A szakítás az életünk velejárója, de nem mindig volt ez így. Amíg száz vagy akár kétszáz évvel elődeinknek nem adatott meg a válás lehetősége ezelőtt, sőt egyenesen kinézték azokat, akik ilyesmire szánták el magukat, addig ma már bátran buzdítjuk arra az ismerőseinket, hogy szakítsanak, ha nem érzik jól magukat a párkapcsolatukban. A válás, szakítás mindennaposak lettek, és talán éppen amiatt, hogy a házasság, a hosszú távú párkapcsolat leginkább érzelmeken, szerelmen, szenvedélyen alapszik. Vagy legalábbis az elején biztosan. Az érzelmek azonban megváltozhatnak, a rutin minden párkapcsolatba beüt, ezt egyikünk sem ússza meg.
A komolyabb párkapcsolatokban, házasságokban meghozni azt a döntést, hogy véget vessünk a viszonynak, igen nehéz. Nem is hirtelen elhatározásból jön: sok-sok tett, harag, sértettség, ki nem mondott szó után. Ahhoz, hogy eldöntsük, valóban jobb-e továbblépni, tíz olyan kérdés is segíthet, ami egyfajta önelemzésként hat. Akkor jó ugyanis szakítani, és úgy lehet ezt a legjobban meglépni, ha nem a másikat okoljuk azért, amit tett, hanem szembenézünk saját magunkkal, a saját érzelmi szükségleteinkkel, és megnézzük, mit tettünk vagy épp mit nem tettünk meg azért, hogy előrébb jussunk.
A múlttal való szembenézés
A közös múlt nemcsak szuper nyaralásokat és hosszú hétvégéket foglal magában, hanem rengeteg fájdalmat és bántást is: ilyenek az érzelmi zsarolgatások, a viták, veszekedések, a rendszeresen visszatérő konfliktusok. Ezeket okozhatják akár értékkülönbségek is: például, hogy nem egyformák a gyerekek nevelésére vonatkozó elvek. Az együttélés is tartogat bőven meglepetéseket, és rengeteg kompromisszumra, együttműködésre és türelemre van szükség ahhoz, hogy képesek legyünk a párkapcsolatot jobbá tenni. A szakításon való gondolkodásban segít az is, ha szembenézünk ezekkel a problémákkal. Leginkább abból a szempontból érdemes megvizsgálni, mekkora a tisztelet mértéke a párkapcsolatban, hogy mennyire vagyunk képesek betartani egymás határait.
- Gondolj azokra az időkre, amikor jól mentek köztetek a dolgok. Visszatekintve, ki mernéd jelenteni teljes szívedből, hogy akkor valóban jó volt?
- Megsértett-e a társad olyasvalamit, ami számodra alapkövetelmény? Mennyire ment túl a tűréshatárodon ezzel a tettével?
- Szoktad-e úgy érezni, hogy a társad akadályokat gördít minden olyan dolog elé, amit te szeretnél? (parancsolgat, megszabja, hogyan élj, hatalmaskodik, „lebetegszik”, ha úgy adódik a helyzet, semmibe veszi az igényeidet)
A jelen élethelyzetben megéltek
A múlttal való szembenézéshez elengedhetetlen az is, hogy összehasonlítsuk, mi változott a korábbiakhoz képest. Általánosságban igaz, hogy mindegyikünk követ el hibákat, viszont nem mindegy, hogy amikor ezeket együtt megbeszéljük, történik-e valamilyen változás. A konfliktusok azért is jók, mert pozitív változást hozhatnak az életünkbe, ezzel együtt pedig fejlődhet tovább a kapcsolat. Az sem mindegy, mennyire hidegültünk el egymástól az évek alatt, és az a bizonyos testi érintés, mint szeretetnyelv, megvan-e még. Az alábbi három kérdést ha megválaszoljuk, világosan láthatjuk, hol is tart a kapcsolatunk.
- Képes vagy arra, hogy kijelentsd, szereted a partneredet és ő is szeret téged?
- Van köztetek testi érintés? (simogatások, ölelések, szeretkezés)
- Tesz-e olyat a partnered, ami elviselhetetlenné teszi az együttlétet? El is mondtad neki, mégsem hajlandó ezen változtatni?
A jövőbeni tervek kérdésköre: közös célok vs. egyéni célok
A múlt és a jelen vizsgálgatása után a legnehezebb kérdésekre is készen állunk, azaz arra, hogy szembenézzünk a jövővel. Mindenkinek van döntési joga az életében, és az olyan nehéz döntéseket, mint a válás, érdemes alaposan végiggondolni. A jövő elképzelésével kiderülhet az is, hogyan érzünk akkor, amikor arra gondolunk.
Vannak, akik rosszul vannak annak gondolatától is, hogy egy idegen férfi/nő üljön évek múlva a kedvenc fotelükben. Ezért ragaszkodnak a saját tárgyaikhoz, házukhoz. Ilyenkor egyértelmű, hogy még nem állnak készen arra, hogy meghozzák a döntést. A közös jövő a házasságokban, párkapcsolatokban rendkívül fontos, hiszen ezek azok, amikért együtt teszünk, és a célig tartó úton együtt megyünk végig. Rengeteg új élmény, kaland is várhat ránk együtt – vagy akár valaki mással, esetleg egyedül. A kérdés az, mit érzünk akkor, amikor ezeket végiggondoljuk?
- Tervezed-e, hogy olyan életet élsz, amiből kizárod a partneredet, tettél-e konkrét lépéseket ehhez?
- Vannak még közös céljaitok, vágyaitok?
- Elvesztenél-e bármi fontosat az életben, ha a partnered már nem lenne veled?
és végül:
- Ha egy mindenható lény (Buddha, Jézus, Isten, angyal stb.) azt mondaná, hogy felőle nyugodtan kiszállhatsz a kapcsolatból, nem lesz semmi következménye, hatalmas kő esne le a szívedről és szakítanál?
A fentebbi tíz kérdésre adott válaszok nem garantálják, hogy valaki képes legyen meghozni a döntést a kapcsolata végéről. Abban azonban mindenképpen segítenek, hogy szembenézzünk a problémákkal: vajon tényleg annyira rossz a kapcsolat, mint amilyennek hisszük, vagy még van ebben érzelmi tartalék?
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
