagyobb turisztikai támogatáshoz jutott, mint a Velencei-tó térsége. Guller Zoltán, az MTÜ vezérigazgatója egyébként nemrég beszélt arról, hogy az ügynökség legalább 125 milliárd forintnyi forrást vitt a Balatonra. Igaz, ezek nagy részét nem önkormányzatok, hanem cégek kapták, például szálláshelyfejlesztésre.
„Abszolút semmit nem lehet csinálni” – válaszolta megnyerő őszinteséggel nyaralójának teraszán Vas Péter, a Civilek a Velencei-tóért csoport aktivistája arra a kérdésünkre, hogy mit tehetnek a jelenlegi helyzetben a civilek. Komoly problémának nevezte, hogy sok emberhez nem is jut el, mekkora bajban van a tó,
a kormányközeli média annyit mond csak, hogy hány fokos a víz.
Ő hatvan éve jár le a vízhez, és ilyen vízszintcsökkenést még nem tapasztalt. Nemrég szerveztek egy megmozdulást, mindenki egy pohár vízet öntött a tóba, de Vas kevesli a száz résztvevőt. Szomorúnak tartja, hogy az emberek akkor sem mozdulnak meg, amikor azt látják, hogy az életük, a vállalkozásuk megy tönkre.
